Visszavonta a kormány a vendégmunkástörvényt, miközben ugyanez a kabinet meghosszabbította a migrációs veszélyhelyzetet. Egyik jogi aktus sem több bürokratikus bűvészkedésnél és kommunikációs húzásnál. Hiszen hiába lépett volna életbe csak novemberben az ázsiai vendégmunkások magyarországi elhelyezést megkönnyítő rendelkezés, már így is sokan érkeztek hazai üzemekbe mondjuk Mongóliából. Lám, már Bayer Zsoltnak is el kellett menni és forgatni az ottani sztyeppékre, hogy aztán hazajőve érzékenyítse kicsit az idegenellenesre csibészelt Fidesz-szavazókat azzal, hogy ő micsoda ősi dolgokat látott meg a lovakat szőrén megülő mongol fiúgyermekek szemében.
És hiába a veszélyhelyzet meghosszabbítása, attól még mindig rengeteg illegális határátlépő lépi át a szerb-magyar határt: manapság már van olyan nap, hogy majdnem annyi migránst kapnak el Nógrádban, mint 2015-ben az egész év alatt. Ez volt ugye a migrációs csúcsesztendő, amikor szeptemberig még csak kerítés sem állt a szerb-magyar határon. Arról nem is beszélve, hogy közben hiába lett puszipajtásunk a belgrádi elit, azt valahogy csak nem sikerült náluk kiharcolni, hogy a szerb állam szabadítsa már meg a vajdasági magyarokat attól, hogy afgán és marokkói bandák lövöldözzenek az erdeikben és a városaik főterén.
Vagyis az illegális migráció és a vendégmunkások ügyét összeköti a valóság, ami alaposan eltér a kormányzati narratívától. És persze egybeforrasztja őket még valami, amiről szintén nem feledkezhetünk meg: ez pedig paradox módon maga a kormányzati kommunikáció. Ennek megértéséhez vissza kell mennünk megint 2015-be: ki ne emlékezne a főként szír bevándorlóknak címzett, magyar nyelvű plakátokra, amin a honi munkahelyeket féltette a kabinet? Tudatos összemosás volt ez, aminek a 2018-as választásokon meglett szavazatokban mérhető haszna, ám most, 2023-ban itt az abból fakadó kudarc. Mert hát az üzenet bizony átment: tisztán, érthetően harsogja most a kormányzati szólamokat a magyar vidék, hogy jöttek az idegenek, és elvették a munkát. Amikor a fagyi visszanyal...
