Csárdi Antal hétfőn az Országgyűlésben felvetette, hogy abban az ügyben, amelynek Kósa Lajos és egy rejtélyes „csengeri örökösnő” a főszereplője, érdemes lenne megvizsgálni azt is, hogy felmerül-e a befolyással üzérkedés gyanúja. Az LMP-s országgyűlési képviselő szerint ugyanis az ügy nyomozati dokumentumai alapján legalábbis érdemes lenne ezt megvizsgálnia a hatóságoknak.
Helmeczy László, az örökösnő védőügyvédje a Magyar Hangnak elmondta, hogy ő ebben a tárgyban nem fog feljelentést tenni és tudomása szerint védence sem. – De a hatóságok hivatalból is indíthatnak eljárást, ha köztörvényes bűncselekmény gyanúját észlelik, ehhez elég egy újságcikk vagy egy riport is. Hogy ebben az ügyben miért nem indult eljárás Kósa úr ellen, sem befolyással üzérkedés, sem vesztegetés, sem más bűncselekmény miatt, én azt nem tudom megmondani – mondta lapunknak Helmeczy, aki szerint ez egy „fokozott ügyészi felügyeletes” eljárás volt, „tehát valószínűsítem, hogy nem a nyomozati iroda munkatársai döntöttek, hogy indul-e eljárás Kósa Lajos ellen vagy nem”.
A hvg360 mai cikkében egyébként azt írja, hogy „az ügyészség kifejezetten kérte a bíróságot”, hogy ne tegyen eleget a védelem kérésének és ne idézze be tanúként Kósa Lajost”. A hvg360 idézi az előkészítő ülés ügyészét, aki szerint a kormánypárti honatya „nem sértettje az ügynek, és a Svájcban történtek (a kiszivárgott nyomozati iratokban az szerepel, Kósa és az „örökösnő” öt éven keresztül négyszer jártak zürichi bankokban –a szerk.) sem kapcsolódnak szorosan a cselekményhez”.
Érdekesség, hogy az ügyészi érvelés pont az ellenkezője a kormányzati narratívának. Csárdi interpellációjára ugyanis Völner Pál, az igazságügy-minisztérium államtitkára válaszolt, aki szerint a szóban forgó ügynek „Kósa Lajos pontosan a sértettje és nem az elkövetője. Megtévesztették.”
– Szeretnék egy olyan ügy sértettje lenni, ahol az elkövető öt éven át engem vendégül lát, fizeti a külföldi utazásaim számláját, az anyámat megajándékozza 800 millió forinttal, meg engem is apró milliárdocskákkal – mondta erre Helmeczy, aki hozzátette: „nem biztos, hogy eljutnék a sértetti pozícióba, hiszen itt mégiscsak akkora összegről van, amelyben a pénz elér a Kossuth tértől Szingapúrig, húszezresekben. Talán fel lehetett volna ismernie Kósa úrnak az első napon, vagy az első évben, vagy mondjuk az ötödikben. Nem pedig akkor, mikor jóval később az orra alá dugták a választási kampányban, hogy mit is írt alá? Mit is tetszett elfogadni?”
Ismeretes, a szövevényes történet onnan indult, hogy Kósa Lajost a „csengeri örökösnő” közjegyző által hitelesített dokumentumokkal megbízta, hogy kezelje a mintegy 4 milliárd eurós (1300 milliárd forintos) „örökségét”. Ezenfelül külön okirat rögzítette, hogy a szóban forgó összegből mintegy 800 millió forint Kósa Lajos édesanyját illeti meg. De a honatya olyan ajándékozási szerződést is aláírt, ami alapján a debreceni politikusé lett volna az egyik legnagyobb francia pénzintézet csaknem negyede, egy másik dokumentum pedig arról rendelkezett, hogy Kósa részesül egy svájci repülőcég osztalékjövedelmének 5 százalékából.
Helmeczy biztos benne, hogy beidézik tanúnak majd Kósa Lajost, aki egyébként az üggyel kapcsolatos sajtómegkereséseket rendre azzal hárítja el, hogy megszólalásával nem akarja a folyamatban lévő ügyet befolyásolni.
– Álmában se higgye azt, ha ő megszólal ebben az ügyben, hogy ez bármilyen ügyben befolyásolja majd a bíróságot, azt csak a tények és a bizonyítékok érdeklik – mondta erre Helmeczy, aki mindjárt meg is jegyezte, hogy „tanúként az igazat kell ám mondani, és ha a valóságot elhallgatja a tanú, az is hamis tanúzás”.
Az „örökösnő” védője nemcsak Kósát hiányolja a tanúk közül, hanem azokat is, akik külföldről küldözgették az amúgy csak magyarul beszélő védencének a német, francia, angol nyelven írt leveleket. – Ha valóban nincs hagyaték, akkor ezek a szerzők vagy bűnsegédek, felbujtók vagy társtettesek – mondja Helmeczy.
A busás összegről szóló ügyet még 2018-ban robbantotta ki a Magyar Nemzet, és több cikkben számolt be a lap Kósa és az „örökösnő” szerződéseiről. Az egyik írás – történetesen az, amiben arról írt a napilap, hogy Kósa nyolcszázmilliót utaltatott volna az édesanyjának – mára már eltűnt a portál archívumából. A cikk helyén ez áll: „Tisztelt Olvasó! A cikket az Altenrhein Aviation AG kérésére eltávolítottuk.” A cikksorozat első írása itt elérhető.
