Aligha így akarta, ám az abortusztörvény további szigorításával kiengedte a szellemet a palackból a lengyel kormány. Immár két hete tüntetnek az Alkotmánybíróság döntése ellen, sőt a demonstrációk mára általános kormányellenes tiltakozássá alakultak. Andrzej Duda próbálja csillapítani az indulatokat, és a „jó rendőr” szerepében fellépve a terhességmegszakítás feltételeit valamelyest enyhítő tervezetet nyújtott be.
Elszabadultak az indulatok Lengyelországban. A járványügyi szigorításokra fittyet hányva az elmúlt hét végén százezren tüntettek Varsó központjában, sőt már a templomokat, emlékműveket sem kímélik, és a miséket is megzavarták a tiltakozók. Amikor a szervezőket megkérdezték erről, azok az egyház kompromisszum-képtelenségére mutogattak. Annyit azonban megjegyeztek, hogy taktikát fognak változtatni, mert a templomokban nem jártak sikerrel. A másik oldalon szélsőséges nacionalista csoportok, futballhuligánok rontanak rá a békés demonstrálókra. Csak olaj a tűzre, hogy az abortuszt szigorító szabályok ugyan még nem léptek érvénybe, de több kórházban már most elutasítják a terhességmegszakításra érkező nőket. A spontán indult tiltakozás kezd szervezett formát ölteni, és egyre inkább túlnő önmagán. Lassan már az ügy az identitás kérdésévé válik, és a konzervatív, valamint a liberális ideológia zászlai alatt rontanak képletesen és a szó szoros értelmében egymásnak a felek.
Az ebben rejlő veszélyt érezve lépett közbe Andrzej Duda államfő, és a társadalmi béke helyreállítása érdekében egy, az abortusz feltételeit módosító tervezettel állt elő. A javaslat értelmében az abortusztilalom alóli egyik, a magzati rendellenességekkel járó terhességre vonatkozó kivétel akkor lenne alkalmazható, ha a gyermeknél az élettel összeférhetetlen károsodást valószínűsítik. Tehát akkor tenné lehetővé az abortuszt, ha a vizsgálatok „magas valószínűséggel” megállapítják, hogy a gyermek holtan fog megszületni, illetve olyan károsodással, amely az alkalmazott terápia ellenére elkerülhetetlenül és közvetlenül a gyermek halálát okozza. E módosítással a törvény továbbra is három kivételt tartalmazna az abortusztilalom alól. A módosított kitétel mellett ugyanis a nemi erőszak következtében fogant életre, valamint az anya életét veszélyeztető terhességre vonatkozó kivételek is érvényben maradnak. Lehet azonban, hogy ez már késő. A Dziennik Gazeta Prawna megrendelésére készített friss közvélemény-kutatás szerint ugyanis a megkérdezettek 60 százaléka elutasítja ezt a tervezetet is, és csak 30 százalékuk támogatja azt.
A tüntetések élére álló, a Nők Sztrájkja nevű feminista mozgalom az abortuszszabályozást érintő alkotmánybírósági döntés érvénytelenítése mellett már a Jog és Igazságosság kormányának lemondását is követeli. A kormányváltás előkészítésére belarusz mintára már ellenzéki szereplőkből és jogi-politikai szakértőkből álló Konzultációs Tanácsot is felállítottak. A tüntetéseken nagyon sok a fiatal, és sokan már generációs forradalomról beszélnek. A megmozdulások szervezői folyamatos párbeszédben vannak a belarusz ellenzékkel is.
Szó, ami szó, több szempontból is adja magát a párhuzam a két tiltakozóhullám között. A minszki és varsói tüntetések sok tekintetben hasonlítanak, mint ahogy több ponton a két hatalom reakciója is. A lengyel kormány szépen bele is zavarodott a szabadság kérdésébe. Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök ugyanis a minszki tiltakozásokat még a szabadság és a demokrácia iránti vágy, a szabad népekhez tartozás vágyának megtestesüléseként határozta meg, a varsói tüntetéseket azonban teljességgel megengedhetetlennek, az agresszió, a barbárság kiömlésének nevezte.
A kormányfő emellett álszent módon a fertőzés veszélyére figyelmeztetett, arról azonban mélyen hallgatott, hogy a hatalom éppen a szigorításokhoz, az utcai rendezvények betiltásához időzítette a törvény módosítását. Jaroslaw Kaczynski patetikusan a nemzet és a katolikus egyház megvédésére szólított fel, miközben egyes értesülések szerint éppen a klérus nyomására a PiS provokálta a társadalom jelentős részét. Az igazságügyi miniszter helyettese azonban mindkettőjükön túltett: Michal Wos nyolcévi szabadságvesztéssel fenyegette meg a tiltakozások szervezőit. Mint fogalmazott, egy jogállamban a törvényeket nem lehet megsérteni, az ügyészségnek úgy kell viszonyulni az ilyen emberekhez, mint olyan bűnözőkhöz, akik a megmozdulásokkal mások egészségét, életét veszélyeztetik.
S nem Lengyelországról beszélnénk, ha a történtek kapcsán ne akadt volna ismét össze Varsó és Berlin. A lengyel külügy jegyzékben tiltakozott amiatt, hogy a Bundestag alelnöke, Claudia Roth az egyik közösségi portálon a tiltakozások ismert jelét, a piros villámot ábrázoló plakátot tartva posztolt egy képet, ezzel is szolidaritásáról biztosítva a tüntetőket. A lengyel külügyminisztérium szerint ez elfogadhatatlan beavatkozás a belügyekbe. Varsó csak azt felejti el, hogy ők ugyanezt csinálják Belaruszban. Sőt, többet.
