Hiába reménykedtek a devizahitelesek az Európai Unió Bíróságának döntésében, annak értelmében nem ütköznek az Európai Unió fogyasztóvédelmi szabályaival a magyar devizahiteles törvények. Ezzel a testület lezárta azt a rövid utat a devizában eladósodottak elől, amellyel tömegesen kezdeményezhették volna kölcsönszerződésük újratárgyalását, kedvezőbb feltételekkel – nyilatkozta a Magyar Hangnak az EUB-döntés kapcsán Szepesházi Péter, ügyvéd.
Az egykori devizahiteles bíró arról is beszélt, hogy amennyiben a bíróság megállapította volna, hogy szembe mennek az uniós fogyasztóvédelmi elvekkel a magyarországi devizahiteles törvények, akkor a magyar Országgyűlésnek hatályon kívül kellett volna helyezni azokat, és az adósok előtt új, közvetlen út nyílhatott volna meg érdekeik érvényesítésére. Így azonban maradt a régi út, amikor minden érintettnek külön-külön kell perben bizonyítani, hogy a hitel felvételekor a bank nem adott tisztességes, és a hétköznapi ember számára is közérthető tájékoztatást, és erre hivatkozva kérni a szerződés érvénytelenségének kimondását.
Szepesházi Péter azért is sajnálatosnak tartja a bíróság mostani döntését, mert családtagokkal együtt, mintegy másfél-két millió bajban lévőnek könnyítette volna meg az adósok számára kedvező döntés az életét, hiszen nem kellett volna pereskedni igazuk bizonyítása érdekében, hanem globális megoldást kellett volna kidolgozni az Országgyűlésnek.
A jogász arra is felhívta a figyelmet, hogy egy korábbi, idén júniusban született EUB-döntés értelmében attól már nem kell tartani az adósoknak, hogy kicsúsznak a határidőből. A júniusi döntés szerint ugyanis „azon fogyasztóval szemben, aki devizában nyilvántartott kölcsönt vett fel, és nincs tudatában a kölcsönszerződésben alkalmazott valamely feltétel tisztességtelen jellegének, az e szerződési feltétel alapján megfizetett összegek visszatérítése vonatkozásában semmilyen elévülési idő nem írható elő.”
A kérdést, amelyre válaszul született az EUB mostani döntése, a Győri Ítélőtábla tette fel, és a következőképpen hangzott.
„Ellentétes-e a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló 93/13/EGK tanácsi irányelv 6. cikkének (1) bekezdésével a nemzeti jognak az a szabálya, amely a fogyasztói kölcsönszerződésben – az egyedileg megtárgyalt szerződési feltétel kivételével – semmisnek nyilvánítja azt a kikötést, amely szerint a pénzügyi intézmény a kölcsön-, illetve a lízingtárgy megvásárlásához nyújtott finanszírozási összeg folyósítására a vételi, a tartozás törlesztésére pedig az eladási vagy egyébként a folyósításkor meghatározott árfolyamtól eltérő típusú árfolyam alkalmazását rendeli, és e semmis kikötés helyébe a folyósítás és a törlesztés tekintetében egyaránt a nemzeti bank hivatalos devizaárfolyamának alkalmazására irányuló rendelkezést lépteti, anélkül, hogy számításba venné, hogy a fogyasztót e rendelkezés – a szerződés összes kikötésére figyelemmel – valóban különösen káros következményektől óvja-e meg, illetve nem teszi a fogyasztó számára lehetővé arra vonatkozó szándéka kinyilvánítását sem, hogy igényt tart-e az e jogszabály szerinti védelemre?”
