Részlet következik a Központi Nyomozó Főügyészség csütörtöki közleményéből: „A megalapozott gyanú szerint, amikor a hivatalos személyek intézkedni akartak a Magyarország területén jogtalanul tartózkodó személyekkel szemben, a fiatalkorú elővett a ruházatából egy maroklőfegyvert, azt csőre töltötte és a rendőrökre fogta. Eközben a harmadik, szintén ismeretlen személyazonosságú férfi, fiatalkorú társához hasonlóan lőfegyverrel – a kerítéshez támasztott létráról Szerbia felől – fenyegette a hivatalos személyeket. A fenyegetés hatására a rendőri intézkedés meghiúsult, és a három férfi visszatért Szerbiába, később azonban a fiatalkorú személy 22 társával visszatért Magyarországra, ahol a rendőrök felismerték és előállították.”
Erős és büszke. Avagy hogy is van ez? Csőre töltött fegyverrel lehet csak úgy fenyegetni magyar rendőröket, s így az akció meghiúsul? Később meg csak úgy felismerik és előállítják? Mit üzen ez? Hogy történhetett ez igazából? Magyarország a csodák forrása. Itt kell lenned, hogy elhidd. Ismerősek lehetnek imázskampányokból ezek a szavak. Magyarország mégis mintha kifordított ország lenne, az ellentétek országa, talán a groteszk is ráillik.
Menekülő szír, afgán, iraki fegyvertelen családokkal keményen bánunk, de ha pisztolyt ránt az embercsempész, visszavonulunk. Letörjük az árakat, miközben nálunk szabadulnak el leginkább. Családbarát a kormányunk, miközben soha ilyen kevés gyerek nem született. Kereszténydemokrata is a kormányunk, miközben soha ennyien nem hátráltak ki az egyházak mögül. Elkötelezettek vagyunk a határon túli magyarokért, miközben eszközök ők csupán, s inkább ficófélék mellé állunk. Miniszterelnökünk egykor a polgári Magyarország víziójával kampányolt, ma egy, a látszatra sem adó lókupecként forgatja kezében a tízezreseket az utcán.
Nézd legott Komédiának, s múlattatni fog. Valóban, utóbbi jelenetről sokan hitték azt először, hogy mém csupán. A többséghez meg valószínűleg el sem jutott. Nekik jó is minden így, ahogyan van.
