A közeli jövőben 70 és 100 dollár között ingadozhat az olaj ára. Hogy az alsó vagy a felső határ közelében köt ki a „fekete arany”, az jelentős mértékben attól függ, hogy a termelést visszafogó OPEC+ (a Kőolaj-exportáló Országok – Oroszországgal kibővített – Szervezete) országainak, avagy az ársapkát bevezetni szándékozó Egyesült Államok vezette nyugati tömb akarata érvényesül. Az OPEC+ a minap a kitermelés nagymértékű, napi 2 millió hordós visszafogásának novemberi bevezetéséről döntött. Emellett határoztak arról is, hogy 2023 végéig biztosan egyeztetni fogják a kitermelés szintjét. A mostani csökkentés a legdrasztikusabb a pandémia kezdete óta. A döntést a kartell tagjai annak ellenére hozták meg, hogy Joe Biden amerikai elnök néhány hónapja személyesen utazott el Szaúd-Arábiába, és kérte a szervezet meghatározó tagjától a kitermelés növelését.
Eközben az Európai Unió már az Oroszországgal szembeni nyolcadik szankciós csomagot készíti elő, amelyben a G7-eket követve szintén maximálná a gáz mellett az olaj árát is. Bár a bizottság az ársapka bevezetése mellett áll, egyelőre nincs egyetértés a kérdésben a tagállamok között, és több ország is szeretne kibújni e döntés alól. Oroszország mindenesetre előre közölte, hogy a piac törvényeit sértő elképzeléssel nem ért egyet, és az olajexportot azon országok felé irányítja át, amelyek hajlandók vele normálisan együttműködni. Közben az Egyesült Államok már megszorító intézkedéseket alkalmazna azokra az államokra is, amelyek piaci áron veszik az olajat az Ukrajna ellen véres háborút indító Oroszországtól.
Az Egyesült Államok nagyon zokon vette az OPEC+ döntését, mert azzal szerinte a kartell országai Oroszország mellé álltak. Különösen kínos mindez Bidennek a novemberi félidős választások előtt, hiszen így nem tud a benzin árának csökkenésével kampányolni. A demokraták azért is bajban vannak, mert győzelmük után visszafogták a hazai kitermelést, így most a stratégiai tartalékokhoz kénytelenek nyúlni. Ez pedig oda vezethet, hogy a télen ugyanolyan energiaválság bontakozik ki, mint Európában.
Ezek után érthető az amerikaiak kapkodása. Washington jelezte, hogy az OPEC+ döntése fényében újraértékeli a kapcsolatait Szaúd-Arábiával. A Fehér Ház bejelentette, hogy az elnök hajlandó a párbeszédre a kongresszussal a Szaúd-Arábiához fűződő kapcsolatok jövőjéről, hiszen a kérdés nemcsak az Ukrajnában zajló háborút érinti, hanem az amerikai nemzetbiztonsági érdekeket is. A szenátus külügyi bizottságának elnöke erre reagálva máris a kapcsolatok befagyasztására szólított fel. Bob Menendez az amerikai fegyvereladások leállítását is követelte, mert véleménye szerint a szunnita királyság igazolta Oroszország ukrajnai háborúját azzal, hogy az OPEC+ visszafogja a kőolaj kitermelését.
A Kőolaj-exportáló Országok Oroszországgal kibővített Szervezete döntése több elemző szerint legalább akkora horderejű Biden számára, mint Jimmy Carter számára az 1979-es iráni forradalom volt. Valójában ugyanis arról van szó, hogy szerveződik az úgynevezett nem nyugati világ, így az új világrendért folyó harcban a Nyugatnak már nem elég Ukrajnában megnyernie a háborút, hanem az energiafronton és a gazdasági háborúban is győzedelmeskednie kell. Washington pedig ahelyett, hogy módosítana a stratégiáján, bekeményít, és azt fontolgatja, hogy megbünteti az oroszokat és a szaúdiakat. Utóbbi állam legutóbb már az Oroszország és Kína vezette Sanghaji Együttműködés Szervezetébe kérte a felvételét. Rijád tehát egyre inkább kicsúszik az Egyesült Államok öleléséből. Ennek látványos jele, hogy nemcsak Oroszországgal, hanem Kínával is elkezdett nemzeti valutában kereskedni. Nem véletlen, hogy az engedelmességet megtagadó szaúdiakkal szemben az amerikai kormány megint elővette a Hasogdzsi-gyilkosság ügyét. Az eddigi tapasztalatok alapján a koronaherceget azonban ez a nyomásgyakorlás csak még inkább megkeményítheti.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2022/42. számában jelent meg október 14-én.
