Közeledik az év és a választási ciklus vége, ideje hát, egy gyors közéleti leltárnak. Nem megvalósult ígéretek, vagy közünk fejlesztésére fordított (értsd: ellopott) források kerülnek itt összeadásra, hanem az idő. A mi eltűnt, eltékozolt, elpazarolt időnk. Hol is kezdjük? A legjobb lenne mindjárt visszamenni a XIX. századba.
„A közéleti csatazajban épp csak a legfontosabb ügyek sikkadtak el: tömeges kivándorlás, agrárkérdés, választójogi kérdés, nemzetiségi kérdés. Ezekkel nem nagyon kezdett semmit az a politikai elit. Helyette azon vitatkozott, hogy szabad-e a Gotterhaltét, az osztrák császári himnuszt játszani Debrecenben, amikor megérkezik az uralkodó.”
Hermann Róbert történész szavai ezek egy minapi interjúból és hát attól lesznek fájdalmasak, hogy ha az utolsó mondatban mondjuk Jakab Péter és Tállai András bohóc-duettjét írjuk körül, akkor máris megérkezünk 2021-be.
Ellenzéki oldalon például azt kérdezgetik egy titokzatos, pánikot keltő közvélemény-kutatás kapcsán, hogy hova tűnt két hónap az előválasztás óta? Állítólag hat- (vagy hét) párti összefogásuk nevén és színén gondolkoznak, meg azon dolgoznak a háttérben, hogy mégis milyen témát tűzzenek a zászlajukra, amikor hadba vonulnak a NER ellen. Közben pedig elillant a tematizáció, mert a nyilvánosság felé annyira futotta az ellenzéktől, hogy egy-egy tiltakozó közlemény, vagy alaposan meglájvsztrímelt sajtótájékoztató keretében meg-megcsáklyáztak néhány botrányt, aztán politikusaik széttárták a kezüket, hogy hát ennyi volna a mozgásterük.
Az idő meg közben persze telik, ráadásul úgy, hogy az elszálló napokat, heteket, hónapokat pillanatokra bontva igyekszik uralni a kormányoldal. Nem is állnak ebben rosszul, de a szaladó évek azért már a Fideszt (és a KDNP-t) is kihívások elé állítják. Persze nem a hatalomtechnikai machinációkban, hanem a közpolitikában. Több mint tíz éve van kormányon Orbán Viktor és az ő (másfél) pártja, ebből nyolc esztendőben kétharmada volt, körülbelül ugyanennyi ideig pedig jócskán segítette politikáját a „világgazdaság pénzbősége”, amihez ő „trükkök százait” tette hozzá.
Az eredmény? Hatalmas csend, ugyanis a tömeges kivándorlásra, az agrárkérdésre, a választójogi kérdésre, a nemzetiségi kérdésre, meg egy csomó másik problémára egyetlen szavuk sincs. Helyette a mi pénzünkből naponta új Gotterhaltékat írnak, amiket maguknak énekelnek már a TikTokon is.
Az időnk pedig szép lassan eltűnt közben. Nem fogja visszaadni sem az OLAF, és a költségvetésből sem lehet újra kifizetni, mint a túlárazott beruházások eltüntetett forrásait. Vigyázzunk rá hát jobban és védjük meg, bárki is próbálja elrabolni tőlünk.
