Nem kampányszöveg lesz ez. Azt nem engedte a Kapitány.
Csak gondolkodom.
Azt talán szabad.
Mert egy ilyen Magyarországot szeretnénk.
Szabadot.
Mi. Hatan. És nem heten.
Sokszínű sokaság vagyunk. Így is.
Sőt, igazából hazudtam.
Nem vagyunk szépek.
Gyönyörűek vagyunk.
Győzni is fogunk.
Így. Hatan. És nem heten.
Kérditek: Feri, miért?
A válaszom világos. És egyszerű. Talán ismerős lesz.
Nem tudjuk 12-15 embernél többen körül ülni azt az asztalt. Nem tudjuk. Ennyi tehetségünk van, gyerekek.
Ehhez pedig épp elég pártunk van már. Hat. És nem hét.
Ezt a Kapitánynak is elmondtam. A szemébe. Egyenesen.
Hogy már elfelejtettük, milyen autófényezőnek lenni.
Azt is megmondtam a Kapitánynak, hogy vigyázzon ránk.
Hatunkra. Nem hetünkre.
Hogyan?
Például, hogy mindenkinek lehet megjegyzése.
De ezek egy pont után nem fontosak.
És eljött ez a pont.
Tudom, nincs könnyű dolga annak, aki a magyar nyilvánosságból akar tájékozódni.
Elfogadom, hogy időnként nem lehet nem megszólalni felelős közembereknek.
Úgyhogy kérem a Kapitányt, hogy teremtsen békét.
Csendet.
Rendet.
Különben nem tudjuk megváltoztatni Magyarországot.
Csendesre.
Rendesre.
Európaira.
Polgárira.
Mint amit Szent István akart.
Meg Ady.
Meg Márai.
És Bibó.
Aztán Nagy Imre.
És persze Göncz Árpád.
Ők hatan. És nem heten.
Szóval változtatni kell Magyarországon.
Különben tudjuk, mi lesz? Legalább magunkat kérdezzük meg, a hétszázát. Így.
Vagy talán Orbán Viktor fogja megváltoztatni a csapatával?
Vagy C változat: nem történik semmi. El lehet még így egy darabig lébecolni.
Igen, diktatúrában is.
Amit persze lebontunk.
Különben önkényben élünk majd.
Megint.
Tudom, hogy nekem ezt könnyű mondani. Tudom. Ne vágjátok mindig a képembe. De csak azért érdemes.
Élni kell.
Főzni. Európaiként szuvidolni.
Csak azért is.
Bruce Springsteent hallgatok mostanában. Fantasztikus. Harcos ő is. Szelíd harcos. Éhes szívű. Ahogy mi is. Mi hatan. És nem heten. Akik csapatot vezetünk.
A Kapitánynak nem kell hát újabb csapat. Elegen vagyunk.
És pont európaiak. Pont elég európaiak.
Akik nem akarnak harcba menni.
De muszáj. Kell.
Egyszer. Utoljára. Egy csatába. Vagy háborúba.
A francba is, mibe is akkor? El kell indulni. Tudni kell, hogy mit akarunk csinálni.
