A migráció matematikája

Németországban (83 millió lakos) 1972 óta minden évben több ember hal meg, mint amennyi gyerek megszületik. 2025-ben, tehát alig hat esztendő múlva pontosan kétszer annyi ember fog nyugdíjba menni, ahány fiatal be tud lépni a munkaerőpiacra. Ezzel szemben az afrikai Nigerben, ahol jelenleg 22 millió ember él, az előrejelzések szerint 2050-ben 60 millió lakos lesz. Minden évben 700 ezer fiatal állhatna munkába, de az országban összesen 180 ezer olyan munkahely van, amiért rendes fizetés adnak. Van kérdés?

Nincs kérdésem, csak ülök mereven előre nézve egy konferencián Rabatban. Velem szemben Reiner Klingholz, a népesedéssel és fejlődéssel foglalkozó Berlin Institut munkatársa. Vagyis csak volt munkatársa, mert a múlt héten ő is nyugdíjba ment.

Tovább sorolja a számokat: Nigerben a lakosság fele 14 évesnél fiatalabb, ez az arány Németországban alig 13 százalék. Aztán rátér a világ hetedik legnépesebb országára, Nigériára: 196 millióan vannak, a lakosság 43 százaléka 14 év alatti, és huszonegy év múlva kétszer annyian lesznek, elérve a 400 milliót. Olyan sűrűn lakott ország lesz, mint most Hollandia. Addigra Kongónak 200 millió lakosa lesz (jelenleg 86 van), és csak Tanzániában többen fognak élni, mint ma Oroszországban.

A nagyon közeli jövőben Afrika lakossága megduplázódik, Európáé csökken, Ázsiáé stagnál. A világon a leggyorsabb ütemben a már említett Nigerben nő a lakosság: átlagban hat gyereket szül egy anya. Az előrejelzések szerint a következő tíz évben tízmillió ember indul útnak csak onnan azért, mert egyszerűen nincs jövője a saját országában.

A demográfusok öt lépésre bontják az országok fejlődését népesedés szempontjából. Az első fázisban – ez az európai országok zömében évszázadokkal ezelőtt volt – egy családban 8–10 gyerek születik, hogy közülük 1-2 megérje a felnőttkort, és gondoskodni tudjon a szüleiről. Ebben a fázisban a lakosság nem nő, mert az emberek korán meghalnak és magas a gyermekhalandóság. Ahogy fejlődik az ország, javul a mezőgazdasága (több élelem lesz) és elkezdenek technikai eszközöket használni, a mortalitás csökkenni kezd, a fertilitás viszont megmarad, ezért robbanásszerűen növekedik a lakosságszám – itt tart most Niger, Szenegál, Egyiptom.

Európa több mint száz éve túl van ezen a szakaszon – amikor ez nálunk bekövetkezett, akkor mentek (gyakorlatilag az éhezés elől menekülve) százezerszám emberek az Újvilágba. Innentől 20–25 évre van szükség, amíg az emberek észreveszik, hogy hoppá, nem kell annyi gyermek, mert életben maradnak az újszülöttek, és elkezdik tervezni a családot. Ilyenkor néhány évtized alatt a családok gyerekszáma lecsökken nagyjából kettőre – itt tart most Brazília.

A negyedik fázis, amikor kettő alá esik a fertilitás (Kína, Amerikai Egyesült Államok), és van az ötödik, amikor még kevesebb gyerek születik, az emberek viszont nagyon sokáig élnek (Németország). A negyedik és ötödik fázisban már migrációra van szüksége egy országnak ahhoz, hogy tartani tudja a lakosságszámát.

1950-ben az ötgyerekes család számított átlagosnak a világban, de mára már nyolcvan olyan ország van, ahol a termékenységi arányszám a szinten tartáshoz szükséges 2,1 alatt van. Ha azt gondoljuk, hogy a túlszaporulat a muzulmán országok sajátja, vessünk egy pillantást Iránra, amely történelmének legalacsonyabb gyerekszülési mutatóit hozza: egyetlen generáción belül estek le a családonkénti átlag hét gyerekről kettő alá! Egyébként a statisztika azt mutatja, minden muzulmán országban zuhan az átlagos gyerekszám.

Miért Niger a világ legszaporább országa? A válasz sokkoló: a nagy szegénység miatt a világ rengeteg segélyt küldött oda, ám ezeket főleg élelmezésre és vízre költötték, oktatásra alig. A gyerekek továbbra is nagy számban megszületnek és immár fel is nőnek, hogy aztán ne tudjanak mit kezdeni magukkal. Az iskola – és azon belül is a középiskola – a legjobb fogamzásgátló: Etiópiában azoknak a nőknek, akik nem jártak iskolába, átlagban hat gyerekük van, akik elvégezték az általánost, azoknak négy, akik középiskolába is jártak, csak kettő. Ha valaki egyetemre is ment, annak még ennyi sincs. Addisz-Abebában, a fővárosban a termékenységi ráta 1,8: mint Európában.

A tudósok világosan megfogalmazzák, mit kellene azonnal csinálni Afrikában, de a dolog jellemzően megbukik a politikusokon. Három területre kellene haladéktalanul komoly pénzeket áldozni, hogy megállítsák a népességnövekedést és az Afrikából kifelé tartó migrációt: az oktatásra, az egészségügyre és a munkahelyteremtésre. Eszközöket kell adni az embereknek a családtervezéshez, szexuális felvilágosítást kell tartani, és helyzetbe hozni a nőket (ha a családanyán múlik, jellemzően kevesebb gyereket szül, mint amennyit a férje szeretne). Vannak jó példák: Etiópia a higiéniai és szexuális nevelésnek köszönhetően fogta vissza a népességrobbanást, Tunézia a női jogok megerősítésével lépett előre. Ghána a oktatásba fektetett sokat, és javított a mezőgazdaságán, ezért áll jobban, mint sok afrikai ország. Vannak visszafordulók is: Egyiptom azóta járt rosszul, amióta a nőknek gyakorlatilag nincs lehetőségük belépni a munkaerőpiacra, ezért inkább férjhez mennek és gyerekeket szülnek.

Felmérések szerint a szubszaharai régióban a lakosság harmada el akar vándorolni. A kontinensen a lakosság 60 százaléka vízhiányos környezetben él, tehát hiába a honvágy, a kényszer is utazásra sarkallja őket. Ne legyenek illúzióink, az emberfelesleg jelentős része – így vagy úgy – középtávon Európában fog kikötni. Németországban már a lakosság 22 százalékának külföldi gyökerei vannak – az Amerikai Egyesült Államok után itt a legmagasabb a világon a külföldi felmenőkkel rendelkező lakosság aránya. Európán belül a legnagyobb demográfiai katasztrófa Kelet-Európában és Oroszországban van – épp azokban az országokban, amelyek a legjobban bevándorlásellenesek. Romániában, Bulgáriában és már nálunk is a fiatalok elvándorlása és a lakosság elöregedése miatt egyre reménytelenebb lesz a helyzet – Magyarországon a népességkutatók becslése szerint 2050-ben alig 8,5 millióan leszünk.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/39-es számában jelent meg szeptember 27-én.