Hová lett a nácik Admiral Scheer nevű zsebcsatahajója?

Hová lett a nácik Admiral Scheer nevű zsebcsatahajója?

Az Admiral Scheer német nehézcirkáló felborult hajóteste, miután a brit légierő 1945. április 9-én Kiel városát bombázta (Fotó: Royal Air Force)

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük! ELŐFIZETEK

Theodor Krancke kapitány és legénysége életében valószínűleg 1940. november 5-e lehetett a legmozgalmasabb nap: a nácik Admiral Scheer nevű nehézcirkálója aznap hét hajót is elsüllyesztett egy brit kereskedelmi hajókonvojból, köztük a csoport védelmére kirendelt óceánjáróból fegyveres kereskedelmi cirkálóvá alakított HMS Jervis Bay-t. Az Új-Skócia-i Halifaxból induló, 37 hajóból álló HX-84 konvojt a német haditengerészet hírszerzése, a B-Dienst azonosította be, majd egy hidroplánjuk szúrta ki a nyílt tengeren. Erre csapott le az Admiral Scheer, s ha nincs a HMS Jervis Bay, a brit veszteség sokkal nagyobb lett volna. A támadást követően a britek többet csak csatahajókkal engedték el útjukra a nagyobb konvojokat.

A kilencven éve építeni kezdett nehézcirkáló a nem sokkal korábban elhunyt Reinhard Scheer admirálisról, az 1916-os jütlandi (skagerraki) csata német főparancsnokáról kapta a nevét. Az első világháborút lezáró Versailles-i békediktátum kikötötte, hogy Németország 10 ezer angol tonna (10 160 tonna) vízkiszorítás alatt építhet magának csatahajót. A már a náci kormányzat idején, 1934. november 12-én szolgálatba állított Deutschland-osztályú Admiral Scheer azonban 13 878 tonnájával túllépte ezt. A hadihajóra 6 darab 280 mm-es és 8 darab 150 mm-es SK C/28-as ágyú került fel főfegyverzet gyanánt, s a nehézcirkáló teljesen feltöltve már 15 423 tonna vízkiszorítással bírt.

A 186 méter hosszú, 22 méter széles Deutschland-osztályú hajókat – a Scheer mellett a névadó Deutschland-ot (később Lützow) és az Admiral Graf Spee-t – úgy tervezték, hogy gyors vadászok legyenek, 28 csomós (51,9 km/h) végsebesség elérésére voltak képesek a dízelmotorok teljes teljesítményével, és így megelőzték az angol-francia haditengerészet számos cirkálóját.

A britek által csak „zsebcsatahajó” néven emlegetett Admiral Scheer első bevetésére a spanyol polgárháború idején (1936-39) került sor. A nácik nehézcirkálójának feladatai közé tartozott a német civilek evakuálása és járőrözés a spanyol partvidéken, hogy ellenőrizzék a Spanyolországba, a „lázadó” köztársaságiak részére beáramló hadianyagokat. Miután 1937-ben a spanyol köztársasági légierő megtámadta a Deutschland testvércirkálót, az Admiral Scheer első katonai akciójában tüzet nyitott a part menti ütegekre, haditengerészeti létesítményekre és hajókra a republikánusok kézben lévő Almeria kikötőjében.

A II. világháború kitörését követően főleg az Atlanti-óceán északi részén vetették be; 1940 elején egy jelentősebb módosításon is átesett: a parancsnoki tornyot átalakították, méretét csökkentették, új, nagyobb főárboccal és klipper típusú hajóorral látták el, és hivatalosan ekkor minősítették át nehézcirkálóvá. Az 1940. november 5-i nagy fogás után a telet az Atlanti-óceán déli részén töltötte, a következő év februárjában behatolt az Indiai-óceánra is, ám onnan hamarosan kiszorították a brit hadihajók, igaz addig elfoglalt egy brit szállítóhajót, a SS British Advocate-et, valamint egy görög, egy holland és egy brit kereskedelmi hajót elsüllyesztett. Krancke alatt a náci zsebcsatahajó messze az egyik legeredményesebb volt a kereskedelmi hajók elleni akciókban: 85 ezer kilométer tett meg, s négy hónap alatt 14 hajót süllyesztett el összesen 111 839 bruttó regisztertonna (GRT) térfogat mennyiségben (ez mintegy 316 683 mteljes belső hajótérfogatot jelentett).

Az Admiral Scheer végül 1941. április elsején érkezett az észak-németországi Kiel kikötőjébe. Egészen 1942. július elejéig ott is állt, amikor részt vett a szövetségesek PQ 17 kódjelű, főleg hadianyagot szállító konvojával szembeni náci rajtaütésen. Ugyan az Admiral Scheernek újabb hajót nem sikerült hullámsírba küldenie, a szovjeteknek szánt segítség a szövetségesek egyik legnagyobb veszteségével járó tengeri akciója lett: 24 kereskedelmi hajót süllyesztettek el a 35-ből a főleg tengeralattjárókból álló német egységek, 153 tengerész veszett oda, míg a másik oldalon a nácik 5 torpedóbombázó repülőt vesztettek.

Az Admiral Scheert és 1150 fős legénységét ezt követően 1942 augusztusában azzal bízták meg, hogy a Jeges-tengeren szövetséges konvojokra vadásszanak és erősítsék a német jelenlétet a Szovjetunió északi-sarkvidéki régiójában. A műveletet németül Unternehmen Wunderland (Csodaország vállalkozás) néven ismerték, és sikeres bevetésnek bizonyult. Az akcióban a Scheer megrongált két szovjet járőrhajót, bombázott és megsemmisített egy szovjet meteorológiai állomást, valamint elsüllyesztett egy Alekszandr Szibirjakov nevű fegyveres jégtörőt. (Ez volt az utolsó ellenséges hajó, amelynek története során a vesztét okozta.) Mielőtt azonban a szovjet jégtörő elsüllyedt volna, a legénység jelet küldött a következő állomásra, Novi Diksonra, hogy a német csatahajó arra tart, hogy csapást mérjen rájuk. A kikötőbe érve az Admiral Scheer ágyúzni kezdte a hajókat és a parti létesítményeket. Az ottani helyőrség mezei tarackot használt, kisebb károkat okozva a hajóban. A nácik zsebcsatahajója viszont súlyosan megrongált két hajót a kikötőben, és ágyúzta a csapatokat a helyőrségnél, majd visszatért Narvikba anélkül, hogy szövetséges konvojokat talált volna a Kara-tengeren.

A hajó 1944-ben tüzérségi támogatást nyújtott a visszavonuló német hadsereg egységei számára Észtország legdélebbi részén, a Sorve-félszigeten. 1945 januárjában és februárjában ismét part menti bombázó hadműveletekben vett részt a legénység, ám az állandó lövöldözés miatt márciusra elkoptak a csatahajó fegyvercsövei, ezért ismét visszatért Kielbe. Nem sokkal később itt is érte a vég: 1945. április 9-én egy 300 gépből álló brit különítmény Kiel városát bombázta, és találat érte az Admiral Scheert is. Az ágyúinak korszerűsítése miatt a hajógyár dokkjában horgonyzó nehézcirkálót öt 5400 kilós Tallboy típusú bomba találta el, amelynek következtében a hajótest az oldalára fordult és felborult. A támadásban összesen 32-en vesztették életüket, főleg azért, mert a legénység nagyja kimenőn volt és a parton tartózkodott.

A háborút követően – ahogy az a Heritage Daily történelmi portál cikkéből is kiderül – a hajótest elkezdett szétkorhadni, ám a puszta mérete túl nagy volt ahhoz, hogy a háború utáni nyugatnémet kormány anyagilag finanszírozni tudta volna az összetört váz és a hajó megmentését. Mikor aztán Kiel kikötőjének belső dokkjait feltöltötték a város második világháborús bombatámadásaiból származó törmelékkel, az Admiral Scheert is betemették vele. A nácik zsebcsatahajója ma is Kiel Ellerbrek nevű kikötői kerülete alatt nyugszik, a roncsok felett egy helikopterleszálló és egy parkoló van.

Ha a történelem érdekli, akkor Időgép rovatunkat érdemes figyelnieTudományos cikkeinkért pedig kattintson ide

Fizessen elő a Magyar Hangra!

Friss lapszámunk

Támogasson minket!

Keresés

Árnyék podcast – A vert sereg