Nagy kedvvel adta elő pénteken a miniszterelnök heti műsorát a pártszolgálatos rádióban. – Nehogy már a németek mondják meg, hogy mi legyen Magyarországon! – hergelte közönségét Orbán Viktor, Petőfit megidézve még egy bakfitty is elhagyta ajkait. Németek alatt a szövegkörnyezet ismeretében elsősorban az Európai Néppártot és annak bajor elnökét, Manfred Webert értette. Aki nem elég, hogy szerinte háborúpárti, ráadásul Brüsszel helytartóját akarja a magyarok nyakába ültetni új igazolásuk, a Tisza Pártot vezető Magyar Péter személyében. Kétségtelen, Weber világosan megüzente, szívesebben látna egy másik kormányt Budapesten. Az efféle véleménynyilvánításról lehet bárkinek sarkos véleménye, ám Orbán Viktor az utolsó, aki háborogva szóvá teheti.
Hiszen ő maga az elmúlt időszakban szóval és tettel – a körei által irányított bankon keresztül olykor pénzzel is – számtalan alkalommal világossá tette, kit támogat egy-egy választáson. Vagyis „idegenként” kit látna szívesen egy másik ország élén. Marine Le Pentől Donald Trumpon, Andrej Babison, Robert Ficón, Geert Wildersen vagy Matteo Salvinin át Herbert Kicklig hosszú a sor.
Sajátos felfogás: nehogy már másnak is szabad legyen, ami nála napi rutin!
