Minden jel szerint vezetőt vált a Budapesti Történeti Múzeum (BTM). Egy új főigazgató érkezése önmagában nem számít különös jelenségnek a kulturális szférában, a posztra kiírt pályázat körülményei azonban mégis érdekessé teszik a BTM ügyét. Az ország harmadik legnagyobb múzeumának működését az elmúlt években belső feszültségek, eredménytelen reformkísérletek és „láthatatlan” kiállítások nehezítették, és szinte kötelezően felbukkant a politikai szál is. Ezek eredőjeként Népessy Noémit, az intézményt 2019 óta irányító szakembert Csorba Lászlóra, a Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) korábbi főigazgatójára cserélné a fenntartó Fővárosi Önkormányzat. Bár a közgyűlés csak szeptember végén dönt az új vezető személyéről, forrásaink szerint a kérdés már a pályázat kiírásakor eldőlt.
A BTM a főváros egyik legjelentősebb kulturális intézménye. Központja a Budavári Palota E épületében található Vármúzeum, de a Kiscelli Múzeum – Fővárosi Képtár, az Aquincumi Múzeum, valamint a Budapest Galéria is a BTM-hez tartozik. A múzeum méretére, a gyűjtemények sokszínűségére és (eszmei) értékére tekintettel a főigazgatói poszt fontos és egyben kényes pozíciónak tűnik. Ezt a különös pályázati folyamat is egyértelművé tette.
A Hvg írta meg elsőként, hogy a városvezetés a belső feszültségektől terhelt múzeum „konszolidálása” érdekében változást szeretne az intézmény élén, a feladatot pedig a Nemzeti Múzeumot 2010 és 2016 között irányító Csorba Lászlóra bíznák. A váltás indoklásául említett problémák gyökerét akár Népessy Noémi kinevezésének körülményeiben is kereshetjük. A közgazdász végzettséggel is rendelkező történész-muzeológust még Tarlós István ültette a BTM élére, 2019 áprilisában. A döntés miatt a főpolgármester erőteljes kritikákat kapott, hiszen úgy tűnt, a főváros mindenképpen meg akart válni az intézményt addig vezető Farbaky Péter művészettörténésztől. Fél évvel később azonban Tarlós alulmaradt Karácsony Gergellyel szemben a főpolgármesteri posztért folytatott versenyben, ami a BTM működésére is hatással volt.
Népessy Noémi elismert, sokszorosan díjazott intézményvezetőként érkezett a múzeumhoz négy és fél éve. 2012-től igazgatta az Óbudai Múzeumot, amelynek részeként létrehozta a Goldberger Textilipari Gyűjtemény – utóbbiért 2013-ban elnyerte a MúzeumCafé díjat, előbbi munkája eredményeként pedig az intézmény 2014-ben Az év múzeuma lett. – Főigazgatóvá választásom esetén fő célom a kimagasló muzeológiai szakmai tevékenység fenntartása mellett a Budapesti Történeti Múzeum nyitott, látogatóorientált, szolgáltató városi múzeummá alakítása, amely kínálatával felkerül Budapest fő kulturális attrakciói közé – írta 2019-es pályázatában.
Az önkormányzati választásokat követően Karácsony Gergely számos intézményvezetőt váltott le posztjáról, és bár Népessy Noémi eltávolítása is napirenden volt, a szakma összezárt a főigazgató mögött, aki így maradhatott. A városvezetéssel való viszonyát ugyanakkor azóta is a távolságtartás jellemzi: a múzeum vezetője az elmúlt négy és fél évben egyszer sem találkozott a főpolgármesterrel. A főigazgató a Budai Hang kérdésére szélmalomharcként jellemezte munkásságát a BTM élén, és a kommunikáció hiányával, illetve az egyoldalú tájékoztatással magyarázta a múzeumot ért vádakat is. – Egy 330 fős intézményben elkerülhetetlenek a véleménykülönbségek, de általános belső feszültség nincs. Van azonban néhány érdekcsoport, amelynek célja, hogy minél jobban megossza a múzeumot – mondta a Budai Hangnak Népessy Noémi. – Ezek a csoportok jellemzően két-három ember köré gyűlnek, ők azok, akiknek bejárásuk van a Fővárosi Önkormányzathoz, ahol informálják a városvezetést a munkámmal kapcsolatos problémáikról. A vélt feszültségről, a tevékenységemet ért kritikákról, az intézmény gondjairól engem sosem kérdeztek meg, a fővárostól érkezett levelek tanúsága szerint a fenntartó kizárólag más forrásból tájékozódott.
Népessy Noémi elmondta, 2019 óta legalább hét alkalommal futott neki a BTM szervezeti és működési szabályzata (szmsz) módosításának, így elősegítendő az intézmény strukturális átalakítását, de mindannyiszor „lepattant a fenntartóról”. – Nem a főigazgató fejlesztési javaslataként tekintettek a terveimre, hanem felesleges feszültséget generáló, szükségtelen változtatásként – fogalmazott. Hozzátette, mindezek ellenére sosem érte hivatalos bírálat, formális teljesítményértékelést mindössze egyszer kapott, akkor kiválóan alkalmasnak minősítették a munkáját.
Az elmúlt négy és fél év eredményeiről szólva a főigazgató elmondta, munkatársaival 2020-ban elkészített egy intézményi, több területet érintő stratégiát, köztük a múzeum, tagintézményekre lebontott, kiállítási stratégiáját, az ebben szereplő 200 millió forintra becsült bekerülési költséget a fenntartó azóta is minden évben biztosítja a BTM részére. Népessy Noémi hangsúlyozta, kezdeti terveit felülírta a koronavírus-járvány, amely érzékenyen érintette a BTM-et is, a látogatószám tekintetében tavaly sikerült elérniük a 2019-es szintet. – Szerkezetbeli átalakításokat szerettem volna elindítani az intézménynél, amely hiába az ország egyik legnagyobb múzeuma, a mai napig szinte láthatatlan, még a fővárosiak számára is. Ebből a szándékból adódtak a belső problémák, amelyek következtében még ezt, a teljes szervezet mindössze 10 százalékát érintő átalakítást sem sikerült megvalósítani. Volt egy vízióm, hogy az intézményt emeljük ki az ismeretlenségből, tegyük láthatóvá a budapestiek számára, de néhányan ezzel nem értettek egyet – fogalmazott.
A sokszor emlegetett belső feszültség a strukturális változtatások mellett a centralizációs tervekből is eredt. Úgy tudjuk, hogy a BTM-hez tartozó intézmények igazgatói nehezményezték, hogy a főigazgató a szolgáltatási területeket – kommunikáció, közönségkapcsolat és múzeumpedagógia – egy főosztály alá vonta volna, mert azt a jogköreik csorbításaként értelmezték. Szintén problémaként merült fel, hogy a múzeumnak nem voltak főigazgató-helyettesei. Erről Népessy Noémi elmondta, hogy Rostás Pétert, a Kiscelli Múzeumot korábban vezető szakembert a megbízatása lejárta után nem jelölte újra főigazgató-helyettesnek, a főváros pedig nem kívánt mást ebben a pozícióban látni. A másik helyettes, az Aquincumi Múzeumot idén márciusig irányító Láng Orsolya helyére a főigazgató elmondása szerint ugyancsak a fenntartó tiltása miatt nem nevezhetett ki senkit: az intézményben folyó belső ellenőrzési vizsgálat lezárultáig a főváros döntése értelmében munkaügyi döntéseket nem hozhat.
Megkerestük a múzeum ügyében a fővárost is. – Büszkék vagyunk a Budapesti Történeti Múzeumra, amely idén például a Budapest 150 rendezvénysorozat egyik zászlóshajójaként, az összes tagintézményének részvételével szervez programokat az évforduló tiszteletére – írta válaszában Bősz Anett humán területekért felelős főpolgármester-helyettes. – A BTM-ben jelenleg léteznek intézményi párhuzamosságok, amelyek felszámolása gyorsítaná a múzeum működését. Ugyanakkor figyelni kell arra, hogy az egyes tagintézmények autonómiája és személyi állománya ne sérüljön ebben a folyamatban. A főváros vezetése elkötelezett az országos múzeumi státusz megőrzésében, az intézményegyüttes együtt tartásában. Amennyiben a Vár felújítása olyan szakaszba ér, amely érinti a Vármúzeum épületét, kizárólag olyan ingatlant tudunk elfogadni, amelyben a BTM magas színvonalú szakmai munkát végezhet, a látogatói élmény pedig minimum olyan színvonalú, mint a Vármúzeumban.
A múzeum jelenlegi főigazgatójának munkájáról a főpolgármester-helyettes kifejtette: Népessy Noémi viszontagságos időszakban vezeti a múzeumot, rendkívüli energiákat mozgat meg a kihívásokra adandó válaszok megkereséséért, ami tiszteletre méltó. Főigazgató asszony megbízatása hamarosan lejár, ahogyan a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár főigazgatói széke is kiadóvá vált, nem idegen ügymenet a Fővárostól, hogy egyszerre ír ki kulturális intézmények élére vezetői pályázatot. Most is ez történt: a Fővárosi Közgyűlés a szeptember 27-ei ülésén határoz az intézmények főigazgatói pozícióit betöltő személyekről – írta Bősz Anett.
Feltűnő volt a pályázatban, hogy a szokásoktól eltérő módon nem öt, hanem csak három évre írták ki, erről is megkérdeztük a fővárost. – A fenntartó jogában áll a megbízatás időtartamát megállapítani. A jelenleg fennálló feladatok, az országos múzeumi státusz megőrzése, az egyes tagintézmények megerősítése, a fent említett intézményi párhuzamosságok kezelése három év alatt dinamikus ügyintézéssel végrehajtható. Ezt követően tiszta lappal indulhat a BTM, ráadásul így nem egy önkormányzati politikai ciklus végére marad az újabb vezetői pályázat kiírása – érvelt Bősz Anett.
A hároméves időtartam ugyanakkor Csorba László vállalásával is összefügg: úgy értesültünk, hogy a történész ennyi időre, vagyis hetvenöt éves koráig vállalta a megbízatást. Ezt ő maga is megerősítette a Budai Hangnak: „A feladat a mielőbbi belső intézményi konszolidáció, majd az elindulás az új főváros múzeumot kitaláló és megalkotó úton. Ezután pedig át kell adni a stafétabotot a fiatalabb nemzedéknek.”
Csorba László neve nem véletlenül merülhetett fel a főigazgatói posztra: tudományos munkássága éppúgy elismertté tette, mint intézményvezetőként végzett munkája, ez utóbbi esetben ráadásul kormányokon átívelően is meg tudta őrizni a pozícióját, hiszen 2010-ben még Hiller István nevezte ki a Nemzeti Múzeum élére, ahonnan egy ideig az Orbán-rendszerben sem mozdították el (bár a leköszönése, és az új főigazgató kiválasztása sajátosan NER-esre sikerült).
– Történészi és múzeumvezetői pályám során mindig is a látókörömben volt a BTM, így többé-kevésbé folyamatosan követtem az ott folyó szakmai munkát – indokolta meg Csorba László, hogy miért szállt harcba a főigazgatói posztért. – Az utóbbi években számos problémáról értesültem, de inkább csak felületesen, mert az egyetemen lekötöttek a témakiválósági kutatási pályázat vezetésével kapcsolatos feladataim. Ez a munka azonban az idén véget ért, és így több barátom is megkeresett, hogy együtt gondolkodjunk a BTM jövőjéről, belső konfliktusainak, problémáinak megoldásáról. Mivel pedig úgy véltem, még hasznos lehet az a gyakorlat és tudás, amelyet korábban a Nemzeti Múzeum élén szereztem, így végül engedtem a rábeszélésnek, hogy induljak a BTM vezetői pályázatán.
A történész elmondta, ha a főpolgármester előterjesztésére a közgyűlés megszavazza megbízatását, akkor kezdődik csak a valódi tájékozódás: „mi a tényleges helyzet, mi volt inkább túlzás, és mi igaz mindabból, amit a problémákról korábban hallottam”. – Nyilván terjedelmes iratanyagot kell majd átnéznem és annak alapján sokakkal beszélnem. Az előzetes információkból az bizonyos, hogy az egyik legkomolyabb feladat a múzeum központi menedzsmentje és a részintézmények kapcsolatának, együttműködésének jelenlegi helyzetéről folyó vita értékelése és megoldása lesz. Az intézmény szervezeti és működési szabályzatával kapcsolatos nyitott kérdéseket is szeretném mielőbb tisztázni és lezárni, hogy azután teljes erővel fordulhassunk a szakmai feladatok felé.
– Nagyon bízom benne, hogy a „válságkezelési” periódus hamar véget ér, és mielőbb nekiláthatunk kitalálni az előttünk tornyosuló évtizedek, a 2020–30-as évek fővárosi múzeumát! Tudom, hogy számos fontos stratégiai előmunkálat, terv stb. készült már eddig is jövendő kollégáim asztalán. Ezeket áttekintve, fölhasználva léphetünk majd tovább, figyelembe véve, hogy a XXI. század emberének egyik legfontosabb – és legdinamikusabban változó! – élettere, a modern metropolisz nap mint nap milyen új kihívásokat állít korunk (fő)városi múzeuma elé. E friss kihívásokra mi úgy adhatunk izgalmas és szép válaszokat, ha a ránk bízott tárgyi örökséget, a raktárainkban és restauráló műhelyeinkben megújuló muzeális közösségi kincseinket új és új vetületben állítjuk a közösség elé, akár a legősibb formák bemutatásához is segítségül hívva a kortárs művészeteket. Hiszen minden tárlat egyfelől komoly tudományos mű, szakemberek tucatjai megfeszített agymunkájának eredménye – másfelől pedig komplex műalkotás, amely a művészet nyelvén varázsolja el a látogatót és hozza közel az alkotók üzeneteit.
A hivatalos eredményre szeptember végéig várni kell, a szakmai bizottság azonban egyhangúlag Csorba Lászlót támogatta, meglepő lenne, ha a Fővárosi Közgyűlés másképp döntene.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2023/37. számában, a Budai Hang mellékletben jelent meg szeptember 15-én.
