Nyolcvannyolc éves korában elhunyt a legendás filmsztár, Jean-Paul Belmondo. A tragikus hírt a színész ügyvédje megerősítette az AFP-nek.
Belmondo 1933. április 9-én született Párizs elővárosában, Neuilly-sur-Seine-ben. Apja, Paul Belmondo szobrász volt, ő pedig gyerekként még a filmezés helyett jobban érdeklődött a boksz iránt. A negyvenes évek végén be is indult sportolói karrierje, amikor egy kör alatt kiütötte René Desmarais-t. Nem maradt viszont sokáig a pályán, saját elmondása szerint azért, mert meglátta a tükörben, hogy elkezdett átalakulni az arca.
A színészet közben egyre jobban felkeltette az érdeklődését, kamaszként elvégzett egy drámaiskolát is. Húszévesen aztán jelentkezett a francia színművészeti egyetemre, ahova három évig járt. A végén majdnem kapott egy egyetemi díjat is, a zsűrit viszont feldühítette, hogy részt vett egy az iskolát kigúnyoló produkcióban, ezért csak dicséretben részesült. Ami miatt aztán majdnem fellázadtak a vele szimpatizáló diáktársak.
Pályája az ötvenes évek elején indult be, az első nagyjátékfilmje az 1957-es À pied, à cheval et en voiture volt. Igazán nagy sztárrá a hatvanas-hetvenes években vált, Alain Delonnal együtt a kor legnagyobbjaiként emlegették őket. Az európai filmgyártás egyik aranykorának szimbólumává vált, a hatvanas években olyan szuperprodukciókkal, mint a Kifulladásig, a Bolond Pierrot vagy a Casino Royale.
Jean-Luc Godard az 1958-as Un Drôle de Dimanche epizódszerepében fedezte fel őt. Ekkor még a később világhírűvé váló rendező is a Cahiers du Cinema kritikusa volt, illetve két rövidfilmet rendezett, ráadásul az egyiket álnév alatt. Rögtön felkérte viszont Belmondót az 1960-as Charlotte és az ő pasija rövidfilm főszerepére. Rendkívüli módon a Cocteau előtt tisztelgő alkotásban Belmondo hangját még Godard-éval helyettesítették. Mindezt azért, mert Belmondo időközben a hadsereghez szerződött, és algériai szolgálati útra indult.
Mielőtt még a Kifulladásig kijött volna, Claude Chabrol gyorsan lecsapott a színészre, és szerződtette őt 1959-es, Kettős küldetésben című filmjéhez. Belmondo itt egy Laszlo Kovacs nevű karaktert alakított, belső poénként pedig ezt a nevet emlegették a Kifulladásig-ban is. Belmondo ezzel a művel a francia újhullám arcává vált, a nevét gyorsan megtanulták világszerte mindenütt. Nemcsak a művészfilmes szerepekre mondott persze igent, 1960-ban gengszert is alakított a Menekülésre ítélve című filmben, majd máris Peter Brooknál szerepelt a Moderato cantabilében, aztán Vittorio De Sicánál az Egy asszony meg a lánya című világháborús drámában.
Munkakapcsolata Godard-ral gyümölcsözőnek bizonyult, olyan emlékezetes filmeket eredményezve, mint az 1961-es Az asszony az asszony, illetve az 1965-ös Bolond Pierrot. Emlékezetes munkája volt az 1962-es Cartouche, később az 1969-es A Mississippi szirénje, az 1981-es A Profi és az 1995-ös Nyomorultak. Olyanokkal dolgozott együtt, mint Claude Lelouch, Jacques Deray vagy François Truffaut.
A hetvenes-nyolcvanas években sokat producerkedett, a kilencvenes évektől kezdve filmekben már alig láthattuk. Sztrókkal kezelték 2001-ben, de akkor felépült, 2008-ban pedig az Egy ember és a kutyájában tűnt fel újra. Ez volt az utolsó nagyjátékfilmje. Tavaly júniusban még lehetett őt látni Guy Bedos forgatókönyvíró párizsi temetésén. Három héttel ezelőtt ünnepelte 88. születésnapját, akkor az Instagramra kikerült egy fotó, amin gyermekei és unokái gyűrűjében láthattuk őt. Legfiatalabb lánya, Stella még csupán tizenhét éves. Belmondo kétszer házasodott: 1952 és 1968 között Élodie Constantin színésznő volt a felesége, 2002 és 2008 között pedig Natty Tardivel táncosnő.
