Joker a múzeumban, avagy „ilyet én is tudok”

Joker a múzeumban, avagy „ilyet én is tudok”

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük! ELŐFIZETEK

Most, hogy Budapesten időznek – más angol festők képeivel együtt – Francis Bacon alkotásai, eszembe jut egy jelenet a Tim Burton-féle Batman-filmből. Joker és bandája felgyújtja a modern műveket kiállító képtárat, ám egy Bacon-kép előtt a pokoli mosolyú felforgató megálljt parancsol a vandalizmusnak, kijelentve, az valamiért tetszik neki. A filmes fricska mintha azt (is) sugallaná: vannak művészek, akikkel szemben a szélesebb közvélemény – amolyan ellenjokeri normalitást feltételezve önmagáról – leginkább az értetlen idegenkedést érzi a leginkább helyénvaló reakciónak, magyarán szerintük csak a hülye (sőt egy őrült) érezheti úgy, hogy az efféle kortárs mázolmányokért rajongani lehet.

Batman (1989): Joker Museum Scene

Scene from 1989 Batman with the Joker and his goons lightening the mood in the Gotham Museum. Starring Michael Keaton and Jack Nicholson. Subscribe for . Art - Batman 1989. From the scene of the Batman movie where Joker vandilizes the museum. Guile Theme just makes joker even more awesome.

Martos Gábor, aki több mint húsz éve követi figyelemmel a műkereskedelem történéseit, ezekről az „érthetetlenül túlértékelt” alkotókról írt szellemes könyvet. Az „Ilyet én is tudok” legfőbb erénye nem pusztán az, hogy számba veszi, a második világháború után befutott művészek művei mennyiért és hogyan keltek el a közelmúltban, hanem az a törekvése, hogy ködösítés és fellengzős kioktatás nélkül mutassa meg, milyen szempontok alapján cáfolható meg a címben foglalt magabiztos kijelentés, amit sokan a rekordáron elkelt kortárs művek láttán mondanak.

Martos meggyőzően mutat rá olyan szempontokra, melyek szerepet játszottak abban, hogy a huszadik század során egyre inkább a magabiztosan uralt technikai tudás és a valóság minél hűségesebb visszatükrözésén túli törekvések határozzák meg elsősorban a képzőművészeten belüli útkeresések irányait. A szerző ráadásul számos olyan elméleti megközelítést megidéz, amelyek szórakoztató (vagy bosszantó, nézőpont kérdése) felismerésekkel ajándékozzák meg könyve olvasóját, például arról, miféle hasonlóságot lehet találni a reneszánsz festmények bátorsága és Duchamp hírhedt piszoárjának banális provokációja között.

De az olyan kevésbé művészetelméleti vonatkozású tényközlései is képesek tágítani az olvasó horizontját, melyek a kortárs műkereskedelem működési elvét világítják meg (csak egy példa: valóban meglepő, ugyanakkor mégiscsak jellemző adat például, hogy a világ műtárgypiacának összesített forgalma nagyjából azzal az összeggel vetekszik, mint amennyit az USA lakói egy évben állateledelre költenek).

Martos Gábor: „Ilyet én is tudok” Typotex Kiadó, 2018. 4200 Ft

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 30. számában jelent meg, 2018. december 7-én.

Hetilapunkat keresse az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat a 30. számban? Itt megtudhatja!

Fizessen elő a Magyar Hangra!

Ki lesz a nyerő? – Magyar Hang-ajánló

Támogasson minket!

Keresés

Csatlakozzon hozzánk Patreonon

Árnyék podcast – Bántalmaz a kormányom