Hiába próbálta a forgalmazó eddig az összes iskolának eljuttatni a Csapda a neten című dokumentumfilmet – derült ki a Telex csütörtöki cikkéből. Arról a cseh produkcióról van szó, amit a Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztiválon (BIDF) év elején már vetítettek, akkor részletesebben írtunk is róla. Ősszel végre országosan is mozikba kerül, így a forgalmazó szerette volna, hogy minél több fiatalhoz eljusson az internetes ismerkedés veszélyeit bemutató film.
A Csapda a neten alapötlete nem túl összetett, de a végeredmény így is magáért beszél. Három nagykorú, de kiskamasszá fiatalított színésznőt ültettek be egy fiktív gyerekszobába, hogy a chaten jelentkező férfiakkal elhitessék: valójában csak 12 évesek. A netes szexuális ragadozók pedig természetesen azonnal lecsaptak. Akadt, akinek még a személyes találkozó sem volt ellenére. Rögtön magukról kezdtek intim fotókat küldözgetni, esetleg maszturbálni a webkamerában, és akadt olyan is, aki gyermekpornográfiát továbbított az egyik lánynak. Amikor az egyik férfit kamera előtt szembesítették, ő dühösen hárítani kezdett.
Hiába viszont a fontos üzenet, a gyerekek védelme ilyenkor valamiért mégsem olyan fontos a kormányoldalnak. Miközben az óvodákban érzékenyítő transzvesztiták nem létező problémáját habosítja a kormány, a Csapda a neten forgalmazója visszatérően elutasításba ütközött. A Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság (NMHH) munkatársa eleinte lelkes volt, később mégis kategorikus nemet mondtak arra, hogy odaálljanak a film mellé. Hogy miért, nem tudni. Beadtak egy pályázatot a Nemzeti Kulturális Alapnál, de erre sem érkezett még válasz. Egyelőre halasztották a döntést, hogy kapnak-e pályázati pénzt.
A Bethlen Gábor Alapkezelő Nonprofit Zrt.-nél sem ért el több eredményt a BIDF, ezt a pályázatot is indoklás nélkül utasították el. Végül egy helyről, a Digitális Gyermekvédelmi Stratégiától sikerült némi támogatást szerezni, illetve a Telenor lett a hazai forgalmazás támogatója, így kétszáz általános iskola juthat hozzá térítésmentesen a produkcióhoz. Ennyinél viszont nem szeretnének megállni.
Pedig foglalkozhatnának az állami szereplők ilyen ügyekkel is, ha valóban a gyerekvédelem, a tájékoztatás, a bűncselekmények megelőzése lenne a céljuk. De ahhoz nem kommunikációs trükközésre, melegellenes kampányokra lenne szükség. A kormánynak viszont láthatólag sokkal fontosabb, hogy az indulatok szításával tematizálja a közbeszédet. A gyerekek számukra sokadlagosak.
