„Gyurcsány Ferenc ittléte a politikában szégyene a teljes magyar ellenzéknek, azon belül elsősorban a szocialistáknak, akiknek nemcsak azért kellett volna kivetniük maguk közül a volt miniszterelnököt, mert tönkretette az országot, hanem azért is, mert a saját politikai közösségét is szétrombolta” – fogalmazott Kövér László fideszes házelnök a Magyar Nemzetnek adott interjújában.
Kövér László úgy fogalmazott: 1990-ben is büszkék voltunk rá, hogy vérontás nélkül zajlott le az átmenet. „Még egy pofon sem csattant, pedig most már úgy látom, hogy azért igény lett volna néhányra. Lehet, hogy nem mindig jó dolog, ha egy nép ennyire békésen, nyugodtan kezeli csak a konfliktusait” – mondta az Országgyűlés elnöke.
A politikus megítélése szerint a béketűrő mentalitásnak vannak hátrányai is. Úgy vélte: Gyurcsány Ferenc ittléte a politikában szégyene a magyar igazságszolgáltatásnak is. „Hiszen még Szanyi Tibor is azt mondta, hogy Gyurcsány Ferencnek vagy a Csillagbörtön, vagy a Lipótmező lett volna a megfelelő hely” – fogalmazott és azt mondta, hogy Gyurcsány Ferenc összeesküvést szőtt a magyar demokrácia megdöntésére 2006-ban, az országgyűlési választás előtt. „Azt a felvetést sem mi, hanem SZDSZ-es képviselők engedték meg maguknak először, hogy a magyar titkosszolgálatok és a rendőrség csak szakmai balfékségből, vagy cinkos módon asszisztálva járultak-e hozzá a cigánygyilkosságokhoz. Ez mind a mai napig egy jogos kérdés” – tette hozzá.
„Ami a tévészékház előtt történt, az része volt az összeesküvésnek. Előre megtervezett provokáció volt, aminek – a forgatókönyv szerint – emberhalállal kellett volna végződnie. A Jóisten gondviselésének köszönhető csak, hogy a vízágyút szállító, égő rendőrségi járműből élve menekültek ki a benne ülők. Gyurcsány Ferenc másnap a kamerák előtt az egyik sérült rendőr betegágyánál állt, de valójában a ravatalánál szeretett volna ott lenni, hogy az utcai zavargásokat felhasználva a felelősségét az ellenzékre hárítsa. Hiszen tudta, hogy már a 2006-os választás másnapján elvesztette a 2010-es parlamenti voksolást. Egyetlen esélye az volt, ha eltünteti ellenfeleit a legitim politika színpadáról. Erről szólt ez az egész forgatókönyv” – mondta.
Arra, hogy ez nem csak fantazmagória, többek között az a bizonyíték szerinte, hogy Gyurcsány Ferenc ma is ugyanezt csinálja, földönfutóvá tétellel és bebörtönzéssel fenyegeti a politikai ellenfeleit és mindenkit, aki a mostani kormány mögé áll. Azt mondja, hogy az alkotmányos szabályokat felülírva fogja megváltoztatni hazánk alkotmányos berendezkedését. Ez utóbbinak amúgy szerintem minimum fel kellene keltenie az igazságszolgáltatás szerveinek a figyelmét - tette hozzá. Az egész magyar demokrácia szégyenének nevezte, hogy „ez az ember még a politikai porondon van, még mindig a baloldal vezére lehet, és egy véreskezű kommunista gyilkos véresszájú unokáját maga előtt tolva kíván visszatérni a hatalomba”. Megítélése szerint is azt meg kell említeni, hogy a Nyugat ugyanúgy hagyott cserben minket 2006-ban, mint 1956-ban, „és most is ugyanúgy szívesebben kooperálnának egy kollaboráns neobolsevista bandával, mint ahogy 1989-90 után is jobban örültek volna, ha nincs hatalmi változás hazánkban, hiszen az úgynevezett reformkommunistákkal már korábban elkezdtek sikerrel üzletelni”.
Ennek ellenére úgy gondolja, hogy a 2010-et követő kormánynak semmi felelőssége nincs abban, hogy Gyurcsány Ferencet és tettestársait nem sikerült elszámoltatni. „Jogállami keretek között ennyire futotta a magyar igazságszolgáltatás erejéből” – fogalmazott.
„Miért gondoljuk azt, hogy nekünk a Nyugat az a mérce, amit el kell érni” – tette fel a kérdést. Az Országgyűlés elnöke a kormányfő szavait idézve azt mondta: az elmúlt tíz évben kiderült, hogy míg mi azt hittük, hogy Európa a jövőnk, addig valójában mi vagyunk Európa jövője. „Már ha egyáltalán Európa méltóztatik üres kommunikációs fogások és konferenciázgatások mellett érdemben is foglalkozni a saját jövőjével, és figyelmet fordítani ránk. Igaz, túlságosan nagy erők dolgoznak azon, hogy felszámolják Európát abban a formában, ahogy az elmúlt ezer évben létezett” – tette hozzá.
„Ha megnézzük, hogy van-e különbség a nácizmus, a kommunizmus és az egyre inkább totalitárius jegyeket mutató liberalizmus között, riasztó hasonlósággal találkozunk. Elég, ha az állam által kiszervezett cenzúrára, a véleményszabadság immáron jogi eszközökkel is folyó korlátozására vagy az antifa erőszakosságára gondolunk, amiben visszaköszön a kommunista vagy náci keretlegények erőszakossága. Van viszont egy különbség, ami különösen félelmetessé teszi a jövőt” – figyelmeztetett Kövér. Ez pedig az, hogy „ma a liberálisok okosabbak, mert nem az ellenséget jelölik ki, hanem a »jó emberek« körét, és mindenki »szabadon« eldöntheti, hogy az egyre növekvő erkölcsi és egzisztenciális nyomás közepette beáll-e a »jó emberek« közé, ahol védettnek tekintheti magát, vagy inkább marad a különböző »fóbiások«, »rémisztő képződmények« és »klímabűnözők« potenciálisan likvidálandó táborában” – mondta.
Szerinte „a Szovjetunió és a kommunizmus igája alól való szabadulás, amiért az ötvenhatos hősök küzdöttek, sajnos lehet, hogy csak gyönge kihívás volt ahhoz képest, amivel az előttünk álló évtizedekben kell megküzdenünk”.
