Félelmetes jelenet játszódott le a múlt héten a Dél-kínai-tengeren a Paracel-szigetek közelében: a vietnámi halászhajók között egyszer csak kiemelkedett a tengerből egy 11 tonnás Jin osztályú kínai tengeralattjáró teteje, amit a térségben sokan egyenesen háborús fenyegetésnek értelmeztek Peking részéről. Ráadásul a mostani eset egyáltalán nem volt egyedi, az utóbbi időszakban a kínai haditengerészet számos provokatív akciót hajtott végre a Dél-kínai-tengeren. Áprilisban például egy a kínai parti őrség egyik hajója felborított egy vietnámi halászhajót annak 8 fős legénységével. Augusztusban aztán újabb incidens borzolta a kedélyeket: akkor a Haiyang Dizhi 8 nevű kínai felderítőhajó egészen megközelítette a vietnámi tengerpartot.
Ezért mostanra egyre több szakértő gondolja úgy, hogy Kína egyre agresszívebben követeli magának a „marhanyelvhez” tartozó szigeteket. Ugyanis a Dél-kínai-tenger és térségében fekvő szigetekre több ország is igényt tart, Kína és Vietnám mellett fontos szereplő itt Malajzia, a Fülöp-szigetek, Brunei, valamint Tajvan is. Peking itt már korábban behatárolt a tengeren egy olyan, úgynevezett kilencvonalas területet (vagy ahogy az alakja miatt hívják, a „marhanyelvet”), amit magának követel a történelemre hivatkozva, a Hanoi viszont többször is hangsúlyozta, hogy történelmi bizonyítékokkal és jogi tényekkel tudja igazolni Vietnám szuverenitását a Paracel- (Hoang Sa/Hszisa) és a Spratly- (Quan Dao Truong Sa/Nansa) szigetcsoport felett. Ami a jogi helyzetet illeti, itt a legfontosabb döntés még 2016-ban született, amikor a hágai Állandó Választott Bíróság a Fülöp-szigetek javára ítélt abban a perben, amelyet a szigetország indított Kína ellen, mert az kiterjedt építkezésekbe kezdett a Scarborough-zátonyon. Habár Kína nem ismerte el és nem is fogadta el az ítéletet, ez ma már a leggyakrabban hivatkozott jogi dokumentum, amire a Kínával szembeszegülő országok hivatkoznak.
De hogy a helyzet még ennél is összetettebb legyen, a Dél-kínai-tenger (vagy ahogy Vietnámban hívják, a Keleti-tenger) mentén fekvő országoknak nagyon fontos szövetségeseik vannak a világ nagyhatalmai közül, így a mostani incidens után az Egyesült Királyság, Franciaország és Németország ismét elutasította Kína követeléseit.
Ennél is határozottabb állásponton van az Egyesült Államok, amely júliusban azzal vádolta meg Kínát, hogy „megfélemlítő propagandát” folytat a térség államai ellen, éppen ezeknek az erőforrásoknak a kihasználása érdekében. Mike Pompeo amerikai külügyminiszter szerint ráadásul Peking területi követelései törvénytelenek, ezért országa a dél-ázsiai szövetségesei mellett áll a part menti erőforrások kiaknázására vonatkozó jogaik megóvásában. Az amerikai diplomácia feje aztán szeptemberben még erősebben fogalmazott a Délkelet-ázsiai Országok Szövetségének (ASEAN) tagországaihoz intézett csütörtöki videóüzenetében. – Ne hagyják a Kínai Kommunista Pártot átgázolni rajtunk és a népeinken! Folytassák, amit elkezdtek! Ne csak beszéljenek, cselekedjenek is! – mondta a politikus, ami olyannyira hatásos figyelmeztetésnek bizonyult, hogy később a washingtoni külügyminisztériumnak még finomítania is kellett, szerintük Pompeo csupán a vitás kérdések békés úton való rendezésére gondolt.
És hogy Washington most valóban komolyan gondolja Kína megállítását, talán az bizonyítja a legjobban, hogy most maga is a tettek mezejére lépett. Habár az Egyesült Államoknak nincs területi követelése a térségben, a Trump-adminisztráció nemrég szankciókat vezetett be olyan kínai tisztségviselőkkel szemben, akiket felelősnek tart Peking fokozódó fegyverkezéséért a térségben. Az amerikai vezetés emellett feketelistára tett több kínai céget, amelyek szerinte segítettek a kínai kormánynak a mesterséges szigetek létrehozásában a Dél-kínai-tengeren, amelyeken a kínai hadsereg katonai támaszpontokat hozott létre. Így mostanra egyre többen vannak azok a szakértők, akik szerint az elkövetkező hónapokban további provokációk várhatók, amivel Peking és Hanoi viszonya még az eddigieknél is jobban elmérgesedhet.
