Tudom, sokszor hallották már tőlem korában, hogy abbahagyom, de ezúttal elég komolyan gondolom – jelentette be visszavonulását egy 2013-as sajtótájékoztatón a világ egyik legismertebb animációsfilm-rendezője, a japán Mijazaki Hajao. Az akkor 72 éves mester nem sokáig bírta a nyugdíjazást, három évvel később már a következő filmjén dolgozott, a bemutatóra azonban egészen tavaly decemberig kellett várni. A produkció egyre nagyobbra nőtt, és végül a szigetország egyik legköltségesebb mozgóképes alkotása lett, de ezt aligha bánja bárki is: A fiú és a szürke gém művészi és üzleti szempontból egyaránt elsöprő sikernek bizonyult. Az itthon január elején bemutatott animáció számos részletében megidézi Mijazaki legerősebb munkáit – A vadon hercegnője, Chihiro Szellemországban, Totoro, Nauszika –, a rendező legendás háborúellenessége pedig talán még sosem volt annyira aktuális, mint most.
Légvédelmi sziréna hasítja ketté az éjszakát, az emberek egy lángoló kórházat oltanak, de hiába, az épület menthetetlen. A kiskamasz Mahiko is rohan a felnőttekkel, de ő is tehetetlen: édesanyja a tűz áldozatául esik. Mahiko megözvegyült apja újraházasodik, elhunyt felesége húgát veszi el, és Tokióból a nő családjának vidéki birtokára költöznek. A férfi egy fegyvergyár vezetője, ami a második világháború legádázabb csatái idején különösen jelentős szerep Japánban. Pozíciója láthatóan le is köti minden energiáját, így az anyját gyászoló, otthonából kiszakított fia problémáira nem nagyon marad ideje. Mahiko a mostohájával (és egyben nagynénjével) sem találja a hangot, nem segít a kapcsolatukon, hogy a nő megszólalásig hasonlít a testvérére, ráadásul terhes, vagyis a fiú egy olyan kistestvért kap, akit egy idegen – de a rokonság és a fizikai adottságok miatt mégis rettentően ismerős – nő szül. A fiú haragjában végül önmaga ellen fordul.
Eddig ez egy tragikus felnövéstörténet első fejezete – ami, ahogy arról a rendező többször beszélt, számos önéletrajzi ihletésű elemet is tartalmaz –, Mijazaki azonban sosem elégszik meg az egyszerű drámákkal. Mahiko sem a hagyományos úton zárja le a gyászát, és fogadja el új élethelyzetét: egy rémisztően emberi szürke gémet követve a birtokon álló rejtélyes toronyba lép, hogy megtalálja – a madár szerint mégis életben maradt – anyját, és megmenekítse időközben eltűnt mostoháját. A feltáruló varázslatos világok egyszerre valós és misztikus szereplői segítik és gátolják a fiút célja elérésében – de hogy éppen milyen funkciót töltenek be, azt nehéz megmondani.
A szirupban pácolt hollywoodi animációk moralizáló tanmeséivel ellentétben Mijazaki művei rendkívül összetett, több szinten értelmezhető történetet beszélnek el, amelyekben a romlatlan főhős megtalálja ugyan az utat az igazsághoz, az erkölcsi értékek azonban sosem teljesen egyértelműek – megállapításukhoz kemény befogadói erőfeszítésre van szükség. A címben is megidézett szürke gém metamorfózisai szimbolizálják talán legszebben a japán mester világának komplexitását. Az először fenségesnek tűnő állat hirtelen szeszélyes hírvivővé, majd félelmetes rémlénnyé változik, hogy később visszataszító démonná lényegüljön át, végül pedig bohócszerű segítőként juttassa el a fiút végcéljához. Nincs állandó alakja, és nincs állandó erkölcsi értéke sem, rajtunk múlik, hogy az adott pillanatban miként tekintünk rá. És ez a dinamika határozza meg Mijazaki minden karakterét és rajtuk keresztül történeteit is. Animációi túl vannak jón és rosszon, így a létezés mélyebb rétegeibe merülnek – és visznek magukkal bennünket is. Alkoss egy viszályok nélküli világot a saját kezeddel – szól a film egyik kulcsmondata, amely a rendező legfőbb üzenetét, a művészi tevékenységen keresztüli béketeremtést fogalmazza meg. A gyászmunkából monumentális teremtéstörténet bontakozik ki, de ennek logikája sem emlékeztet a nyílegyenesen haladó szakrális mesékre, Mijazaki az eszkatológia helyett a létezés ciklikusságára szavaz, és egy nietzschei fejbólintással fogadja el ugyanannak örök visszatérését, vagyis a ránk váró tragédiákat.
Bár hatalmukban állna elkerülni a végzetet, a főhősök – egymás iránt érzett szeretetük miatt – a fináléban mégis az ismétlést választják: visszatérnek a kiindulópontra. Így folytatódik a történet újra és újra a végtelenségig. Bár még csak január közepén járunk, A fiú és a szürke gémet mégis nehéz lesz felülmúlni ebben az évben. Mijazaki visszatérése kegyetlen és gyönyörű mese az alkotás szinte korlátlan hatalmáról és a tragédiák elfogadásának lényegéről.
A fiú és a szürke gém. Japán animációs film. Rendezte: Mijazaki Hajao
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2024/2. számában jelent meg január 12-én.
