Egy időben nagyon szerettem volna hozzájutni Pilinszky János Márkus Annának írott kötetéhez. Eleve kedvelem a hasonló könyvtárgyakat, ez pedig különösen izgalmasnak tűnt. A hasonmás kiadványban azokat a verseket olvashatjuk, amelyeket a költő első felesége számára vetett papírra. Kifejezetten korai, az ötvenes években készült darabról van szó, mely végül kötetként, rendkívül alacsony példányszámban is megjelent. Gyűjtőknek kötelező!
Így amikor megjelent a Wiener Pálhoz szóló, különleges kiállítású könyv, benne a kézírásos versválogatás szintén hasonmás kiadványával, elsőre zavarba is jöttem. És emlékezetemben kutattam, vajon nem épp ezt a kötetet szerettem-e volna beszerezni. Valójában viszont egy másik, nem kevésbé egyedi darabról van szó. Ráadásul e két füzet keretbe is zárja az életművet. Míg a Márkus Annához (később: Anna Mark) szóló munka az első verseskötetek, így a Trapéz és korlát megjelenéséről tudósít, addig a Wiener Pálnak adott mű már a teljes életművet tudja maga mögött. Olyannyira, hogy 1974-es átadása után a költő már nem is írt újabb verseket. Pilinszky unokaöccse, Kovács Péter Barnabás említi ezt az utószóban, feltéve a kérdést: lehetséges, hogy a kötetet a költői életmű Pilinszky-súlyozta összefoglalásának tekinthetjük? Akár ez sem kizárható.
Főként, hogy megtalálhatóak benne a fontos, mindenki által jól ismert költemények az Apokriftól a Négysorosig, a Sztavrogin elköszön-től az In memoriam F. M. Dosztojevszkijig. Utóbbiról Wiener külön említést is tesz, mint amely verset mindig is elő szerette volna adatni Pilinszkyvel, ám végül ez mégsem történt meg. Arról a költeményről van szó, amely a halálra ítélt, majd az utolsó pillanatban megmenekülő Dosztojevszkij élete talán legfontosabb tapasztalásáról tudósít. „Filmezés helyett ugyanazt a burleszkjelenetet játszattuk el egymással újra és újra: lelkesen felkapom a kamerát, elindulunk, végigbaktatunk az utcán, de éppen amikor célhoz érünk, azt mondja János: »Ne most, Palikám, majd legközelebb.« (…) Aztán végleg eltávozott, és a film sosem készült el: barátságunkat mi sem jellemezhetné jobban.” A tavaly elhunyt párizsi barát, Wiener ezt Mispál Attila Csillaghálóban című, fontos dokumentumfilm-sorozatában idézte fel. Érdemes ezt is végignéznünk, ha közelebb kívánunk jutni Pilinszky alakjához.
Közelebb juthatunk a kézírásos versek révén is, melyek annak örömét ugyancsak megadják nekünk, hogy magunk bogozgassuk az egyes részeket. Nem mintha nehezen lennének kivehetőek, de egyes váratlanabb szavaknál elidőzünk, bizonytalanul abban, hogy valóban hasonlókat olvasunk-e: „világbank”, „kosárember”, „fácskákat”, „monstranciája”. S persze minden csupa lángolás, sugárút és éjszaka! Máshol, ahol tényleg nehezebben kivehető az írás, utána kell nézni, A szerelem sivatagában valóban ez szerepel-e: „Tűz és gomoj. És néhanap / pár szárnycsapás, pár üres reflex.” Persze, tudjuk, gomoly lenne az, de ennyit még elnéznénk egy költőnek. Valójában viszont ganajt említ Pilinszky, amely helyett azért továbbra is szívesen választanánk a saját verziónkat. (Mint ahogy vannak, akik József Attila helyében is mindenképp kóróval, nem pedig karóval jönnének.)
A Wiener Pálnak összeállított kötet valóban egyben láttatja az életművet, eljutunk a Trapéz és korláttól a Trónfosztásig: „Táblára írva nyakadba akasztjuk / történeted.” A költőt viszont ezáltal nem megfosztjuk rangjától, épp hogy így emeljük a magasba: végső soron életműve az ő legigazabb története. Abban is érdemes keresnünk őt.
Pilinszky János: Wiener Pálnak, Magvető, 2022, 6499 Ft
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2022/49. számában jelent meg, december 2-án.
