Az egyik legnagyobb tudományos presztízzsel bíró lapban, a Science-ben jelent meg az a tanulmány, amelyik egy Kanadában, annak Quebec provinciájának Saint-Pie nevű telepüésének közelében talált, a kormeghatározás alapján 3775 éves, eltemetett uszadékfa-rönkkel foglalkozik. A farönk egy virginiai borókafa-maradvány, amit 2013-ban ástak ki kutatók, akik a föld alá történő fa-elraktározás (azaz a fák széntartalmának a szénkörforgásból való kivonása) kérdésével foglalkoztak. A borókafa két méter hosszúságú volt, és két méter mélynyi kékagyag-réteg borította egy folyóparton. Valószínűleg egy áradás során fordult ki, majd temetődött be annak idején. A lelet érdekessége, hogy a fa alig vesztette el közel 4000 év alatt egykori széntartalmát, azaz az egykor megkötött szén nagy része mai napig a rönkben van.
Ning Zeng, a Marlylandi Egyetem kutatóprofesszorának 2008-as felvetése szerint ugyanis, minthogy a fák a létező legjobb szén-megkötők (a légköri széndioxidból a szenet saját testük építésére fordítják, miközben oxigént bocsátanak vissza), ha a légkörből így kivont szenet el tudnák tárolni a kivágott farönkök föld alá temetésével, akkor azzal csökkenteni lehetne a légköri üvegházhatást. „A famaradvány ugyan csak egyetlen egy adat, ám azt mutatja, hogy ha a kivágott rönköket megfelelő körülmények között tudnánk eltemetni, az eljárás működőképes lehet” – nyilatkozta Zeng a Science magazinnak.
A megfelelő körülmények fennállásához, amelyre Zeng hivatkozott, az agyag-borítás úgy tűnik, nélkülözhetetlen. A rönkre rátapadó agyagréteg megóvta a famaradványt a különböző lebontó mikroorganizmusok támadásától, minthogy a tömör, vízzáró agyagréteg elzárta a folyamathoz nélkülözhetetlen oxigénutánpótlást.
A tanulmány szerzői hozzáteszik, hogy a fa két fő alkotóeleme, a lignin és a holocellulóz eleve jobban ellenállnak a lebomlásnak, ám ha a rönk a földfelszín felett maradt volna, a gombák és a különböző mikroorganizmusok lebontották volna a maradványait. Így a föld alá temetve csak az anaerob baktériumok láthattak neki ennek, viszont csak a holocellulóz legkülső rétegéig jutottak, mivel a lignint nem tudják feldolgozni. Emiatt a fa belső szerkezete majdnem teljesen érintetlen maradt, így az eredeti széntartalom nagyjából 95 százalékát megőrizte.
A globális felmelegedést és az ebből fakadó, pusztító erejű természeti jelenségeket az ezzel foglalkozó tudósok egybehangzó véleménye szerint a fosszilis energiahordozók elégetése során az üvegházhatású gázok légkörbe való kerülése okozza. Az emberi eredetű felmelegedés bőven túlmutat a természetes ingadozásokon. Bár számos ország vállalta, hogy karbonsemlegessé teszi gazdaságát pár tíz éven belül, ám a karbonsemlegesség nem jelentené a már légkörbe került üvegházhatású gázok kivonását is. A tanulmány szerzői szerint, amennyiben sikerülne kidolgozni a rönkök föld alá temetésének és így a szén-raktározásnak a költséghatékony módszertanát, akkor akár a jelenlegi éves üvegházgáz-kibocsátás közel harmadát (azaz évi 10 gigatonna széndioxidot tonnánként 30-100 dolláros áron, miközben a jelenlegi éves kibocsátás évi 36,6 gigatonna) is lehetne kompenzálni. A szerzők szerint az így eltemetett és agyaggal lezárt rönkök felett mezőgazdasági célú vagy napenergia-termelésre fordítható területhasznosítás is szóba jöhet.
