Jézus bekövetne? – tették fel a kérdést a Szólj be a papnak kezdeményezés legutóbbi budapesti estjén a szervezők, ahol Fabiny Tamás evangélikus püspök, Kajdi Csaba influencer és Török Csaba katolikus pap cserélt eszmét egymással. A Szólj be a papnak névre hallgató programsorozat 2017 februárjában indult három debreceni keresztény gyülekezet összefogásával. A cél egyfajta „kocsmai evangelizáció”, azaz szokatlan terekbe vinni a kereszténység ügyét, olyan embereket is megszólítva, akik az egyház képviselőivel másutt nem találkoznának. Az indulás óta számtalan vitaestet szerveztek olyan témákban, amelyek az egyházi közbeszéd számára sokszor tabunak számítanak – úgy, hogy közvetlenül kérdezhette a hallgatóság a meghívott egyházi személyeket, bátran vitatkozva velük. Néhány téma a sok közül: szexualitás, mesterséges intelligencia, gazdaság, politika, homoszexualitás, és a mostani esten a közösségi média használata.
A vitaest konkrét témájáról, azaz a keresztény közösségi- és tömegmédia-használatról inkább a beszélgetés második felében vitatkoztak a résztvevők, a hallgatóság, de a meghívott előadók is leginkább aktuális témákat hoztak szóba. Nem is kellett várni a közönség felbátorodására és provokatív kérdéseire, Kajdi Csaba tiszteletkörök lefutása nélkül eldörrentette a startpisztolyt. Rögtön az első mondatában erőszakos vallásnak nevezte a kereszténységet, a másodikban pedig már aktuálpolitizált. A tapasztalatok alapján az ilyen, mégoly tabudöntögetőnek is meghirdetett beszélgetések ritkán érintenek valódi, húsbavágó, esetleg kínos kérdéseket. Kajdi arra a felvetésre, hogy ha az egyház háttérbe szorul, ki mondja meg, mi a jó, határozottan válaszolt: nekünk most itthon nagyon megmondják, hogy mi az igazság, és aki azzal nem ért egyet, az ellenség. Semmilyen elfogadás nem érződik a hatalom részéről, holott kereszténydemokrataként aposztrofálják magukat. Az idegengyűlölet nőttön-nő, démonizálnak embereket – itt azért megtorpant, hogy nem politizálunk –, majd hozzátette: és mi boldogan azt is gondoljuk, amit mondanak nekünk.
Nem voltak erre a megszólalásra könnyű helyzetben az egyházi személyek, olykor burkoltan, de azért érthetően fogalmazott válaszaikkal is alátámasztották a Kajdi Csaba által felfestett szomorú képet. Fabiny Tamás megkülönböztette a kereszténydemokráciát a politikai kereszténységtől, és hitet tett annak fontossága mellett, hogy szétválasszák az egyházat és az államot, hiszen csak a független egyház töltheti be azt a kritikai funkciót, amelyre sok más feladat mellett hivatott.
Létezik az a gondolkodás, amelyik a kereszténységet a következő kérdés mentén kívánja aktualizálni: „What would Jesus say? Mit mondana Jézus?” Minden közéleti vagy egyházi megnyilatkozásunk előtt helyes ezzel a kérdéssel eljátszanunk magunkban, hogy méltón képviselhessük az örök üzenetet, vetette fel Fabiny. Török Csaba atya pedig szenvedélyesen részletezte azt, hogy felnőtt keresztényeket kellene nevelnie az egyházaknak. Önkritikusan vallott az ezzel kapcsolatos hiányosságokról. Ha egy 60 éves hívő még mindig a „papoktól” várja aktuálpolitikai kérdésekben a jó és a rossz közötti útmutatást, ott az egyház súlyosan elvétette a hitoktatást. Idézte Szent Pált, aki leveleiben kikötötte, hogy csak érett, felnőtt emberként élhetünk valódi keresztény életet.
De a közönség sem volt szemérmes. Volt, aki azt kérdezte, az egyházfinanszírozás miatt miért kell az államtól tartania az egyházaknak? Hát mégiscsak a pénzről volna szó? Más pedig értetlenségét fejezte ki annak kapcsán, hogy az egyház miért nincs láthatóbb módon jelen a közösségi médiában. Az est vége felé Hodász András atya és elnémulása is szóba került abban a kontextusban, hogy mindeközben egy másik katolikus pap, Osztie Zoltán atya Hodásznál jóval markánsabban politizál, őt mégsem érte retorzió.
Fabiny Tamás a hívőkhöz fordult. Hangsúlyozta annak fontosságát, hogy a lelkészek és a papok szolgálatához nélkülözhetetlen a hívek támogatása. Kell egy hátország, kell a közösség biztonsága és megtartó ereje. Imádságot kért a hívőktől a papokért. Ahogy az evangélikus püspök többször felhívta a figyelmet arra is, hogy az egyház nem a papokból áll: az egyház mi vagyunk, mindannyian, a hívők összessége. A hitet nem lehet hőmérőzni – az egyház azokból áll, akik hisznek. Ezt arra is válaszolta, hogy Kajdi Csaba sokszor úgy fordult a papokhoz, mint „az” egyházhoz, kritizálva a papság keresőket sokszor elijesztő megnyilvánulásait. Török Csaba atya elismerte, hogy az „ősszentség” egyházon túl valóban van az egyháznak egy intézményi oldala is, ami messze nem hibátlan. Éppen ezért nem is szabad az egyházat kritikátlanul isteníteni, a „földi, emberi” és az „égi” egyház majd csak a történelem végén kerül teljes átfedésbe, addig sajnos nem.
A vitaest végén a nézők soraiból érkezett a beszélgetés fő témájához kapcsolódva egy izgalmas felvetés, influenszer volt-e egyáltalán Jézus. Nem volt az, mondta a kérdező, mert nem függött a követőitől, a mai véleményvezéreket viszont fogva tartja a megfelelési kényszer. Frappánsan válaszolt erre Kajdi Csaba: „Jézus nem azt mondta, amit hallani akartak, de olyat mondott, amit meg akartak hallani”. Fabiny Tamás is Jézus autonómiáját emelte ki, aki úgy lett influenszer, hogy nem akart az lenni. Török Csaba is ezt hangsúlyozta: Jézus bátor volt akár le is nullázni hallgatóságát, szabad volt, és ez a szabadság a hit alapeleme.
A beszélgetés alatt szóba került még a gyónás misztériuma. Kajdi Csabát szinte már fel is kérték, hogy legyen majd egy számára szerethető egyházi médiakampány arca. Fabiny Tamás megvédte a jezsuitákat annak ellenére, hogy protestáns elődei valaha megszenvedték a jezsuiták kérlelhetetlenségét. De hangsúlyozta azt is, hogy sem a terrorizmussal nem lehet azonosítani az iszlámot, sem az inkvizícióval a kereszténységet. Török Csaba atya pedig – Kajdival egyetértve – abbéli aggodalmát osztotta meg, hogy fel kellene ébrednünk és nagy emberi testvérközösségként látni magunkat. Olyan globális kihívások előtt állunk, hogy nem engedhetjük meg azt a luxust, hogy engedjünk a megosztásnak és a gyűlöletnek: számos kérdésben meg kell tanulnunk a közös felelősségvállalást és a közös cselekvést. Végül a felek – egy nézői, bár nem épp baráti felvetésre – Dúró Dóra könyvdaráló akcióját is elítélték, idézve Heinét (ahol könyveket égetnek, ott embereket is fognak), és hangsúlyozva azt, hogy nem szabad a másikat az eltérő véleményével azonosítani – tudnom kell a másik emberrel párbeszédre lépni.
Fabiny Tamás beszélgető egyház vízióját gyakorolták ezen a vitaesten a felek, és közelebb vittek minket egy nem a szólamokban létező, de a hétköznapokban is megélhető keresztény Magyarországhoz.
