Kurta Niké a Holnap meghalok című filmben
Humorral és drámával, lélektannal is bőven megpakolt feminista misztikus horror? Innen szép nyerni, gondolhatjuk, egyben nem is meglepő, ha a Holnap meghalok című új magyar film könnyen elvérzik sokaknál. Mégsem mondom jó szívvel, hogy Cibulya Nikol első nagyjátékfilmje túl sokat vállalt, miután nálam abszolút betalált minden alkotóelemével. Hasonlóképp voltam vele, mint tavalyi egyik kedvencemmel, a Szeleczki Rozália-féle Cicaverzummal. Tapasztaltam akkor is, hogy a szürreális-fantasztikus komédia túl sok volt már a nézők meghatározó részének, nehezen tudtak együtt menni vele. A Holnap meghaloknál is pontosan be lehet lőni azokat a részeket, amelyeknél a film újabb és újabb nézőket veszíthet. Olyan alkotás ez, amelyről könnyű egy pont után lecsatlakozni. Sőt, ilyen volt már a rendező korábbi, Mária Terézia szül című rövidfilmje is, melynek szintén a várandósság volt a nagy témája. A groteszk ott is látványosan megjelent, ahogy a humor is, de akkor egy idő után magam is elpártoltam, sok lett számomra a „történelem alulnézetből” jellege. (Az Irinyi című rövidfilm egyediségét viszont tudtam szeretni.)
Demi Moore Oscar-gyanúsat alakít az év filozofikus sokkhorrorjában
A szer eszünkbe idézhet olyan klasszikusokat, mint Az elefántember vagy A légy, ahogy a Dorian Gray arcképét szintén. De beszélnünk kell a szubsztancia-elméletekről is.
A Holnap meghalok ellenben az a fajta zsánerdarab, amely könnyedén meg tud nyerni magának. Érdekes egyébként, hogy sokaknak úgy lehet teljesen váratlan ez az egyveleg, hogy a nemzetközi tendenciákba tökéletesen jól illeszkedik. Kétszer láttam eddig moziban, a reakciók mindkétszer izgalmasak voltak. Első alkalommal, az Etele Cinema halloweeni moziéjszakáján például egy idő után hangosan méltatlankodni kezdtek, széttrollkodták a legsúlyosabb jeleneteket. Ami a célját – a félelmetes jelenetet komolytalansággal elütni – tekintve érdekes, persze a helyszínen leginkább csak irritáló volt. Második alkalommal, mikor többedmagammal mentem, hozzátartozóm vetette fel már az elején: mintha csak az Ők (Men) magyar verzióját látnánk. És valóban, a fő toposzok megvannak itt is: a férfitársadalom elől menekülő nő, elhagyatott vidék, csend és némaság, küzdelem az emlékekkel és démonokkal, végül pedig egy horrorisztikus születésjelenet. (Itt azért jóval konvencionálisabb végeredménnyel, mint Alex Garland filmjében.)
Pusztítóbb nem is lehetne a másik emberrel való szembesülés
Nem a „toxikus maszkulinitás” filmje az Ők, bármennyire is erre futtatják ki a kritikusok. A megfejtés ennél nyomasztóbb lehet.
Beugrott még Amy Seimetz 2020-as izgalmas horrorötlete, a She Dies Tomorrow, melynek lelki feszültségéből feltehetőleg merített Cibulya filmje is. Itt mégsem annyira a közelgő végtől való, másokra is átragadó félelem lesz igazán nyomasztó, hanem annak ábrázolása, milyen egy életen át kirekesztettnek érezni magunkat. Pont az ellenkezője, mint Seimetznél: itt nem terjed járványszerűen a rettegés, inkább csak idegenkedést vált ki. A film hőse Irma (Kurta Niké), aki gyerekkora óta cipeli édesanyja öngyilkosságának terhét, az azzal járó bűntudatot, illetve a magára hagyatottság érzését.
A várandós Irma a rég nem látott tóparti házhoz érkezik, maga sem tudja, miért, majd sikerül rábeszélnie elhidegült barátnőjét, illetve öccsét, hogy töltsék vele a hétvégét. De hiába érkeznek meg, magánya láthatólag nem oldódik. A legerősebb jelenetek egyértelműen azok lesznek, amikor közvetlen közelről hallja, amint róla beszélgetnek, megkérdőjelezik lelkiállapotát, beszámíthatóságát. Érezhetően nincs mellette igazán senki, kényszerűen próbálják támogatni, de idegenkednek és kicsit tartanak is tőle. Miközben ő aludni próbál, az elvileg hozzá érkezettek odakinn borozgatnak, esetleg a Régi nyárra táncolnak. A két férfi, Marci (Kerekes Márton) és Donát (Baki Dániel) jellemzően mindent igyekeznek elütni egy poénnal, alkoholba vagy füvezésbe menekülnek, míg a barátnőnél, Stefinél (Meyer Lili) a sértettség és értetlenség lesz a domináns. Majd becsörtet még a partner (Makranczi Zalán), aki maga is afféle tankönyvi példa: rögtön uralná, irányítaná a helyzetet, majd amint veszélyben érzi a pozícióját, visszatámad, próbál továbbra is gyámszerepet gyakorolni barátnője felett. Férfiként pedig ott lenne még Irma életében az apja, aki a film során egyszer keresi csak, hogy aztán a hívás körülményei árulkodjanak teljes kapcsolatukról.
Ahogy a múlt árnyai eluralkodnak Irmán, egyre gyorsabban villannak be flashbackként ugyanazok a monoton módon ismételt jelenetek. Ezek vizuálisan is izgalmassá, formabontóvá teszik a horrort, egyben hozzájárulnak annak szorongató hangulatához. Ugyanez a helyzet az utolsó negyed órával, és az anyával való szembesülés, a lelkifurdalás csúcsra jutásának iszonyatával is. Irmának egyszerre kell felnőnie, elengednie traumáit, és anyává válnia, készen arra, hogy másról gondoskodjon, egyben erősebb tudjon maradni a szintén magára hagyott édesanyjánál. A rossz minták öröklődnek, a bajban pedig nincs segítség, az ember elsősorban önmagára számíthat – így a film kiábrándult üzenete.
Dogville-t ennél kevesebbért is porig égették
Ari Aster filmjeiben van valami furcsa és megmagyarázhatatlan.
Szokás a Holnap meghalok párbeszédeit a gyermekbetegségei közé sorolni, miközben a film humora számomra az egyik nagy erőssége. A rendező a Filmvilágnak adott interjújában beszélt arról is, hogy még a Varsói Filmfesztiválon is tudtak nevetni a Tarr Bélával kapcsolatos poénon, ami annál inkább meglepett. Ez az egyik olyasmi, ami egyben jellegzetesen magyarrá teszi a filmet, illetve fontos elem a szereplők közti különbségek magyarázatához is.
Hiába mégis, hogy egy férfitípus érzékeltetéseként van jelen, attól még kifejezetten szórakoztatóak lesznek a testvér és a barát karakterei. Egymás megértéséhez talán érdemes mindegyik félnek közeledni. Megérteni, hogy szükség van a komoly, mélyre menő beszélgetésekre, másrészről viszont a folyamatos dráma elől menekül sok férfi oda, ahova éppen tud. Ki viccelődésbe, ki az alkoholba. Persze, olyan is van, akinek csak nehéz felnőnie. Nőben, férfiben egyaránt. A Holnap meghalok ügyesen veti fel a valóban a nemek között feszülő problémákat, és azért is olyan erős, mert – akarata ellenére? szándékosan? – felvillantja a női és a férfi perspektíva jogosságait egyaránt. A film egyébként az A kategóriás Varsói Filmfesztiválról különdíjjal térhetett haza.
Kell a nyitottság Cibulya Nikol első, állami támogatás nélkül készült nagyjátékfilmje befogadásához. A Holnap meghalok ugyanakkor abszolút meghálálja a figyelmet, és sokat adhat annak, aki valóban kész odafigyelni az apró finomságokra, a gyönyörűen elrejtett, illetve a nagyon is látványos motívumokra, üzenetekre.
Holnap meghalok. Magyar misztikus horrorfilm, 85 perc. November 7-étől a mozikban.
