Kortárs skandináv regények olvasása közben gyakran érzek késztetést, hogy írjak a szerzőnek, és meginvitáljam néhány hétre Magyarországra: jöjjön el, nézzen szét, ismerkedjen, hallgassa meg az itteni történeteket, aztán menjen haza, és egy életre felejtse el a jóléti nyavalygást. Ez persze teljesen céltalan düh, és értelmetlen versengést feltételez – mintha minél nagyobb lenne a nyomor, annál hitelesebb lehetne a művészi reprezentáció –, ami nemcsak demagóg, de az olvasás élményét is tönkreteszi.
Most is csak azért jutott eszembe, mert Helga Flatland norvég író mintha szándékosan játszana rá az általam kifogásolt attitűdre az Egy modern család című, magyarul Medgyesi Ágota fordításában most megjelent regényében. „Ebből látszik, mennyire elkényeztetett vagy, hogy így gondolkodsz, csak egy túlvédett, biztonságban lévő ember rendezheti be az életét, és gondolkodhat úgy, ahogy te” – kiabálja a címben idézett család középső (felnőtt) gyermeke, Ellen az öccsének, a harmincas évei elején járó Hakonnak. Felindultságában talán szándékosan akarja megsérteni, szavai azonban nem érintik meg a férfit, hiszen a kritika címzettje a regény akármelyik szereplője lehetne, még a dühében vagdalkozó Ellen is.
A történetben mindenki túlvédett, biztonságban felcseperedett és elkényeztetett, éppen ez vezet tragédiához. A tragédia fogalma ugyanakkor egészen mást jelent a regény kontextusában, mint azt elsőre gondolnánk. A gyújtópont a szülők bejelentése, hogy több évtizednyi házasság után különköltöznek és elválnak. A drámai fordulathoz különleges körítés dukál, a család éppen egy olaszországi luxusnyaralóban köszönti az apát a hetvenedik születésnapján, amikor az ünnepelt kiböki, hogy az addig ismert formájában megszűnik a közösségük. A hírt mindhárom gyermekük máshogy dolgozza fel, a már idézett Ellen hosszú kínlódás után véget vet gyermektelen (és ezért sikertelennek vélt) kapcsolatának, Hakon átértékeli a társas létről kialakított nézeteit, a legidősebb lány, Liv pedig hirtelen rádöbben, hogy a biztonság elvesztésével darabjaira hullik az élete.
Problémáik egytől egyig a család meghatározásának nehézségeire vezethetők vissza. Mi hozza össze, és tartja együtt az embereket? Miért kell ragaszkodniuk egymáshoz? A gyermekvállalás belső késztetés vagy külső kényszer? A társadalmi elvárások és a megszokás miatt maradnak együtt a családok? A monogámia vagy a szabad szerelem természetesebb? Ilyen és ehhez hasonló kérdések cikáznak a regényben, amely a nézőpontok váltogatásával ad alapos elemzést a családi életről.
A válás bejelentését követő évek eseményeit Liv, Ellen és Hakon elbeszéléséből ismerhetjük meg, a narrátorok cseréje pedig kiváló alkalom a szerzőnek arra, hogy ütköztesse a véleményeket, rámutasson az ellentmondásokra, és leleplezze az (ön)hazugságokat. Flatland finom iróniával ábrázolja „túlvédett” hőseit, akik a valódi problémák hiányát az élet ürességeként értelmezve igyekeznek minél kilátástalanabb helyzetbe sodorni saját magukat.
De akárhogy próbálkoznak, a család biztonságos közegéből képtelenek kiszakadni. A védőháló mindvégig feszesen tart, legyenek bármilyen ügyetlenek az akrobatikusnak szánt mozdulataik, még ha leesnek, sem üthetik meg magukat. A regény megoldása a modern családra így végül nem is lehet más, mint egy egyszerű tautológia: a család az család. Magyarázhatjuk, vagy megpróbálhatunk kitörni belőle, kudarcot vallunk. Létezésünk – Flatland logikáját követve – ugyanis egyedül a családban nyer értelmet.
Helga Flatland: Egy modern család. Ford.: Medgyesi Ágota. Prae Kiadó, 2021. 3990 Ft
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2021/42. számában jelent meg október 15-én.
