Nem most rántotta magához az Orbán-rendszer roppant gravitációs ereje Szili Katalint; az egykori szocialista politikus csatlakozása a KDNP-hez inkább egy folyamat záró mozzanatának tekinthető. Nem csatlakozom a kórushoz, amely ezért a lépéséért sértegeti, hiszen több szempontból is értem a miniszterelnöki főtanácsadóvá avanzsált volt házelnök lépését.
Szili Katalin neve nem fonódott össze sem botrányokkal, sem gyalázkodó kijelentésekkel. Bár a 2002-es kampányban ő is szerepet vállalt a Kövér László elleni, az úgynevezett köteles beszéd ürügyén végrehajtott karaktergyilkosságban, mindig is érezhető volt benne a törekvés a másik oldallal való párbeszédre. Saját korábbi közössége nem bánt vele méltányosan, nem tolerálta az elsősorban a nemzetpolitikát érintő belső bíralatot a Gyurcsány-kormánnyal szemben. A 2005-ös köztársaságielnök-választáson nem nyerhetett, hiszen sem Orbán Viktor, sem Gyurcsány Ferenc nem volt érdekelt a sikerében. A kudarc után pedig háttérbe szorították az MSZP-ben.
Amikor sikertelen pártalapítással a háta mögött Szili Katalin arra hivatkozik, hogy 12 évig állt a politikai senki földjén, érteni vélem a valahova tartozás vágyát. Szocialistaként igen magas pozíciókig jutott, s az MSZP elhagyását követően ambícióval és elképzelésekkel tele nehéz lehetett a két nagy tábor között lebegni. Arról persze mindenkinek lehet véleménye, hogy most ahhoz a közösséghez csatlakozott-e, ahová valójában mindig is tartozott.
Ha valamit ebben a történetben kifogásolni lehet, az nem Szili Katalin magatartása, hanem az őt befogadó politikai tábor álszentsége. Éppen most estek neki az angyalföldi önkormányzatnak, illetve a fővárosnak a Horn Gyuláról elnevezett sétány miatt. Ha a volt miniszterelnök a Fidesz (meg a KDNP) szemében ennyire vállalhatatlan, akkor hogyan fogadhatják a világ legtermészetesebb módján a soraikban Szili Katalint? Lehet, hogy mindig is a keresztényszociális eszme vezérelte, de 1983-ban belépett az MSZMP-be, majd a rendszerváltáskor az MSZP alapító tagja volt. És 1994 és ‘98 között végig szolgált környezetvédelmi államtitkárként Horn Gyula kormányában. Vagyis számára a néhai miniszterelnök a karhatalmista múltja ellenére is olyan politikus volt, akivel aggály nélkül közösséget lehet vállalni.
Úgy látszik, a mai Fideszhez (a KDNP-hez) a Horn Gyula sétányon keresztül is vezet út.
