Laikusként készséggel elhiszem a szakértőknek, hogy a zaporizzsjai atomerőmű körül zajló harci cselekmények nem fenyegetnek a csernobilihoz hasonló katasztrófával, nekünk, magyaroknak pedig az elképzelhető legrosszabb forgatókönyv megvalósulása esetén sincs okunk aggodalomra. Már ha valakit nem aggaszt a gondolat, hogy egy szomszédos ország viszonylag messzi tájain miféle károkat okozhat egy esetleges üzemzavar.
Felfogom azt az elemzői észrevételt is, hogy a szemben álló felek leginkább a kommunikációs hadviselés jegyében riogatnak katasztrófával, a helyszínről érkező híradások pedig gyakran manipulatív, torz képet mutatnak a valóságról. A háború árnyékában, a kibontakozó energiaválság centrumában legalább nukleáris apokalipszistól nem kell tartanunk.
De milyen jövő vár arra a világra, amelynek a sorsa ilyen felelőtlen vezetők kezében van? Már Putyin háborújának az első pillanatától világos volt, hogy a nukleáris létesítmények nem számítanak tabunak az agresszor szemében. Talán nem tévedek nagyot, ha azt gondolom, ilyesmire korábban nem volt példa a történelemben. Tudom persze, illetve elhiszem a szakembereknek, hogy a nukleáris technológia annyit fejlődött Csernobil óta, ami extrém körülmények között is egészen kicsivé teszi a katasztrófa valószínűségét.
Nyilván előrelépés, hogy bejutottak a Nemzetközi Atomenergiai Ügynökség képviselői a zaporizzsjai létesítménybe. De ez mit sem változtat a helyzet teljes abszurditásán: az oroszok elfoglalták egy másik ország működő atomerőművét (nem mellesleg: Európa legnagyobb ilyen létesítményét), amelynek környékéről lövik az ukránokat, akik szintén oda-odapörkölnek. Az oroszok szerint még vissza is akarták foglalni az erőművet, ami a megtámadott fél részéről egyszerre természetes és hátborzongató törekvés, már amennyiben igaz a hír.
Sajnos nem tudom nem észrevenni, hogy az ügyben érintett döntéshozókhoz képest a hidegháború idejének vezetői, mondjuk a hatvanas évektől, felelősségteljesebben viselkedtek. A kölcsönös nukleáris elrettentés stratégiáján túl, amely végül megakadályozta a harmadik világháború kitörését, tartózkodtak az olyan lépésektől, amelyekkel nukleáris katasztrófát idézhettek volna elő.
Még egyszer hangsúlyozom, elhiszem én, hogy a zaporizzsjai atomerőművet is úgy tervezték, hogy akár még egy bombázást is kibírjon. De vajon garantálható-e az elvárt gondosság, higgadt szakértelem az intézmény üzemeltetőitől, miközben a közvetlen közelükben ropognak a fegyverek? Kizárható-e ilyen körülmények között az elképzelhetetlen bekövetkezése? Lehet kommunikációs háborút vívni a reaktorok körül, de ez esetben szó szerint a tűzzel játszanak a felek. És a becsapodó orosz és ukrán lövedékek nagyon is valóságosak, nem a virtuális térben pusztítanak.
Ha nem is kell félnünk a nukleáris téltől, amiatt van okunk az aggodalomra, hogy mennyi beteglelkű, gyilkos, felelőtlen, idióta vezető mozgatja a globális politika szálait. És nem csak a zaporizzsjai erőmű környékén.
Olvassa reggeli véleménycikkünket, valamint az elmúlt nap legfontosabb híreit és a következő órák várható eseményeit összefoglaló „képbehozónkat” kora reggel már a postafiókjába érkező hírlevelünkben! A kávé koffein a testnek, a Magyar Hang reggeli hírlevele koffein a szellemnek! Iratkozzon fel és kezdje velünk a napot!
