„A kulturális életben az új megteremtése arról szól, hogy bőkezűen költenek el rengeteg pénzt”

A múlt hét végén a Magyar Közlönyben megjelent kormányhatározat szerint az állam 6,8 milliárd forinttal támogatja a Budapesten megrendezendő Színházi Olimpiát „elismerve 2023. évi magyarországi megrendezésének kiemelt kultúrstratégiai jelentőségét, továbbá nemzeti identitásunk és nemzeti értékeink a nemzetközi közösséggel való megismertetése fontosságában játszott szerepét.” Az 1994-ben Görögországban létrehozott rendezvénynek a Nemzeti Színház ad majd otthont, a projekt vezetője pedig Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház igazgatója, a Magyar Teátrumi Társaság (MTT) és a modellváltáson átesett Színház- és Filmművészeti Egyetemet felügyelő alapítvány kuratóriumi elnöke.

Keszég Lászlót a Magyar Színházi Társaság (MSZT) elnökét kérdeztük meg azzal kapcsolatban, hogy a színházi olimpia tényleg a világ legnagyobb színházi ünnepe, mint ahogy azt reklámozzák.

– Még nem hallottam erről a rendezvényről, nem is nagyon tudom értelmezni, miről is szól valójában, így azt sem tudom megmondani, milyen helyet foglal el a szakmai események között. Azt tudom, hogy nagyon nagy összeget költ rá a hazai kormányzat – mutatott rá Keszég László.

Összehasonlításképp: a színházi olimpia megrendezésére fordítandó összeg az összes magyar színházi támogatásnak több mint harmada, míg a független színházak büdzséjének a hétszerese. Keszég László azzal kapcsolatban, hogy mit jeleznek ezek az arányok, úgy fogalmazott: – A Magyar Színházi Társaság minimális pénzből gazdálkodik. Míg tavaly a szervezetünk működésére az Emberi Erőforrások Minisztériuma 1 millió ötvenezer forintot adott, addig a Vidnyánszky Attila vezette MTT-nek 150 milliót. Nem a legfontosabb, de jellemző számadat a hazánkban létező támogatási arányokról. Szűk réteg tartja kezében az erőforrások elképesztően nagy részét – mondta Keszég. – Valóban igaz, hogy a kulturális szférában ennyi pénz még nem volt az utóbbi évtizedekben, viszont az elosztásáról nagyon kevés ember nagyon ismeretlen kritériumok alapján dönt. A kulturális életben az új megteremtése arról szól, hogy bőkezűen költenek el rengeteg pénzt. Komoly sebészi beavatkozások történnek egy olyan rendszerbe, ami így vagy úgy, de működött. Nagyon sokszor hangzik el, hogy korábban egy vastag ceruzával körülhatárolt színházi lobbi felelt mindenért, hogy ez milyen káros volt, de paradox módon most minimum ugyanaz jött létre, sőt.

Keszég László szerint komoly probléma a színházi támogatási rendszerének átalakítása is, amely számos alkotót figyelmen kívül hagy, köztük a függetlenek jelentős részét. – Több mint bűn, ami velük történik. Ha a kőszínházak jelentik a rendszer közepét, melyhez mindenki igazodik és ők jelölik ki az irányvonalakat a szakmában, akkor a függetlenek nagyon fontos inkubátorként működnek. Nagyon sok munkatársam és jómagam is a független szférában kezdtem a színházi működésemet. Nem szabad ezt a két oldalt szembefordítani egymással, mert hosszútávon mindez az egész szakma működését fogja tönkretenni – fogalmazott a szakember.

Keszég rámutatott, a Magyar Színházi Társaságot évtizedekig kapocsként működött a színházi szakma és az állam között, de ezt ma már az MTT tölti be. Ez is az oka, hogy az MSZT-t olyan fórummá szeretnék alakítani, amely a vitakultúrát próbálja őrizni, olyan szakmai beszélgetéseket szervezni, ahol elhangozhatnak pró és kontra állítások. – Szisztematikusan vonják el a forrást a társaságtól, így felelős állampolgárként nem látok más megoldást, mint egy ilyen fórum megteremtésének a lehetőségét. Tisztában vagyunk vele, hogy ezzel nem fogjuk tudni áthidalni az egyre mélyülő árkot, amely a színházi szakmát jellemzi. A cél az, hogy a vita gyakorlata ne vesszen ki. Hogy ez az állatfaj, a vita, ne tűnjön el az evolúció süllyesztőjében – hangsúlyozta Keszég László.