Ha minden igaz, a parlament ma zöld jelzést ad Finnország NATO-csatlakozásának. Ahogy a miniszterelnök politikai igazgatója pártja egyik kampányfelületén, az állami rádióban elmondta, a finnekhez különleges történelmi barátság fűz bennünket, s a részükről megfelelő válaszok érkeztek a magyar aggályokra. Nem úgy a svédektől, akiknek tovább kell várniuk a boldogító igenre.
Orbán Balázs szerint a svéd csatlakozást is támogatja a kormány, ám itt van egy kis bökkenő: a fideszes képviselők nyugtalanok, mert a skandináv ország politikusai sértegették (értsd: bírálták) a magyar választókat és az országot (értsd: a kormányt). Vagyis a kormánypárti képviselők egy része számára lelki problémát okoz a döntés, és várja a svéd politikusok megnyugtató jelzéseit.
Ha igaza van Orbán politikai igazgatónak, a szuverén országoknak nincs joguk véleményezni egymás belügyeit, s a fideszes kormány sem vetemedett soha arra, hogy sértő módon beszéljen más országok, nemzetközi szervezetek vezetőiről. Tekintsünk el a fideszes média változó politikai erőket és országokat célba vevő, szünetmentes gyalázkodásától vagy a külföldi szereplők itthoni lejáratására is használt kormányzati kampányoktól. Vagy a németek történelmi múltjára való rendszeres, öncélú utalgatástól.
Nézzük meg, hogy beszélt Orbán Balázs főnöke négy éve a Tusványoson! Azt mondta, nehéz kacagás nélkül megvitatni a finnekkel a jogállamisági kérdéseket. Majd hosszan, gúnyos éllel sorolta az ottani berendezkedés hiányosságait. Finnország akkor nem mint egy másik állam, hanem mint az elvileg közös értékrendet valló Európai Unió Tanácsának nemrég hivatalba lépett soros elnöke vethette fel a témát. Az ebből fakadó esetleges kellemetlenségeknek, például a jogállamisági garanciák és az EU-pénzek összekapcsolásának próbált elébe menni (végül sikertelenül) Orbán Viktor.
Az idei év első felében Svédország a soros elnök, s ahogy a finneknél volt, úgy náluk is az európai értékek és a jogállamiság az egyik prioritás. Még szerencse, hogy vezetőink annak a felvetését is visszautasítják, miszerint valamiféle zsarolási szándék állna a svéd és finn tagság blokkolása, majd a két ország ügyének török mintára történő szétválasztása mögött. De azért nem árt, ha a svéd elnökség a magyar érzékenységgel is számol.
Azt a kérdést, hogy mindennek mégis mi köze a svédek NATO-alkalmasságához, illendőségből, az Orbán-kormány iránti tiszteletből most nem tesszük fel.
