A Jelen hetilap kiadta első bookazine-ját Csak amit hallani szeretnél – Orbán és egy megvezetett ország címen. A lap főszerkesztőjével, Lakner Zoltánnal beszélgettünk
– Orbán Viktorról és rendszeréről nagyon sokat beszéltek és írtak az elmúlt években. Lehet ebben a témában még újat mondani?
– Ez örök kérdés, ahogy, gondolom, Stefano Bottoni esetében is felmerülhetett, akinek a Magyar Hangnál jelent meg kiváló kötete a miniszterelnökről A hatalom megszállottja címen. Valóban rengeteget írtunk és beszéltünk az elmúlt 13 évben arról, mi ez a rendszer, de talán éppen amiatt áll még fönn, mert nem értjük igazán. A felszínen zajló folyamatok fontosak, de aligha lehet abból megérteni a rendszer működését, ha lecserélik Varga Juditot Tuzson Bencére, vagy ha feltárunk egyes ügyeket. Ezek is fontosak persze, de az egészről az mond el valami mélyebbet, hogy mi épül az ellopott pénzekből, hogyan ér össze a gazdasági és politikai hatalom, mit tesz a rendszer a társadalommal, a gondolkodásunkkal, az attitűdjeinkkel. Erről rengeteg újat lehet még elmondani, ahogy magukról a politikai folyamatokról is vagy épp az Orbánnal együttműködő politikusokról, az ő motivációikról, arról, hogyan alakult át a világképük, és miként ültetik át a gyakorlatba ezeket a változásokat. Miközben ezt vizsgáljuk, sokszor fájdalmas igazságokkal kell szembenéznünk, és el kell engednünk néhány becsontosodott közhelyet.
Mélyen azt gondolom, nem egy újság dolga, hogy politikai stratégiát alkosson, de ha reflektálni akarunk arra a világra, ami körülöttünk van, ki akarjuk találni, milyen cselekvésnek van értelme, alapja, akkor muszáj megpróbálnunk a lépcsőházi pszichologizáláson túlmenően is megérteni, mi folyik körülöttünk. Ez nem intézhető el azzal, hogy ilyen a magyar néplélek, vagy hogy egyetlen ember akarnoksága tartja fönn a rendszert – itt számos más tényező is szerepet játszik. Mi pedig annyit tehetünk, hogy ahogyan tőlünk telik, megpróbálunk leírást adni minderről 360 fokos körben.
– Ha valaki elolvassa a bookazine-t, mire jut a végén? Van remény? Biztasson – vagy lombozzon le, ha muszáj.
– Az én szerkesztői megfontolásom az volt, hogy a kiadvány vége felé mutassunk külföldi példákat. Olyanokat, ahol hasonló rendszerkísérlet játszódott le, de visszabontották, olyat, amelyet már a korai fázisban sikerült meghiúsítani, vagy olyat, ahol fölépült hasonló. De elővettünk hazai, pozitív önkormányzati és civil példákat is. Azt hiszem, rég túl vagyunk azon, hogy azt, amiben élünk, sérült demokráciának vagy más effélének nevezzük. Ez autokrácia, amelynek megvannak a maga szabályszerűségei, ugyanakkor itt is létezik kritikus közélet, és azt érdemes vizsgálni, a rendszer ellenzői hogyan érhetik el egymást, az állampolgárokat, milyen módszerekkel érhetnek el hatást. Az én reményszintem – mint, gondolom, sokaké – alacsonyabban van, mint a 2022-es választás előtt, de a feladás, az önfeladás végképp csak a rendszert erősíti meg. Ezért kell számba vennünk azokat a példákat és módszereket, amelyek még ilyen körülmények között is sikerrel kecsegtetnek. Mert bár kevesebb a remény, mint gondoltuk, a reményszint sosem nulla.
– A kiadvány címlapján az áll: Jelen bookazine – 1. Ezek szerint terveznek továbbiakat is?
– Igen, szeretnénk további tematikus kiadványokkal jelentkezni. Hetilapként nem tudjuk és nem is akarjuk felvenni a versenyt a napi híreket ontó hírportálokkal. A mi erősségünk az elemzés, amiben újat tudunk mutatni, az az elemzés mélysége. Vannak tehát újabb ötleteink, igen. Kicsit visszakanyarodva az első kérdésre, hogy lehet-e újat mondani: én úgy érzem, a közélet iránt még mindig érdeklődő emberekben van igény az átfogóbb, mélyebb magyarázatokra. A magyarázat önmagában persze még nem megoldás, de a megoldás csak a magyarázatból nőhet ki. Abban bízunk tehát, hogy ezek a kiadványok megtalálják a közönségüket.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2023/26. számában jelent meg június 30-án.
