Úgy tűnik, alaposan eltaktikázta magát Pedro Sánchez szocialista spanyol miniszterelnök, amikor a május végén tartott regionális választások után úgy döntött, feloszlatja a parlamentet, és előre hozott választásokat ír ki július 23-ára. A jelek szerint ugyanis a vasárnap tartandó szavazást szinte biztosan a konzervatív Néppárt (PP) fogja nyerni, amely ha koalícióra lép majd a szélsőjobboldali Voxszal (Hang), könnyedén többséget teremthet ma spanyol törvényhozásban.
De miből gondolhatta a Szocialista Munkáspárt (PSOE) főtitkára, hogy a taktikája nyerő lehet? Hiszen a májusi helyhatósági választásokon a spanyol szocialisták súlyos vereséget szenvedtek. A konzervatívok amellett, hogy Madridban és a fővárosi régióban abszolút többséggel folytathatták a kormányzást, megszerezték a korábban a szocialisták bástyájának számító Aragóniát, Sevilla tartományt, a Valenciai közösséget és több más tartományt is. Sánchez ilyen előzmények után döntött úgy, hogy előre hozott választásokkal előzi meg a spanyol jobboldal további erősödését – ami már két hónappal ezelőtt sem tűnt túlságosan jó ötletnek. A Sánchez-kormány népszerűségét ugyanis az elmúlt években folyamatosan erodálta a koronavírus-járvány, illetve az infláció, így múlt év nyarára a PP hosszú idő után felülkerekedett szocialistákon. A baloldali miniszterelnök nem számított arra, hogy a májusi győzelem újabb lendületet ad a jobboldalnak, így az tovább tudta növelni a támogatottságát. Sánchez azzal is számolt, hogy a nyaralások miatt kevesebben mennek el szavazni, azonban a legutóbbi közvélemény-kutatási adatok azt jelzik: inkább a szocialista szavazók passzivitására lehet majd számítani. És végül a spanyol miniszterelnök májusban még úgy látta, hogy az előre hozott választásokkal kellemetlen helyzetbe hozhatja a Néppártot, így nem tudják időben megvívni az ilyenkor szokásos hatalmi játszmákat.
Sánchez egyik várakozása sem jött be. Az utolsó, hétfőn megjelent közvélemény-kutatási adatok szerint a munkáspárt a voksok 28,3 százalékát szerezné meg, ami mindössze 106-109 mandátumot eredményezne a 350 fős spanyol törvényhozásban. Ezzel szemben a Néppárt mostanra olyannyira megerősödött, hogy a szavazatok 37,2 százalékának bezsebelésével akár 156 képviselőt is küldhet a spanyol parlamentbe. Rossz hír a spanyol szocialistáknak, hogy az újonnan alakult Sumar nevű választási koalíció – amely a radikális baloldali pártokat tömöríti – ugyan a harmadik befutó lenne most, azonban legjobb esetben is csak 27 mandátumra számíthatnak, így egy újabb baloldali koalíció lehetősége minimálisra csökkent. A PP-től önmagát jobbra pozicionáló Vox ugyanakkor a voksok 11,1 százalékának megszerzésével 28 mandátumot is szerezhet a parlamentben, ami egyben azt is jelenti, hogy a Néppárt kényelmes többséget tud majd szerezni magának a szélsőjobboldali párt támogatásával. Várhatóan tehát egyetlen párt sem juthat önálló, kormányzóképes többséghez, a jobboldal két nagy pártja viszont kiütheti a baloldalt a nyeregből.
Noha az előre hozott választások kiírásakor sokan arra figyelmeztettek, hogy az esemény hátrányosan érintheti a spanyol uniós elnökséget, és akár megbéníthatja az uniót is, a szkeptikus hangok mostanra elhalkultak. A szélsőjobboldali Vox aligha okozna felfordulást, hiszen a párt már eddig is közösen kormányzott több tartományban a Néppárttal. Továbbá az orosz–ukrán háború kezdete óta Ukrajnát támogatja, így a spanyol külpolitikában ezen a téren aligha történne jelentős változás. Érdekes módon azonban a Vox ukránpárti politikája nem különösebben zavarja Orbán Viktort, aki június elején a Karmelitában vendégül látta a párt elnökét, Santiago Abascalt. A magyar miniszterelnök akkor elmondta: az európai poli tikának nagy szüksége van olyanokra, akik akarnak valamit, akikben van még energia, elkötelezettség és szenvedély.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2023/29. számában jelent meg július 21-én.
