Eltelt egy hónap, ismét itt a Magyar Hang havonta jelentkező melléklete, a Budai Hang! Legfrissebb számunkban, nyolc oldalon!
Benne vagyunk a nyárban, az első hőségriadókat már magunk mögött is hagytuk. Csakhogy a jövőben egyre több és több forró időszakra kell számítanunk. Cikkünkben annak jártunk utána, hogy mit tehetünk annak érdekében, hogy elkerüljünk a nagyvárosi hőszigetek kialakulását. Mint kiderült, bőven van még feladatunk.
Egy hétnapos képzés és körülbelül 120 ezer forint szükséges ahhoz, hogy Magyarországon úszómesteri munkakörben helyezkedhessünk el – első hallásra nem tűnik túlságosan nehéznek, a jelentkezők közül mégsem tudja mindenki teljesíteni a képzést. A strandszezonban több munkaerőre van szükség a fürdőkben, ezért a szezon előtt elkerülhetetlen a toborzás – így van ez Buda legrégebbi strandjait, a Csillaghegyi Strandfürdőt, a Pünkösdfürdői Strandfürdőt és a Római Strandfürdőt is üzemeltető Budapest Gyógyfürdői és Hévízei Zrt. esetében is. Van azonban egy fontos munkakör, amit sokkal nehezebb betölteni, mint az úszómesterit: a takarítói.
A Rózsadomb kis utcájának sarkán dús, zöld bokrok sűrűjétől fedett tábla titkolja, hogy itt, a II. kerület szívében, a kerítés mögött természetvédelmi terület rejtőzik. Mihályfi Ernő kertjében jártunk.
Nincs pénztár, de még eladó sem, csupán egy applikáció szükséges ahhoz, hogy vásárolni tudjunk. Személytelennek tűnhet, pedig épp a személyességről, az emberi segítségnyújtásról szól a Fény utcai piac második emeletén, május közepén megnyílt Fetekert nevű automatizált üzlet, ahol Szabolcs-Szatmár-Bereg (vár)megyétől Dél-Baranyáig, az ország legszegényebb településeiről származó prémiumtermékeket lehet megvásárolni.
Hosszú hetek hőhullámai után talán nem kell különösebben ecsetelni a városi tavak jelentőségét. A forró levegő egyre gyakrabban tölti fel a Kárpát-medencét, (nem is olyan) lassan sivataggá változtatva a tájat, természetes úton már nem sok mindentől remélhetünk vigaszt, a megmaradt zöldterületek és vizek nyújthatnak menedéket. Mivel az állam egyikkel sem bánik megfelelően, meg kell becsülnünk minden természeti rehabilitációs tervet – különösen, ha az a kormány profitmaximalizálási szándékától független (lásd a Fertő tavi pusztítást). A békásmegyeri Gőtés-tó rendbetétele régóta váratott magára, most azonban úgy tűnik, végleg megmenekül a főváros kezelésében lévő különleges élőhely és pihenő övezet.
Saly Noémi új, Az én Budám című kötetében – melyben újságokban, egyéb kiadványokban közölt és eddig meg nem jelent írásokat gyűjtött össze – a Tabánról, a Várról, Krisztinavárosról és más budai vidékekről mesél. Ki volt Kumibri, az életmentő vízibüfés, és mi mindent tudhat meg a kutató, ha elkezdi megfejteni egy porcelántányér titkait?
És egy másik nagyszerű kiadványról is írunk az e havi mellékletben: a Volt egyszer Budán... a II. kerületi önkormányzat kiadásában megjelent helytörténeti kötet olvasmányosan mutat be mindent, amit a városrész épített, kulturális és természeti örökségéről tudni érdemes.
A Fővárosi Önkormányzat szerint csak a szerencsének köszönhető, hogy tudomást szereztek egy, a Rómaifürdőn tervezett beruházásról, amely mérete és jellege miatt drasztikusan átalakíthatja a környék arculatát. Az Óbudai Egyetem egy 110 ezer négyzetméteres campus és egy 15 ezer négyzetméteres mélygarázs építését kezdheti meg a Szentendrei út mentén fekvő egykori Római Camping területén – a főváros szerint mindezt anélkül, hogy egyeztetett volna a város, illetve a kerület vezetésével. Az egyetem ugyanakkor arról tájékoztatta lapunkat, hogy bár a fenti méretek stimmelnek, a helyszínről még nem született döntés.
Hofi Géza, Porcelángyár – mutatta be frissen szerződtetett művészét a társulatnak Szendrő József, a debreceni Csokonai Színház igazgatója 1960-ban. A kiváló (karakter)színészként is ismert direktor nem viccelt, az akkor 24 éves fiatal valóban a Kőbányai Porcelángyárból érkezett a színházba – és lett belőle a később eltéveszthetetlen márkanévvé és műfaji definícióvá váló Hofi. Mielőtt paródiára és komédiára adta volna a fejét, Hofi évekig beugróként tűnt fel epizódszerepekben a debreceni színpadon, még korábban pedig porcelánt festett Kőbányán: a keze nyomát viselő munkák még ma is sok háztartásban megtalálhatók. Aki biztosra akar menni, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum (MKVM) Gulyás című kiállításán találkozhat eredeti „Hofi-tányérral”.
Mindez a legújabb Budai Hangban, a július 19-én megjelent Magyar Hang 8 oldalas mellékletében!
