Baloldal? Milyen baloldal?

Baloldal? Milyen baloldal?

A Magyar Szakszervezeti Szövetség (MASZSZ) majálisa a Városligetben 2022. május 1-jén (Fotó: MTI/Balogh Zoltán)

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük! ELŐFIZETEK

Itt volt május elseje, és az a politikai tábor, amelynek a közvélekedés és a hagyomány alapján ez az ünnep az identitásának elszakíthatatlan részét képezi, alig hallhatóan ünnepelt. A magyar baloldalról beszélek természetesen, bár magam is bizonytalan vagyok, pontosan mit is jelent ez ma.

Pedig virulens és jelentős erőről lehet szó, hiszen a Fidesz kampánya Márki-Zay Pétertől Gyurcsány Ferencen, Karácsony Gergelyen, Fekete-Győr Andráson és Jakab Péteren át Bod Péter Ákosig határolta körbe a politikai mező baloldali halmazát. Ehhez képest idén május elsején a kommunista törpepárt és a radikális jobboldali Mi Hazánk tartott nyilvános rendezvényt, a Párbeszéd kivételével más balra sorolt párt nem.

A baloldal identitásválságát ennél jobb példával aligha kell illusztrálni. Szokás azt mondani, hogy a Fidesz számos kormányzati intézkedéssel és főként annak szüntelen hangoztatásával, hogy ő védi meg a magyarokat a külvilág mindenféle alattomos fenyegetésétől, benyomult a baloldal térfelére. Csakhogy oda lehet ilyen könnyen benyomulni, ahonnan előzőleg a másik fél kivonult. A magyar baloldal örökségét az újjászerveződő szociáldemokraták helyett az államszocializmus pártjának utóda orozta el a rendszerváltás után, amely kormányon a legfontosabb pillanatokban mindig neoliberális megoldást választott. Horn Gyula legalább a baloldaliság látszatát képes volt fenntartani, Gyurcsány Ferenc már azt sem. Így jutottunk el oda, hogy az egykori MSZP neoliberális váltótársa, illetve -pártja, a Fidesz baloldaliságban is jobban teljesít.

Amikor az MSZP teljes újratervezését felvető Ujhelyi István arról ír május elsején, hogy közösségépítésre, úgynevezett esély körök megszervezésére van szükség, valójában azt próbálja felépíteni, ami a magyar baloldalnak korábban már megvolt. Szervezeti hátteret, bázist. Társadalmi beágyazottságot. Nekem ezer bajom volt azzal a hálózattal, leginkább az állampárti örökséghez való kötődése, de tény, hogy sokáig komoly versenyelőnyt biztosított a szocialistáknak. A baloldali pólus önfelszámolása a rendszerváltás utáni magyar politikatörténet legérthetetlenebb fejleménye.

Az újjáépítés első lépése csakis intellektuális természetű lehet. Annak tisztázása, mi a baloldal ma, illetve a nemzetközi baloldal szellemi áramlatainak értő, kritikus befogadása. Nem elég az Orbán-rendszerrel szemben kritikusnak lenni, az egyenlőtlenségek és a globális környezetpusztítás fenntarthatatlan világrendjéről is ideje volna értelmes gondolatokat megfogalmaznia annak, aki baloldaliként definiálja magát.

Már csak azért is, hogy egy év múlva, május elsején legyen mondanivalója a társadalomnak a – ha lesz ilyen – baloldali ellenzéknek.

Olvasna még Szerető Szabolcstól? Kattintson!

Fizessen elő a Magyar Hangra!

Friss lapszámunk

Támogasson minket!

Keresés

Árnyék podcast – Háború és béke IKEA-színekben