Amikor 75 ezer évvel ezelőtt a mai Indonézia területén kitört a Toba-tűzhányó, majdnem kihalt az egész emberiség. A hatalmas erejű robbanás az elmúlt 25 millió év leghevesebb ilyen eseménye volt, amelynek során óriási mennyiségű, 2700 köbkilométernyi szennyező anyag került a levegőbe. A mérgező füst azonban nem állt meg a mai Malajzia és India területén: a por tovább szállt az emberiség bölcsője, Afrika felé, ahol a nyomában mindenütt pusztulást hagyott. Ugyanis a szürke hamufelhő elsötétítette a napot, így előbb a növények, majd az állatok pusztultak el, végül az ember következett – a mi fajunk egyedeinek többsége egyszerűen éhen halt.
És hogy ez mennyire igaz, azt a mai genetika is bizonyítja. Ma már tudjuk, hogy ezt a globális katasztrófát mindössze kétezer ember élhette túl – ők a mi közös őseink.
A technika vívmányainak birtokában ma már elképzelhetetlennek tartjuk, hogy egy természeti katasztrófa kipusztítsa az egész emberiséget. Csakhogy egy ilyen tragédia szinte biztosra vehető a jövőben, hiszen egy napon a mi éltető csillagunk, a Nap fel fog fúvódni, és elpusztít minden életet a bolygónkon.
De talán már négymilliárd évünk sincs. A világűrben hatalmas mennyiségű aszteroida záporozik felénk: ha csak egy ilyen eltalálja a Földet, könnyen bekövetkezhet az, ami 65 millió évvel már megtörtént. Akkor is összeomlott a tápláléklánc, a bolygónkat benépesítő fajok 90 százaléka így kihalt. És akkor még nem is beszéltünk a tömegpusztító fegyverekről, a globális felmelegedésről, a járványokról vagy egész egyszerűen a Föld túlnépesedéséről, ami bizonyosan ölre menő harcot fog eredményezni a még megmaradt erőforrásokért.
Ilyen körülmények között mindennél fontosabb, hogy elgondolkozzunk azon, hová is mehetnénk, ha ismét kitörne a globális Armageddon. Ehhez nyújt segítséget Michio Kaku, a világszerte elismert fizikus nemrég megjelent, Az emberiség jövője című könyve, amelyben a szerző részletgazdag és bensőséges képet tár elénk arról, hogyan fejleszthet ki az emberiség egy fenntartható civilizációt a világűrben.
Az amerikai tudós ehhez először áttekinti a robotika, a nanotechnológia és a biotechnológia fejlődését, amelyek lehetővé teszik, hogy adott esetben lakhatóvá formáljuk a Marsot és a távolabbi bolygókat. Majd elutazhatunk a Naprendszeren túlra, ahol a csillagászok máris rengeteg olyan csillagot találtak, amelyek körül olyan bolygók keringenek, amelyek akár a Föld ikertestvérei is lehetnének. De Kaku elkalauzol minket a Tejútrendszeren, sőt az univerzumunkon túlra is, hogy megvizsgálja a mai fizika legizgalmasabb kérdéseit, a térgörbület-hajtóművet, a féregjáratokat, a hiperteret, a párhuzamos univerzumokat vagy a multiverzumot.
A fizikus műve azonban nem csak azért izgalmas, mert megmutatja, hová költözhetnénk a bolygónkról. Segítségével megismerhetjük a modern fizikát és a kozmológia eredményeit éppúgy, mint az új technológiákat, amelyeket egyszer még bizonyosan igénybe veszünk ahhoz, hogy túléljük a ránk váró biztos pusztulást.
Michio Kaku: Az emberiség jövője. Ford.: dr. Both Előd. Akkord Kiadó, 2019. 4990 Ft
A Könyvesház rovatunk további cikkeiért kattintson ide! Ha a történelem érdekli, akkor Időgép rovatunkat érdemes figyelnie! Ha pedig a tudományos cikkeinket keresi, azokat itt találja!
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/51-52. számában jelent meg december 20-án.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/51-52. számban? Itt megnézheti!
