Önmagunk tanulása élethosszig tartó folyamat, amely arról is szól, hogy a saját buborékunkból kilátunk egy-egy pillanatra, és rácsodálkozunk: mindaz, ahogyan működünk, ahogy a világot szemléljük, nem mindenkire érvényes igazság, hanem a saját szempontunk. A 20 önismereti kérdés és válasz című könyv a mindennapokban felbukkanó szituációkkal foglalkozik olyan témákat érintve, mint a megbocsátás, a kudarc, az önszeretet, az önbizalom, önsorsrontás, a szégyen vagy a halogatás. Herendi Kata és Szabó Eszter Judit klisék helyett kérdésekből kiindulva segíti rávezetni az olvasót arra, hogyan találja meg a saját válaszait, hogy ezekből kiindulva hozhassa meg a számára legjobb döntést.
A kötet szerzői nagyon fontosnak tartották, hogy egyfajta belépő szint is megjelenjen a könyvben, és az is találjon benne fontos gondolatokat, akit érdekel a felhasználható pszichológiai tudás, és szeretné azt önmaga megismerésére átfordítani, de azoknak is iránymutatást nyújtson, akik már az önismeret útján járnak.
– Az önismeret kicsit olyan, mint a nyelvtanulás. Nem árt, ha néha-néha emlékeztetjük magunkat ezekre a témákra. Nem állíthatjuk, hogy ez a könyv meg tudja oldani azokat az elakadásokat, amelyekkel az olvasók küzdenek, de erőt adhat nekik ahhoz, hogy bátran induljanak el a saját problémájuk felé, és merjenek velük szembenézni – vélekedik Szabó Eszter Judit. – Gyerekként egészen alapvető dolgokat nem tanulunk meg, szüleink, tanáraink sok mindent nem mondanak el nekünk el az őszinteségről, arról, hogyan érdemes döntést hozni, vagy miért fontos az önbizalmunk megerősítése. Nem mi tehetünk arról, hogy ez az alapvető és esszenciális tudás nincs benne a tankönyvekben.
Herendi Kata szerint önmagában már az is rengeteget ad az embernek, ha ráébred, hogy mások is hasonló problémákkal küzdenek, és ők is keresik a segítséget. – Ha megfogalmazódik valakiben, hogy nem érzi kereknek a dolgokat a lelkében, az nem feltétlenül azt jelenti, hogy baj lenne vele, beteg lenne. Egész egyszerűen nehézséggel küzd, amely nagyobb, mint ő, és amellyel nem kell egyedül küzdenie – mutat rá a szakember.
Mindenhova önmagunkat visszük – Herendi Kata úgy látja, alapvetően nincs olyan téma, amellyel kapcsolatban nem saját magunkon kellene gondolkodni, adott esetben változtatni, hiszen mi magunk vagyunk azok, akik életünk minden pillanatában jelen vagyunk. Mindez azért is fontos, mert a járványhelyzet okozta bizonytalanság miatt még fontosabb lett az önismeret.
– Sokan csak akkor kezdenek el önmagukkal foglalkozni, ha szembetalálják magukat egy problémával. Egészen addig, amíg ez nem történik meg, profi módon vagyunk képesek fenntartani egyfajta egyensúlyt, és nem feltétlenül a legjobb eszközökkel. Ahogy egyik olvasónk tökéletesen megfogalmazta: a vírus előtt a szünetekben kellett kisurranni egy kicsit magunkkal foglalkozni. Sokszor jellemző, hogy elrohanunk a testünk-lelkünk jelzései mellett, most, amikor sokan össze voltunk zárva önmagunkkal, egy-egy problémával, kénytelenek vagyunk befelé tekinteni. Ez nem mindig könnyű, mert néha a nulláról kell elkezdeni építkezni. De mindenképpen pozitív hozadéka ennek a mostani helyzetnek, hogy sokan ráébredtünk, mennyire fontos önmagunkkal is foglalkoznunk – mutat rá Herendi Kata, aki szerint a legfontosabb, hogy türelmesek legyünk magunkkal szemben. Nem baj, ha valaki néhány hónapnyi járványhelyzet után nem vált békés, önismereti guruvá, már az is sokat változtathat a lelkiállapotunkon, ha megnézzük, mit vált ki belőlünk ez az egész helyzet, mivel van problémánk, és mi az, amit most meg tudunk tenni magunkért. Szabó Eszter Judit úgy véli, már az is nagyon fontos lépés, ha elkezdjük meglátni azokat a mintákat, amelyeket követünk.
Az önismereti munka előfeltétele ugyanis az önreflexió, hogy legyen bátorságunk mérlegelni annak lehetőségét, hogy nem mindig mindenről a körülmények tehetnek. Jelenleg minden kiszámíthatatlanná vált körülöttünk, Szabó Eszter Judit szerint ezért is nagyon fontos, hogy a belső stabilitást meg tudjunk találni. Ez az időszak például kifejezetten nehéz azoknak, akik szeretnek mindent tökéletesen csinálni, ez most azonban lehetetlenség. – Ahelyett, hogy ez frusztrációt okozna, inkább arra kéne megpróbálni ilyenkor választ találni, hogy miért nem tudunk megelégedni azzal, ha ezek között a terhelt körülmények között „csak” jól teljesítünk – mondja Szabó Eszter Judit.
Egy mindennapi helyzetben, a járványon kívül is átszínezi az egymáshoz való kapcsolódásunkat az, hogy épp milyen érzésekkel, problémákkal küzdünk, ebben a terhelt időszakban, amikor az embernek nemcsak a saját szorongásaival, de a másik fizikai és lelki közelségével is meg kell küzdeni, mindez fokozottan igaz. – Nehéz ilyenkor áttenni a fókuszt a saját félelmeinkről másokéra, de ebben a helyzetben nagyon fontos ez a típusú figyelem. Megpróbálhatunk úgy jelen lenni a másik mellett, ahogy a saját és az ő szükségletei mentén helyesnek érezzük. Lehet akár hallgatni is, picit visszavonulni, ha erre van igényünk, és ha eljön az ideje, újra nyitni egymás felé – hangsúlyozza Herendi Kata. A járvány miatti bezártság nyomán még az is megtörténhet, hogy a könnyen elviselhető élethelyzetek elviselhetetlenné váltak. Korábban, amíg napi 2-3 órát látták egymást a családtagok, nem kellett szembenézni a konfliktusaink gyökerével, de most, amikor az otthoni munka miatt sokan egész nap össze vannak zárva, ez szinte elkerülhetetlen.
– Az önismeret és a belső stabilitás erőt adhat ahhoz, hogy fel tudjuk ismerni a krízishelyzetben eszkalálódó problémáink gyökerét, és reálisan meg tudjuk ítélni, hogy azzal kinek van dolga – fogalmaz Szabó Eszter Judit. Az elmúlt hónapokban az otthon, a pihenés színtere összemosódott a munkával, ami szintén sokak számára nehezítette meg a mindennapokat, hiszen a megszokott rutinok eltűntek. Szabó Eszter szerint ezekben a helyzetekben érdemes evidenciában tartani az olyan fogalmakat, mint az önszeretet, öngondoskodás, önegyüttérzés, ezek nélkül nagyon nehéz keresztülmenni nagyobb sérülések nélkül mindazon, ami most történik velünk. Le kell tenni a megoldásközpontú, teljesítményorientált attitűdöt, és meg kell engedni magunknak, hogy nehezen küzdünk meg most ezzel.
– Nincs olyan, hogy túl kicsi, minden apróságnak tűnő gesztus, gondolat számít, amit magunkért tudunk tenni. Lehet, hogy most csak annyi fér bele, hogy iszom egy pohár vizet, mozgok egy kicsit, vagy a munka végeztével kikapcsolom a laptopot, és elteszem egy olyan helyre, ahol nem látom. Lehet, hogy nem tűnik komplex megoldásnak, mégis tettünk egy lépést a kontroll érzése, egy aktív attitűd felé. És ez most épp így jó; a jelenlegi helyzetünkben éppen elég. Amikor úgy érezzük, nem látunk ki a nehézségek mögül, rengeteget segíthet ezeknek a kis lépéseknek a tudatos alkalmazása – tanácsolja Herendi Kata.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang újévi számában jelent meg.
