Magyarország nem támogatta Ursula von der Leyen újrázását azért, mert az Európai Bizottság (EB) elmúlt öt éves teljesítménye „harmatgyenge” volt – erről beszélt Orbán Viktor a Kossuth Rádióban péntek reggeli szokásos interjújában. Ezt többek közt azzal indokolta, az EB háború ügyében nem a békére koncentrált. Szerinte egyébként von der Leyen nem a politikai ellenfelük, hanem az alkalmazottjuk, az a dolga, hogy a miniszterelnökök által megszabott irányt hajtsa végre. Az igazi probléma az, hogy a miniszerelnökök hagyták, hogy von der Leyen ne tegyen eleget. Orbán szerint a zöld átmenet esetében vagy a migráció ügyében is világos volt az irányvonal, mégsem hajtotta jól az EB elnöke. Úgy vélte, von der Leyen helyett azok a miniszterelnökök politikai ellenfelek, akik Európa szempontjából hibás álláspontot képviselnek, és azok a pártvezetők, akik az Európai Parlamentben Magyarország ellen dolgoznak, „itt is az élen egy német ember áll, Weber úr, aki közismerten egy magyargyűlölő ember, háborúpárti, migrációtámogató”.
Úgy vélte, frakciója, a Patrióták nagy előretörést ért el, de áttörést még nem, arra a nemzeti választásokon kerülhet sor, például az elkövetkező európai választásokon, illetve a novemberi amerikai elnökválasztáson. Szerinte az év végére a Patrióták a nyugati világban többségbe fog kerülni – ideértve Amerikát is.
A magyar uniós soros elnökségről elmondta, az európai versenyképesség növelése lesz a fő céljuk, erről egy november 8-ai tanácsülés Budapesten, Orbán ott elő is terjeszt egy versenyképességi anyagot. De úgy nehéz versenyképességet növelni, hogy a pénz Ukrajnába megy „egy háborúba, ami nem is a mi háborúnk, hanem két szláv népé, és az egyik oldalra talicskával hordjuk a pénzt”. Orbán Viktor szerint ha béke van, más lesz a gazdasági helyzet is, több lehetősége tudnak kinyitni az emberek számára. A kormányfőt arról is kérdezték, hogy von der Leyen kritizálta Orbán „békemisszióját”. A miniszterelnök szerint von der Leyen és az európai liberálisok naiv emberek, nem vádolja őket haszonleséssel, butasággal végképp nem, nem vádolja őket azzal, hogy benne lennének „Soros György-típusú dollárspekulánsok zsebében”. A meghatározó a naivitás, hogy szerintük úgy lehet békét teremteni, hogy a felek lelkére beszélünk, és azt várják egy békemissziótól, hogy másnap majd nem lőnek. Azért kell békemissziót csinálni, mert ha ez nincs, egyre szörnyűbb veszteségek lesznek. Én vagyok Európában az egyetlen, aki mindkét féllel beszélt, ők nem akarnak békét, azt gondolják, az idő az ő oldaluk van, és a háború folytatása nekik hoz előnyt. A háború erő kérdése, és ha a felek nem akarnak békét, akkor azt a kérdést kell feltenni, hogy a világ nagy erőközpontjai hajlandók-e közölni a felekkel, hogy a világ békét akar. Három ilyen szereplő mondhatná ezt: Amerika, Kína és az EU, ők elvezethetnék a feleket egy tárgyalóasztalhoz. Kína békepárti, Amerikában most váltanak, már csak az EU-ra lenne szükség.
