Tavaly decemberben elkészült a Budavári Palota felmérése, elindult a felújítás tervezése, a munkával az addig főként egyházi alkotásairól ismert Gutowski Robertet bízták meg. A rekonstrukció kapcsán egyre szaporodnak a kérdések, amelyekre (egyelőre) nem kapunk választ.
Miközben január 14-én, délután ezt a cikket írom a Budavári Palota rekonstrukciójáról, a szöveg tárgyától néhány száz méterre, a Szentháromság téren a Huszonkettesek nevű, neves építészeket tömörítő csoport tagjai demonstrálnak éppen. Jelenlétük oka a Mátyás-templommal szemben (még) álló egykori Diplomata-ház (majd Burg Hotel) bontása volt, amelyet a Matolcsy György-féle Pallas Athéné Domus Meriti Alapítvány (PADME) annak ellenére indított el, hogy a Fővárosi Önkormányzat helyi védelem alá készül helyezni a Jánossy György és Laczkovics László tervei alapján 1971 és 1981 között emelt épületet. Miközben tehát a palota terei megújulnak a II. világháború előtti és a sosem volt múlt emlékét egyaránt megidézve, újabb modern alkotás törlődik a kulturális emlékezetből. Erről az ellentmondásos folyamatról is kérdeztem volna a Budavári Palota tervezési munkáinak irányításával nemrég megbízott Gutowski Robertet, az építész azonban végül – egyelőre – mégsem nyilatkozott a Budai Hangnak, így jelen írás az utolsó pillanatban kényszerűen új irányt vett.
A Nemzeti Hauszmann-program tavaly december elején jelentette be a hivatalos Facebook-oldalán, hogy elkészült a palota részletes felmérése és megkezdődött az épületegyüttes teljes helyreállításának tervezése. A méltó rekonstrukció „hatalmas feladat, hiszen a második világháborúban megsérült épületegyüttest a kommunista rendszerben jelentősen átalakították (…), megszüntették azt a nyitottságot, amelyet az egymáshoz csatlakozó térsor biztosított a főemeleten, és amely látványban összekapcsolta a palotát a Dunával” – olvashattuk a bejegyzésben. Ahogy arról korábban már beszámoltak, a következő ütemben a palota A és B szárnyának rehabilitációja kezdődik meg.
A Budavári Palota nemzeti szimbólum, sziluettjének még apró részletei is a Parlamentéhez hasonló élességgel vésődtek belénk, rekonstrukciójának szükségessége megkérdőjelezhetetlen, nem úgy az átalakítás filozófiája. Ha feltételezzük, hogy egy város az épületei kollektív emlékezetéből is táplálkozik, akkor a mindennapok során használt urbánus tereink jelentésére a megőrzés és a felejtés dialektikája is hatással van. A folyamatos alakulásban az eltűnő és megszülető épületek játéka jelöli ki azt a keretet számunkra, amit kulturális örökségnek nevezhetünk, és ami így végső soron a nemzeti identitásunkat is meghatározza. Ebben a folyamatban a megőrzés különleges módszere, a felidézés, vagyis a rekonstrukció és a visszaépítés is szerepet kap. De mi történik akkor, ha olyan emléket idéznek elénk, amely egy sosem létezett teret nyit meg?
2016-ban a Vár rekonstrukcióját felügyelő Hauszmann-bizottság három tagja, Csomay Zsófia építész, Lővei Pál művészettörténész és Schneller István építész, urbanista, Budapest korábbi főépítésze, a kormányzati döntések elleni tiltakozásul lemondott tisztségéről. – A bizottság tagjaként egyáltalán nem találkoztunk átgondolt koncepcióval, naponta változott a terv, mintha senki sem tudná, hogy mi miért történik – indokolta meg lapunknak a távozást Schneller István 2019-ben adott interjúnkban. – A múltat igyekeznek visszaépíteni, ehhez azonban nem találnak megfelelő funkciót, így a terület szimbolikus szerepét kihasználva álmodtak egy hamis identitást. A középszerű historizáló épületek visszaépítése, vagy sosem volt épületek megvalósítása azonban nem egyéb nosztalgikus múltidézésnél. – A visszaépítés szűken vett építészeti anomáliája az, hogy egy több mint száz éve épült ház visszaépül eredeti homlokzattal, díszítményekkel, párkányokkal, eredeti térrendszerrel, de korszerű szerkezetekkel, gépészeti megoldásokkal. Ez mindennek ellentmond, ami az építész szakma lényege. Tulajdonképpen hazugság, álságos viselkedés – írta a Telexen a budai Vár átalakításáról szóló vitaindító cikkében Csomay Zsófia.
Ízlésről nem csak Magyarországon felesleges vitázni, az esztétikumot a szakmaiság tárgyává avató intézményi háttérről ellenben itthon éri csak meg igazán beszélni. Az elmúlt bő egy évtizedben a hazai örökségvédelmet teljesen leépítették. A politikai motiváció egyértelmű: a szakemberek tudása és szándéka a szakmaiságra, illetve a (demokratikus) viták jelentősen hátráltathatják a kulturális örökség kisajátítását, átvételét vagy lerombolását. Jelen pillanatban nem szakmai érvek mentén, hanem a legerősebb lobbista szájíze szerint dönt a hatóság az örökségvédelmi ügyekben. Erről egy pillanatra sem feledkezhetünk el a Budavári Palota rekonstrukciója kapcsán.
A roppant beruházás részletei – ahogy azt a programban elsőként megújult, tavaly augusztusban bemutatott Szent István-terem pazar látványa is igazolta – figyelemre méltó szakmai munkát rejtenek magukban, egészében ugyanakkor a propaganda részévé vált a rehabilitáció, jelentősége így olyan egyszerű és reflektálatlanul használt fogalmakra szűkült, mint a csodálatos és a pazar. Ezzel pedig könnyen gyanúba keveredhet az értékek megőrzésének szándéka is: ha a kormány egyik kezével darabokra zúzza az örökségvédelmet, nehéz elhinni, hogy a másikkal a közösség és az emlékek megőrzése érdekében építeni szeretne.
– A Várnegyed átalakításával kapcsolatban kizártak minden olyan szereplőt a döntéshozatali folyamatból, aki nem a kormányzat rendszeréhez tartozik – fogalmazott lapunknak korábban Vincze László építész, a Budapesti Műszaki Egyetem docense. Hozzátette, hiába minden szakmai tiltakozás, a nagyközönség számára a kormány olyan lehengerlő kommunikációval adja el a rekonstrukciót, hogy nagyon nehéz ellenérveket megfogalmazni.
Kívülről nézve ezért is tűnt meglepőnek, hogy a korábban egészen más jellegű és mondanivalójú munkáiról ismert Gutowski Robertet bízták meg a palota tervezési feladataival. A Pro Architectura díjas, nemzetközi hírű építészt sok más mellett a II. János Pál tiszteletére felszentelt pátyi templom, a Székesfehérvári Egyházmegyei Látogatóközpont, vagy a fátimai Szűz alsószentiváni zarándokhelye kapcsán ismerhetjük. De terveivel előkelő helyezéseket ért el a sencseni operaház és a vilniusi nemzeti koncertterem építésére, valamint a Finn Nemzeti Múzeum bővítésére kiírt nemzetközi tervpályázatokon.
Alkotásait a letisztultság, a visszafogott elegancia, illetve a környezet, az ember és a transzcendens szférák iránti tisztelet jellemzi. – Ezen a földgolyón, a teremtett világban minden arról szól, hogy közösségben vagyunk (…) az építészetnek sincs semmi értelme közösség nélkül – mondta Gutowski Robert A Szív jezsuita magazinnak adott interjújában. – A közösség, amely elhatározza az építést, amely megtervezi és megvalósítja, a közösség, amely használja vagy csupán együtt él vele a városban, és azok, akik még meg sem születtek, ők mind részesei egy-egy építészeti alkotás történetének. Ha ezt megélem, akkor bizonyosan nagy az esélye, hogy hiteles, mai építészet szülessen.
Ugyancsak a közösség erejét hangsúlyozta a Magyar Kurírnak a már említett pátyi templom kapcsán: „A II. vatikáni zsinat szempontjait követtük, és visszanyúltunk egészen az ókeresztény gyökerekig, a domus ecclesiae gondolatáig. Azzal az építészi hozzáállással, hogy: mi a fontos, a tégla és a kő, amelyet odarakunk, vagy a közösség, amely elhelyezi. Az egész koncepció nagy vonalakban és a részletekre lebontva is ebből indult ki. A közösséget néztük, a közösség szolgálatát kerestük. Ez a templom nem egyszerűen épületszerkezetek összessége. Legyen méltó és szép, de a legfontosabb mégis a közösség, amely »létrehozta« és élővé teszi.”
A közösség által elevenné tett tér a Budavári Palota esetében sem elhanyagolható szempont, a rekonstrukciót követő hasznosítási tervekről azonban egyelőre keveset tudni. Ami biztos, hogy a Vár egésze kormányzati negyeddé alakul, minisztériumi épületekkel, mélygarázsokkal, és ebből következően a jelenleginél látványosan több autóval. A palotában lévő kulturális intézmények – Országos Széchényi Könyvtár, Budapesti Történeti Múzeum, Magyar Nemzeti Galéria – sorsát illetően pedig egyelőre nem sikerült minden kételyt eloszlatni. A budai Vár átalakítása és Budavári Palota felújítása kapcsán megkerestük a beruházást felügyelő Várkapitányságot is, ám kérdéseinkre lapzártáig nem kaptunk választ.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2022/04. számában, annak is a Budai Hang mellékletben jelent meg január 21-én.
