Szinte mindenki győzelemként beszél a maratoni EU-csúcson végül aláírt megállapodásról, különösen Orbán Viktor. De mit is akart elérni a miniszterelnök Brüsszelben és mi jött össze neki? Tények és értékelések.
Maratoni tárgyalássorozat után az Európai Unió állam- és kormányfői elfogadtak egy 68 oldalas dokumentumot, amely meghatározó lesz az EU következő 7, de bizonyos szempontból 37 évére. Ami a lényeg: döntés született a 2021 és 2027 közötti uniós költségvetéséről – ennek főösszege 1074,3 milliárd euró – és a Next GenerationEU nevű, a járvány gazdasági kárait enyhíteni hivatott újjáépítési alapról, amelynek összege 750 milliárd euró. Utóbbi úgy oszlik meg, hogy ebből 390 milliárd euró vissza nem térítendő támogatás, 360 milliárd euró pedig kedvezményes hitel formájában érhető el a tagállamok számára. A hétéves költségvetés elsősorban a tagállamok befizetéseiből tevődik össze, a 750 milliárd eurót azonban a pénzpiacokról hitel formájában veszi fel az EU, amely nagyon jó adósnak minősül, ezért olcsóbban jut pénzhez, mint a tagállamok. Majd 2028-tól kezdve kell visszafizetni a tagállamoknak, de ha sikerül növelni az EU saját bevételeit, akkor kevesebb teher hárul az európai adófizetőkre.
Eddig a tények, most pedig az értékelések. Tulajdonképpen mindenki elégedett volt a tagállami vezetők és az intézmények vezetői közül. Az ilyesmi ritka, különösen úgy, hogy a csúcs előtt és alatt bőségesen voltak üzengetések.
Végül a déli államok jelentős forrásokhoz juthatnak hozzá, a gazdagabb országok is lejjebb tudták szorítani a vissza nem térítendő ingyenpénz mértékét, a lengyelek kaptak egy csomó pénzt karbonsemlegesítésre – vagyis a szénbányáik bezárására – és a jogállamiság is úgy van benne a szövegben, mintha ott sem lenne. Azt lehetett érezni, az elsődleges cél, hogy döntés szülessen a pénzügyi kérdésekről, minden további másodlagos, amiről majd máskor is beszélhetünk.
Magyar érdekek
A magyar miniszterelnök a parlament tárgyalási mandátumával érkezett Brüsszelbe. Saját értékelése szerint majdnem mindent sikerült megvalósítani, de ugyanígy állíthatjuk, hogy semmit sem ért el. A jogállamisággal kapcsolatban – bár volt egy magyar javaslat, amelyben pirossal át volt húzva az összes „jogállamiság” kifejezés – végül az szerepel első helyen, hogy „Az Unió pénzügyi érdekeit az uniós szerződésekben foglalt általános elvekkel, különösen az EUSZ 2. cikkében foglalt értékekkel összhangban kell védeni”. Az EU alapszerződésének hivatkozott második pontja az emberi méltóság tiszteletben tartásáról, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok – ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait – tiszteletben tartásának értékeiről szól.
A továbbiakban a következők olvashatók a most elfogadott dokumentumban: „Az Európai Tanács hangsúlyozza az Unió pénzügyi érdekeinek védelmének fontosságát. Az Európai Tanács hangsúlyozza a jogállamiság tiszteletben tartásának fontosságát. Mindezek fényében a költségvetés és a Next Generation EU védelmét szolgáló feltételrendszer kerül majd bevezetésre. Ezzel összefüggésben a Bizottság a jogsértések esetére intézkedéseket fog javasolni, amelyeket a Tanács minősített többséggel fogad el.”
A tagállamok az Európai Bizottságot kérték fel, hogy dolgozza ki ezt a mechanizmust, amely egyébként lényegében már készen van. Hogy egy tagállamot szankcionálnak-e, arra a Bizottság tesz javaslatot, a tagállamok minősített többségének támogatása szükséges az érvényességhez. Mindezek alapján azt mondhatjuk, hogy a jogállamisági feltételrendszer megjelent az uniós költségvetésben, de ennek működési mechanizmusa még visszajön a tagállamok tanácsa elé. Ugyanakkor ezzel sikerült elkerülni például a magyar vétót és valószínűleg ez is volt a cél.
A magyar kormányfő terve volt még az is, hogy a Magyarországgal szembeni hetes cikkely szerinti eljárást a mostani dokumentum elfogadása előtt le kell zárni – a dokumentumot elfogadták (Orbán Viktor is), az eljárást nem zárták le, sőt, utalás sincs rá a szövegben. Állítólag Angela Merkel megígérte, de erre így senki sem emlékszik.
„A szegényebb országok ne kapjanak kevesebb pénzt” elvárása sem teljesült, mert az újjáépítési alap kifizetései a gazdaságban esett károkon alapulnak. A civil szervezetek kizárása a támogatásokból pedig elő sem került.
Összességében tehát azt lehet elmondani, hogy az elsődleges cél, a koronavírus-járvány hatásainak ellensúlyozására hivatott pénzügyi segítségnyújtás ügyében döntés született, ezzel az európai gazdaság levegőhöz jutott. Már kérdés, hogy a magyar és a lengyel miniszterelnök közös sajtótájékoztatóján erről egyetlen szó sem esett – pedig talán ezért is jöttek.
Egy fontos ügyben, a közös segítségnyújtásban most ugyanazt gondolta 27 állam vezetője. De ne legyenek illúzióink: a viták ugyanúgy fognak folytatódni, ahogyan eddig.
Az ellenzék szerint nem nyert Orbán Viktor
A Demokratikus Koalíció szerint a megállapodás hatalmas győzelem Magyarországnak és Európának, ugyanakkor minden fronton vereség Orbán Viktornak. Dobrev Klára, a párt európai parlamenti képviselője arra hivatkozott, hogy semmi sem valósult meg azon feltételek közül, amelyekkel a magyar miniszterelnök – ahogy korábban fogalmazott – tarisznyája tele volt. Sem az, hogy lezáruljon a hazánk ellen indított hetes cikkelyes eljárás, sem az, hogy a civil szervezetek ne kapjanak uniós támogatást. Ráadásul a fő kérdés, a jogállamiság ügyében sem ért célt Orbán Viktor, hiszen a megállapodás világosan kimondja, hogy a pénzek utalását jogállami feltételhez kötik.
A momentumos Donáth Anna úgy kommentálta az eseményeket, mint hogy az Európai Unió egyértelmű jelzést tett: látja, hogy ellopják a pénzt Magyarországon. És elege van. Így tehát – mint írta – megszületett a döntés: egy erős Európában szükség van jogállamisági feltételrendszerre, ami megakadályozza, hogy a korrupt kormányok – például a magyar kormány – számolatlanul lopják az uniós forrásokat.
– Nos, a papírhuszár látványszabadságharca véget ért – ezt már a Jobbik elnöke közölte. Jakab Péter szerint „Orbán kiharcolta: pénz a zsebben. A sorsát tudjuk: az egyik fele a nyugati multikon keresztül visszamegy Nyugatra, a többi meg Mészáros Lőrinc és társai zsebében landol. A Nyugat jól jár. Orbán is.”
