– Trump legfontosabb jellemvonása a kiszámíthatatlanság. Ennek ellenére az Egyesült Államok és Kína közötti kereskedelmi háborút már kész tényként, biztos pontként kezelhetjük az amerikai elnök politikájában. Trump eltökélt, az amerikai munkahelyek, az amerikai ipar védelmét már a kampányban megígérte, és mindenekelőtt Kínával szemben igyekszik ennek érvényt szerezni. Peking nem adja magát könnyen, de azért szerezhet sebeket. Ez a háborúja azonban messze nem korlátozódik Kínára, hiszen olyan szövetségeseket is érint, mint Németország vagy a NAFTA országai, így Kanada és Mexikó. Ez is mutatja, hogy rendkívül zűrzavaros korszakba érkezett a világ átalakulása. Így kell a helsinki orosz–amerikai csúcsra is tekinteni.
– A lengyel sajtó már új Jaltát emleget. Mely hatalmak osztják most fel a világot?Már Trump elmozdítása a tét
Végső harcra indulhatnak hazai ellenfelei az amerikai elnök ellen.
– A lengyel sajtó elsősorban Ukrajnára gondol, amikor ezt írja, érezhetően alakul valamilyen megegyezés Amerika és Oroszország között. Ebben a helyzetben Lengyelországnak és Közép-Európának észnél kell lennie.
– Térjünk vissza Kínához, hiszen Trump már a Putyinnal folytatott tárgyalásai előtt is szóba hozta. Mekkora az esélye annak, hogy Kínával szemben maga mellé állítsa az európai hatalmakat, éket verve Peking és Moszkva közé?– Ez nem lesz könnyű. Putyinnak ugyanis fontosabb Kínát maga mellett tudnia a Nyugattal szemben. Ám miközben Moszkvának megfelel az Európai Unió gyengesége, Peking addig egy Kína–Amerika–Európa háromszögben érdekelt. Kína így Moszkvával szemben soha nem játszik Európa ellen. Olyannyira, hogy a Putyin–Trump-találkozó árnyékában megtartott szokásos éves kínai–uniós csúcson Peking felajánlotta Brüsszelnek, közösen lépjenek fel az Egyesült Államokkal szemben a jelenleg folyó kereskedelmi háborúban. Ez az egységfront ugyan nem jöhet létre, ám jól mutatja, hogy Kína mennyire számít Európára.
– Ezt értsük úgy, hogy Trump általános támadása a kereskedelmi fronton az amerikai elnök törekvéseivel ellentétben mégis csak közelítheti az Európai Uniót és Kínát, s Moszkvát és Pekinget is?– Úgy néz ki. Kínát éppen Amerika hozhatja közelebb Európához, míg Oroszországgal amúgy is régen volt ilyen jó a viszonya, mint most.
– Azért tegyük hozzá, hogy mindkét kapcsolatrendszer meglehetősen ambivalens, hiszen ott munkál azért Európában és Oroszországban is a félelem Kína nagyságától…– Olyan ez, mint egy házasság. Mindenkinek megvannak a saját érdekei, de a közös érdek, az összetartó erő ezeken a vitákon azért felülemelkedik.
– Azért Oroszország és Európa óvatossága is megalapozott. Főképp a németek már eddig is túl messze mentek, és csak az utóbbi két évben léptek egyet hátra. Hol a határ a Kínához közeledésben?– Németország már a 80-as évek közepétől felismerte a kínai piacban rejlő lehetőségeket. A Volkswagen volt például az első autógyár, amely még a japánokat is megelőzve 1984-ben Kínába ment. Ez a kapcsolat tehát mindig erős volt, Németország mindenkinél jobban segített naggyá tenni a távol-keleti országot. Majd két éve ébredt fel ismét e téma, amikor a kínaiak megvásárolták a német robotika egyik gyöngyszemét, a KUKA ipari robotokat és berendezéseket gyártó céget. Azóta zajlik a vita, meddig lehet elmenni Kínával; és Berlin immár Európával együtt lépne fel a Pekinggel folyó tárgyalásokon.
– A nagy összeborulás Kínával tehát az európai nagyoknak sem érdeke?– Ez így van, ne feledjük azonban, hogy a szárazföldi és tengeri új selyemút célpontja Nyugat-Európa. Kínának ugyanis ambiciózus modernizációs céljaihoz szüksége van az európai csúcstechnológiára.
– Az új selyemút – kereskedelmi köntösben – egyértelműen a kínai geopolitikai célok megvalósításának a legfontosabb eszköze. Ezek az ambíciók előbb-utóbb magától értetődően növelni fogják a feszültséget Kína és a világ többi része között…– A kínai törekvéseket Hszi Csin-ping egyértelművé tette, s eltökéltségét jelzi, hogy a közelmúltban másodjára hívta össze az országos külpolitikai tanácsot. Visszatért a hagyományos külpolitika, amelynek központjában maga Kína áll. Globális ambícióihoz a hazai hátteret is erősíti. Így 2021-re a Kínai Kommunista Párt fennállásának 100. évfordulójára a középosztályra alapozott új társadalom felépítését, 2049-re, Kína megalapításának a centenáriumára pedig már az innováció alapú társadalom megteremtését tűzte ki célul. Kína tehát nyíltan az új világrend első számú hatalma kíván lenni.
– Mindez elképzelhető nagyobb összeütközések, konkrétan háború nélkül?– A Dél-kínai-tengeren már most feszült a helyzet. Már csak azért is, mert innen, az eddig az amerikai befolyás alatt lévő régióból indul az úgynevezett tengeri selyemút. Ennek a szembenállásnak tehát geopolitikai jelentősége van, mert maga a selyemút, pontosabban annak tengeri része a tét. Mindez persze nem meglepő, hiszen a Harvard Egyetem egyik kutatása alapján 1500 óta a világ aktuálisan hegemón hatalma, és az erre törő jelölt 16 alkalommal feszült egymásnak, s ebből a versenyből 12 háborúba torkollott. A helyzet tehát nagyon veszélyes.
– Egy ilyen ütközés közvetlenül Kína és az Egyesült Államok között történhet meg?– Nem okvetlenül. Emlékezzünk csak a koreai vagy a vietnami háborúra: történhet ez közvetett módon is. Mondjuk éppen Vietnam és Kína között.
– Az új selyemút kapcsán sokszor felmerül, hogy vontatottan halad előre az építése. Tényleg?– Épül az gőzerővel, csak éppen Közép-Európában nem. Ázsiában és az Indiai-óceán térségében már nemcsak konfliktusokat, de jelentős befektetéseket is generált. Éppen ezért India is élénken figyeli, hiszen gyengíti a befolyását a régióban. Kína azonban ügyes, s éppen a konfliktusok elkerülése érdekében óvatos.
– Ázsiában több ország versenyt fut azért, hogy érintse az új selyemút. Nem rövidlátó politika ez, hiszen ez egyben egyfajta alárendeltséget is jelent?– Erről még nem beszélhetünk. Jelenleg éppen az infrastrukturális beruházásokból, a befektetésekből származó előnyök látszanak.
– Várják ezeket a beruházásokat Közép-Európában is…– Éppen a napokban alakult meg Budapesten a régió és Kína együttműködésével foglalkozó intézet. Az erre szervezett konferencián is elhangzott, hogy a régióban egyelőre nincs komoly befektetés. Tervek vannak, de a kínai tőke inkább Nyugat-Európára figyel. Már több befektetés érkezik Kínából Európába, mint viszont.
– Miért nem látja igazán Kína a mi régiónkat? Egy ideje 16+1-es keretben egyeztetnek, de nagyobb hozadék nélkül…– Magyarország és Szerbia, valamint részben Csehország kivételével nincs Kína bevonására valódi politikai akarat. A Baltikum vagy Lengyelország nagyon óvatos, mert Oroszország miatt inkább Amerikára támaszkodik.
– Ráadásul az Európai Unió vezető hatalma sem nézi jó szemmel a 16+1-es formátumot…Behódolás vagy bomba üzlet a kínai célokat szolgáló vasútfejlesztés?
A 700 milliárdot karcolja a Budapest–Kelebia vonal rekonstrukciója.
– Kína is látja, hogy ezzel az összefogással német érdekeket sért, ezért a legutóbbi szófiai csúcson már felmerült részükről Berlin meghívása. Kína nem akar ütközni Németországgal, ezért amíg nem egyeztet vele, addig a régióba nem hoz nagyobb tőkét.
– Lényegében végig az új világrendben elfoglalt helyekért folyó előcsatározásokról beszéltünk. De milyen lesz ez?– Bizonyos körvonalak már kirajzolódnak, ám erről még korai beszélni. Két pólust egyértelműen látunk, ez Kína és az Egyesült Államok, de nem tudjuk, hol lesz ebben Oroszország vagy mondjuk India helye. Arról nem is beszélve, hogy mi lesz Európával.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 11. számában jelent meg, 2018. július 27-én. Keresse a lapot az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat még a 11. számban? Itt megnézheti. Hozzászólna? Várjuk Facebook-oldalunkon.
