„Angolul a katicabogár lady bird, a Madonna madara. A hét pötty a teljesség, a misztikus szám. Az angolok ezt meg is magyarázzák: a hét pötty a katicabogár hátán nem a hét főbűnt, hanem a hét fájdalmat jelenti. Miklósnak hét szerelme volt (két hosszabb és öt időleges, fájdalmasak voltak mindkettőnk számára)” – olvashatjuk Polcz Alaine Egész lényeddel című, a Jelenkor Kiadónál megjelent kötetében.
Polcz Alaine pszichológus, író, a magyar hospice mozgalom elindítója volt, az irodalomtörténet számára pedig mindenekelőtt Mészöly Miklós felesége. Több mint fél évszázadon át éltek együtt, küzdelmekkel, tragédiákkal, hűtlenséggel és mély tisztelettel teli házasságuk történetét a kettejük levelezését tartalmazó, A bilincs a szabadság legyen című, 2017-ben kiadott kötetből ismerhetjük meg. A levélváltások egy végtelennek tűnő, rapszodikus párbeszéd során építik fel két ember életét, akik nem létezhettek egymás nélkül. Az Egész lényeddel e dialógus folytatása azzal a különbséggel, hogy immár mindkét felet Polcz Alaine személyesíti meg: miközben felidézi Mészölyt, és értelmezni igyekszik az együtt töltött évtizedeket, párbeszédbe elegyedik mindennel, amihez a férjének köze lehetett. A legapróbb dolgok sem kerülhetik el a figyelmét, még a katicabogár hét pöttye is feleletre váró kérdésként jelenik meg.
A Jelenkor 2004-ben indította útjára Polcz Alaine életműsorozatát, az Egész lényeddel eredetileg 2006-ban látott napvilágot, a mostani a harmadik kiadás. Számtalan módon olvashatjuk a naplórészleteket, meséket, írásokat tartalmazó kötetet, ám akármilyen stratégiával vágunk is bele, a szövegek alapvető természetessége vélhetően minden esetben ugyanazt a hatást éri el. Bár sokan sok helyütt írtak, beszéltek – így például a Mészöly Miklósról készített portréfilmben is – Polcz Alaine modorosságáról, a kötetben ennek nyoma sincs. Egy döglött egér bűze éppolyan természetes módon válik a párbeszéd részévé, mint a Mészöllyel tett kirándulások vagy a halott férjtől való búcsúzás.
Nem feledkezhetünk el arról, hogy a szerző tanatológus, vagyis a haldoklás, a halál és a gyász folyamatának kutatója volt. A fókuszpont az elmúlás, amelynek árnya mintha a megismerkedésük első pillanatától kezdve hozzájuk tapadt volna, hogy a saját árnyékukként hordozzák. Ám a halál nem szorítja ki az életet, ellenkezőleg, helyet csinál neki. Az emlékek felidézése megérteti velünk, hogy a halálra irányuló lét alapvető tragédiáját olyan bölcs nyugalommal is el lehet fogadni, ahogyan azt Polcz Alaine ábrázolja, hiszen az elfogadás jelenti az életet.
„Ennyi évig csak Miklós volt, aztán most rohan rám az élet. A tennivalók, a könyvek megírása: az életünket megírni.” Az élet megírásának formáját pedig Mészöly személye és munkái jelölik ki – a kötet címét is férjétől vette. Egy mese, egy novella, egy külföldi út kalandjai, az atletikusan szép fiatal férfi, egy növény az ablakban, a szék és az asztal közé esett öreg, magatehetetlen író, a monitor a kórházi ágy mellett – minden szóra bírható, és minden ugyanarról mesél: a megértés vágyáról. „Hogy tudjam jobban megismerni, ki mellett éltem? Azt a nagyságot, aki ő volt, és benne a kicsiségek, az enyémben is, az övében is. Az egészet. Azt a különlegességet: a test szépségét, a gondolkodás tisztaságát, a bátorságát, a tartását. A megvesztegethetetlenségét. És hogy csalt. Megcsalt.”
Egyszerűségében gyönyörű és megrendítő olvasmány az Egész lényeddel, amely a párbeszéd természetességében oldja fel élet és halál tragédiáját.
Polcz Alaine: Egész lényeddel. Jelenkor Kiadó, 2019. 2499 Ft
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/8. számában jelent meg, 2019. február 22-én.
Hetilapunkat megtalálja az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat még a 2019/8. Magyar Hangban? Itt megnézheti.
