A világ leghíresebb pilótája, Amelia Earhart eltűnése mellett a repülés történetének egyik legnagyobb rejtélye, hogy mi történhetett az egyik leghíresebb amerikai jazz-zenésszel, Glenn Millerrel. A hivatalos álláspont szerint repülője 1944. december 15-én a La Manche csatorna fölött zuhant le, de azóta képtelen teóriák sora látott napvilágot a halálával kapcsolatban.
A harmincas évek
legnagyobb hatású muzsikusa, Alton Glenn Miller 1904. március
1-jén született az iowai Clarinda kisvárosában. Ősei
közép-nyugati pionírok voltak, akik a nagy aranyláz idején
telepedtek le a vadnyugaton. Farmer szülők gyerekeként nőtt fel,
de már kiskorában tisztában volt vele, hogy zenész lesz belőle;
még nem volt tíz éves, amikor kornetten és mandolinon játszott.
Az első harsonáját tehénfejésért kapott fizetéséből vette
tizenkét évesen és rögtön csatlakozott is az iskolai zenekarhoz.
Később bár amerikai futballban is igen tehetségesnek bizonyult –
egy szezonban posztján Colorado állam legjobbjának választották
–, de végül mégis a zene győzedelmeskedett, az egyetem helyett
a színpadot választotta.
Millert magával ragadta a New Orleans-i fekete jazz, tehetségére pedig hamar felfigyeltek. Huszonkét évesen megkapta élete nagy lehetőségét: a húszas évek legsikeresebb szving muzsikusa, a dobos Ben Pollack meghívta a zenekarába, ahogy Victor Young is, utóbbival kísérte például Judy Garlandot és Bing Crosbyt is. Miller egy idő után aztán belátta, az improvizáció nem az ő útja, sokkal inkább a zeneszerzés és a hangszerelés.
Chattanooga Choo Choo - Glenn Miller
Chattanooga Choo Choo - Glenn Miller
Négy harmonizáló
szaxofon és a felettük a dallamot játszó klarinét – ez volt
Glenn Miller korszakos ötlete. Először a brit Ray Noble számára
összehozott amerikai zenekarban vetette be ezt a megszokottól
eltérő zenei megoldást, ami óriási sikert aratott a közönség
körében. 1938-ban Miller pedig elérkezettnek látta az időt, hogy
megalapítsa saját big bandjét. A Glenn Miller Band egy év alatt
meghódította egész Amerikát, a Chattanoga Choo Choo pedig elhozta
a zenetörténet első aranylemezét, több mint egymillió eladott
példánnyal. Ezzel pedig egyenes út vezetett a Carnegie Hallba és
a CBS rádióhálózaton élőben sugárzott heti három fellépéshez.
És megszülettek a legnagyobb slágerek, mint az In the Mood, a
Moonlight Serenade, a String of Pearls vagy a Tuxedo Junction.
Művészből katona
A zenekar
megállíthatatlannak tűnt, de a háború egyre valóságosabbá
vált a tengerentúlon is, és Miller a lelkiismeretére hallgatott.
Jelentkezett a haditengerészethez, de 38 évesen már öreg volt a
katonasághoz, így eltanácsolták. A szárazföldi egység, a U. S.
Army azonban igényt tartott a szolgálataira. De csak mint zenész.
A világsztár harsonás lett az alabamai Montgomery közelében lévő
kiképzőbázison, majd már századosként megkapta az ötvenfős
Army Air Force zenekar vezetését. Innentől kezdve Miller
legfontosabb feladatának a frontkatonák szórakoztatását
tartotta, hitte, a zene által csak jót tehet a hazájuktól távol
harcoló katonáknak. Kezdetben az amerikai helyőrségekben léptek
fel, de a háborús helyzet megváltozásával 1944-ben áttelepültek
Angliába. Csak abban az esztendőben több mint hétszáz koncertet
adtak a zenekarral Európában, ebből négyszáz alkalommal a
frontvonalon léptek közönség elé.
„Az otthonról jött
levél után a legnagyobb segítség az európai fronton harcoló
katonák moráljának” – James Doolittle amerikai tábornok, az
1942. április 13-i, Tokió elleni légitámadás vezetője így
jellemezte, mit is jelentett Glenn Miller muzsikája a háborúban
harcolók számára.
Glenn Miller - In The Mood
A big classic!
1944 karácsonyára és az újévhez kapcsolódva a francia és belga laktanyákban és helyőrségeken szervezett Miller egy kisebb turnét, amiben nagy segítséget nyújtott neki például David Niven brit színész is, aki a második világháború idején az angol katonai titkosszolgálat alezredeseként szolgált. A tervek szerint a turné december 18-án indult volna Párizsból, de pár nappal korábban Miller váratlanul, egy magánügyben, amiről senki nem tudott semmit, már el akart utazni a francia fővárosba. December 15-én Miller a Bedford közelében fekvő Twinwood Farm-i katonai repülőtérről egy kismotoros UC-64A Norseman géppel indult Párizsba. A rossz időjárási viszonyok ellenére a gép helyi idő szerint 13 óra 55 perckor szállt fel Glenn Millerrel, Norman Bassell alezredessel és John R. Morgan századossal, a gép pilótájával a fedélzetén. A repülési terv szerint a Dieppe felett érték volna el a francia partokat a La Manche csatorna átrepülése után.
A Norsemannal azonban a parttól 10-12 kilométeres távolságra megszakadt a kapcsolat, és a gép eltűnt a La Manche csatorna felett. Don Haynes Miller rendezvényszervezője és a zenekar hiába érdeklődött december 18-án Miller felől a megbeszélt párizsi szállóban, az Hotel des Olympiades-ban, Glenn Millert senki nem látta. Egészen december 23-ig sem a katonai, sem a polgári hatóságok nem tájékoztattak senkit arról, hogy mi történt Millerék gépével, sőt semmilyen erőfeszítést nem tettek a gép felkutatására.
Bevetés közben eltűnt
Több
teória is született arról, hogy mi is történhetett Glenn Miller
gépével. A hivatalos álláspont szerint német vadászgépek
semmisítették meg, de a Luftwaffe aznapi vezénylési
naplója szerint egyetlen német vadászgép sem járőrözött a La
Manche csatorna felett.
Brit
hadtörténészek szerint ezzel szemben a legvalószínűbb, hogy
bevetésről visszatért brit bombázók találhatták el véletlenül
a gépet, amikor meg akartak szabadulni a csatorna felett a
bombaterhüktől. Voltak, akik szerint bejegesedtek a motort
üzemanyaggal ellátó csövek, ez okozhatta a tragédiát.
De akadt, aki
ennél merészebb ötlettel állt elő: e szerint a muzsikus épségben
megérkezett a francia fővárosba, ahol a szenteste előtti éjszakát
egy bordélyban töltötte egy utcalánnyal, de szívrohamot kapott,
és meghalt. Mindezt a német Bild újságírója, Udo
Ulkfotte állította, aki kutatása során titkos amerikai
dokumentumokat talált. Állítása szerint az
amerikaiak el akarták tussolni a kompromittáló ügyet, ezért
terjesztették el, hogy Glenn Miller eltűnt, akinek a holttestét a
katonai elhárítás tüntette el. Ebben a felvetésben arról
viszont már nem szólt a fáma, hogy mi lett a géppel és a két
pilótával.
2008-ban
egy másik író, Hunton Downs egy még valószínűtlenebb
feltételezéssel állt elő a The Glenn Miller Conspiracy című
könyvében. Ebben azt fejtegeti, hogy Miller a
„Napfogyatkozás-akció” nevű titkos misszió miatt utazott el
váratlanul Párizsba. A küldetés célja az volt, hogy a tűzszüneti
megállapodás miatt az akció résztvevői beszivárogjanak az
ellenség soraiba és felvegyék a kapcsolatot Karl von Rundstedt
tábornokkal, a náci haderők nyugat-európai főparancsnokával.
Miller lett volna az egyik alany, de a terv rosszul sült el, a
világhírű zenészt elfogták, megkínozták és megölték, majd a
holttestét kidobták egy bordélyház elé. Hunton Downs szerint nem
is az amerikaiak, hanem a németek terjesztették a halálával
kapcsolatos dezinformációt.
Ami
viszont biztos, a negyven éves Glenn Millert „küldetés közben
eltűntnek” nyilvánították, mivel holttestét soha nem találták
meg.
Mégis lezuhant?
Most úgy tűnik, Glenn Miller rejtélyes halála talán megoldódhat. Egy visszavonult angol nyugdíjas meg van győződve ugyanis arról, hogy Miller gépének roncsait húzta ki harminckét évvel ezelőtt a brit partoknál. Elmélete az amerikai repüléstörténeti kutatóintézet (TIGHAR) munkatársai szerint is megállja a helyét, úgy vélik az idős halász valóban az 1944-ben eltűnt repülőgépre találhatott rá. Sajnos amikor megtalálta a roncsokat, vissza is dobta őket a vízbe, viszont szerencsés momentum, hogy feljegyezte a lelőhely koordinátáit. Ennek ellenére sincs könnyű dolga most a kutatóknak, akik elővették az ügyet, hisz a tragédia óta eltelt hetvenöt év alatt a repülőgép nagyban károsodhatott, szinte felismerhetetlenné torzulhatott.
A TIGHAR ügyvezetője, Richard Gillespie szerint bármi is került elő 1987-ben a tengerből, az ma már biztos, hogy nem úgy néz ki, mint akkor. Miller gépe nem fémből készült, az acélszerkezetre került borítás mára pedig teljesen megsemmisülhetett, akár csak a fából készült szárnyak. Így, Gillespie szerint egy egyszerű acélváz maradhatott csak meg, ami egyáltalán nem hasonlít egy repülőgépre.
Szerencsére
azonban 1944-ben Miller gépe volt az egyetlen Angliában, amelyet
egy különleges Pratt&Whitney típusú motorral szereltek fel,
így ha a roncs a Wasp (Darázs) becenevű motort rejti magában, az
egyértelműen bizonyíthatja, hogy a zenész repülőgépének
maradványait találták meg.
A
kutatás jelenleg még korai fázisában tart, számos előzetes
felmérést kell elvégezni mielőtt leküldenék a csaknem negyven
méteres mélységbe a búvárokat.
– Ha
egyszer kimondjuk, hogy megtaláltuk Glenn Miller gépét, mindenki
lélegzetvisszafojtva figyeli majd a történéseket – tette hozzá
Gillespie – de ez egy kockázatos játék, amellyel jól eséllyel
bolondot is csinálhatunk magunkból. De ha nem is próbáljuk
megtalálni, akkor sosem akadunk a nyomára. Legfontosabb feladatunk,
hogy a mítoszokat történeti kutatásokkal helyettesítsük, és
megoldjuk végre a rejtélyt.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/4. számában jelent meg, 2019. január 25-én.
Hetilapunkat megtalálja az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat még a 2019/4. Magyar Hangban? Itt megnézheti.
