Sorra mennek el

Sorra mennek el

Tamás Gáspár Miklós (Fotó: Magyar Hang/Végh László)

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük! ELŐFIZETEK

Mintha mostanában egymás után mennének el azok, akiket sokan öröknek hittünk. Persze, illúzió ez, amelyet hasonlóképp tapasztalhattak az ötven vagy száz évvel ezelőtt éltek, mint a maiak. Nagy László halála épp olyan sokként érte az akkoriakat, mint 2019-ben Térey Jánosé. A rendszerváltás is nagy határvonalat jelentett, a '89-től '93-ig elhunytak pedig úgy tűnt, halálukkal is lezárnak egy korszakot.

A mostani évek mintha szintén egy új időszakot jelentenének, 2020 óta felfordulni látszik a világ előbb a járvány, majd a háború következtében. Közben pedig olyanok mennek el sorra, akik meghatározták a XX. század második felét, illetve az elmúlt évtizedeket. A koronához vagy A két pápához hasonló műsorok sikere mutatja, igenis érdekli még a fiatalokat is, kik voltak a most távozók, miként hatottak a világra. És bár konzervatív hozzáállásuk miatt érték kritikák II. Erzsébetet vagy épp XVI. Benedeket is, most kezdik sokan érteni, mennyi mindent lehetett tisztelni a hozzáállásukban. Azért mégis csak más szintet képviseltek, mint a nemi szervének lefagyásáról sztorizgató, saját áldozatiságából kultuszt gyártó Harry herceg.

Most értünk meg sok mindent azokból a magyar értelmiségiekből is, akik épp távoznak. Rég el nem mesélt történetek kerülnek felszínre Duray Miklósról éppúgy, mint Tamás Gáspár Miklósról vagy Mécs Imréről. Évtizedekkel később különös is szembesülni a történettel, amikor Duray letartóztatása ellen még Arthur Miller és Kurt Vonnegut tiltakoztak. Sokak számára az is meglepő lehet, mennyi (antiszemita) inzultus érte a nyolcvanas évek végén a parlamenti képviselővé váló TGM-et. Schiffer András emlegette a Partizán fontos emlékműsorában, hogy TGM csak azért is gyalog járt be az egyetemre tanítani, sokszor pedig nem volt könnyű dolga, úton-útfélen megállították. Legyen bármilyen lesújtó véleményünk is közállapotainkról, azért hasonlót ma nehezebb elképzelni. Volt ettől még bőven min vitatkozni vele, Mécs Imrével szintén. A legszebb sorokat eközben utóbbitól olvastam az elmúlt napokban, fellapozva 1993-as, Beszélőnek adott interjúját. Már hatvan volt, de épp csak megszületett négy gyereke, és arról beszélt, még előtte az élet: „Bent a börtönben, mikor halálra voltam ítélve, az volt az egyik nagy bánatom, hogy úgy halok meg, hogy nem marad utánam senki. (…) És ezek a gyerekek, a velük való élet, az ő gondozásuk, nevelésük szükségszerűen magával hozta, hogy nem hagyhatom el magam. Le kellett hasalni hozzájuk, egy csomó fizikai dolgot kellett csinálni, amit egy Arany János-szerű öregúr már nem tett volna meg.”

Ne feledjük őket, olvassuk soraikat, és igyekezzünk tisztázni magunkban, milyen korszakot is hagyunk magunk mögött.

„Ha Rákay Philip nem sértődik meg, én régebb óta tervezem a Petőfi-filmem”

„Ha Rákay Philip nem sértődik meg, én régebb óta tervezem a Petőfi-filmem”

Ha Petőfi egyszer csak felbukkanna 2024-ben, Orbán Viktornak nem is kellene olyan nagyon erőlködnie, hogy meggyőzze őt a NER igazáról – mondta a költő visszatéréséből féktelen szatírát gyártó animátor, aki szerint az alkotását talán még Bayer Zsolt is nevetgélve nézné. A YouTube-on két hete bemutatott videó nagyot megy, eddig több mint 110 ezren látták, és hamarosan jön a folytatás. Mitől különleges hely a Szondi utca, hogyan fordul „a teremtője” ellen Petőfi, mi a baj Gyurcsánnyal, miért gesztikulál olyan hevesen Tölgyessy Péter és hogyan lett ekkora a siker a videó? Erről kérdeztük az animáció alkotóját, aki örül a pozitív visszajelzéseknek, bár felkészült az ellenkezőjére is, őrzi anonimitását, a közönségtől pedig csak madártejet vár támogatásként.