Olyan uniós programot igyekszik a magyar kormány migrációs veszélynek beállítani, amelynek beindítását korábban támogatták. Bevándorlási javaslatnak nevezik az unió integrációs ajánlásait, amelyek kizárólag a törvényesen itt-tartózkodók megsegítésére szolgálnak.
Az elmúlt napokban a kormány új, brüsszeli veszélyre figyelmeztet, miszerint az EU 34 millió migránsnak akar munkát, lakást, állampolgárságot adni. Orbán Viktor úgy fogalmazott: „Ezt mi a kezdetekről elleneztük.” Gulyás Gergely kancelláriaminiszter pedig azt mondta: „Megdöbbentő, hogy miközben Európa a járvány ellen küzd, és költségvetési tárgyalások zajlanak, az uniós testület szerint erre van most szükség.”
De vajon mi ez a dokumentum, amit a magyar kormány a kezdetektől ellenez? Az integrációról és befogadásról szóló, 2021 és 2027 közötti cselekvési tervről van szó, amelyet a magyar kormány a kezdetekben nemhogy ellenzett, hanem támogatott. Feltéve, ha a Fidesz európai parlamenti frakciója nem ment szembe a párt akaratával. Egy évvel ezelőtt alakult meg az Európai Bizottság, amelynek hat prioritása van, ezek egyike az európai életmód előmozdítása. És ez utóbbi része a migránsok integrációja és befogadása, ami szerepelt már abban a programban, amelynek ismeretében az Európai Parlament megszavazta az új Európai Bizottságot. A magyar miniszterelnök pedig az Európai Bizottság elnökét, Ursula von der Leyent biztosította támogatásáról.
Hiszen ahogyan egy kormánynak is a programja ismeretében ad bizalmat egy országgyűlés, az uniós kormány szerepét betöltő Európai Bizottságnak is el kell fogadtatnia saját jogalkotási elképzeléseit. Vagyis már több mint egy éve tudható volt, hogy ez a javaslat el fog készülni, és erre mondja most Orbán Viktor, hogy „előkerült egy bevándorlási javaslat”. Már csak azért is számítani lehetett a javaslatra, mert az ehhez rendelt összegeket tartalmazza az a hétéves keretköltségvetés, amellyel a magyar kormánynak nincs is gondja, csak a hozzá rendelt jogállamisági feltételekkel. Holott azt is tudjuk a kormánytól, hogy magával a költségvetéssel (benne tehát ezzel a tétellel) nincs gondja Magyarországnak, csak a jogállamisági feltételrendszerrel.
Ezzel a témával kapcsolatban fontos még néhány dolgot leszögezni. Egyetlen tagállam számára sem kötelező igénybe venni ezeket a forrásokat, vagyis nincs kötelezően előírt program a migránsok integrálására. Aki akar, az a területén lévő külföldi – EU-n kívüli – állampolgároknak biztosítja ezt a lehetőséget, és ha szervez ilyen programokat, akkor az EU fizeti a költségek egy részét. Erről szól a javaslat. Arról pedig különösen nincs szó, hogy az illegális bevándorlók számára ez a program bármilyen lehetőséget tartalmazna. Minden ellenkező híresztelés ellenére egyetlen uniós tagállam és lényeges európai politikai erő sem támogatja az illegális bevándorlást. Ezzel kapcsolatban az álláspontok azonosak: aki jogalap nélkül tartózkodik Európában, annak – ha nem jogosult menekültstátuszra – vissza kell térnie saját országába.
Az integrációs program azokra vonatkozik, akik jogszerűen tartózkodnak az unió területén. Tehát például munkaszerződéssel rendelkeznek, vagy már valamilyen nemzetközi védelemben részesültek. Egyaránt ide tartoznak a nagy számban érkező dél-amerikaiak, akik Spanyolországot vették célba, a Balkánról érkező munkavállalók, az ukrán vendégmunkások (számukat csak Lengyelországban kétmillióra teszik) és a magyar állampolgársággal nem rendelkező, de Magyarországon dolgozó vajdasági magyarok is. Összesen az EU-ban 34 millió ember tartozik ebbe a körbe, beleértve természetesen az elmúlt pár évben érkezett több millió menekültet is. Négy területen tartalmaz ajánlásokat és ehhez forrásokat az Európai Bizottság akcióterve. Pénzt lehet kérni oktatásra és képzésre, munkaerőpiaci integrációra, az egészségügyi szolgáltatásokhoz való jobb hozzáférésre és a megfelelő és megfizethető lakhatás támogatására.
Az persze megítélés kérdése, hogy azok az emberek, akik saját szándékukból vagy kényszerűen, de mindenképpen törvényes keretek között az EU területén tartózkodnak, kaphatnak-e támogatást a társadalomtól. Ezek a programok azt feltételezik, hogy az európai társadalom befogadó és integráló környezet. Ahol ez nincs így, ott mindenféle hasonló uniós kezdeményezés eleve kudarcra van ítélve.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/50. számában jelent meg december 11-én.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában! És hogy mit talál még a 2020/50. számban? Itt megnézheti!
