Miközben azok közé tartozom, akik mindenfajta politikai elfogultságot félretéve képesek elismerni, hogy a magyar futball nagy lépést tett előre az elmúlt években, a horvátok vb-szereplését látva ez a pozitív értékelés kap egy sötét árnyalatot. Amikor szomszédunk válogatottja Katarban a nagy esélyesnek kikiáltott Brazília legyőzésével bejutott a legjobb négy közé, azt éreztem, ezzel a magyar focit is beárazták. Egy pillanatra úgy néztem ki a fejemből, mint a magyar miniszterelnök, amikor szlovák sálat raknak a nyakába.
Horvátország és Magyarország adottságai között nincsenek áthidalhatatlan különbségek, a zágrábi kormány aligha kezeli nagyvonalúbban a budapestinél az ottani futballt, a múltra tekintve pedig még mindig mi számítunk a patinásabb futballnemzetnek. Bravúros győzelmek ide, biztató jelek oda, mezei szurkolóként fájó szembesülni azzal, mennyire más ligában játszunk. Számunkra évtizedek óta álom a világbajnokságon való részvétel, miközben a horvátok mostani menetelése nem egyszeri kiugrás, hiszen négy éve döntőt játszottak, ezüstérmet nyertek. Akármi történik velük mostantól Katarban, annak a világelitnek a tagjai, amelytől mi reménytelen távolságban vagyunk. Amire valójában nincs elfogadható magyarázat, hiszen régiónkból a szerbek és a lengyelek is vb-résztvevők lettek, vagy elég a néhánnyal ezelőtti cseh generáció tündöklésére utalni.
Ha az elmúlt évtizedekhez mérjük labdarúgásunk teljesítményét, van ok az elégedettségre, de ha eközben a horvátok diadalmenete nem ver mellbe bennünket, akkor a merjünk kicsik lenni! világában ragadtunk.
A foci példája kapcsán, de attól már el is emelkedve talán érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy a pátoszos nemzeti retorika csak akkor hatásos, ha van mögötte a külvilág számára is értékelhető teljesítmény. Anélkül inkább visszatetszést kelt. Vagy ami még rosszabb: kikacagják a Háry János-féle nagyotmondást. Hazánk például nem azért marad le abban is Horvátország mögött, mert ott rövidesen euróval fizetnek, hanem mert nem vagyunk abban a helyzetben, hogy a csatlakozás előnyeit és hátrányait mérlegre téve magunk döntsünk szabadon a kérdésben.
Továbbra is lehet szurkolni a horvátoknak a világbajnokságon, de a dicsőségükben nem osztozunk.
