Eredetileg ezen a héten arról akartam írni, hogy miképpen is alakulhatott volna Szájer József sorsa, karrierje, élete egy egészségesebb közegben. Mert azok az ősfideszesek, akiket most a botrány apropóján sikerül megszólaltatnia a független sajtó maradékának, mind kiemelik, hogy ragyogó elme és kiváló jogász volt a brüsszeli éjszakában most lebukó politikus. És Bayer „Intimpista” Zsolt Hír Tv-s műsorának jóvoltából azt is tudjuk, hogy a pártban harminc éve tudja mindenki, hogy milyen kockázatok vannak a „Jóskával” kapcsolatban, hogy „Jóska” milyen „démonokkal” küzdött és küzd.
Ha a Fidesz nem vesz szélsőjobbos fordulatot, ha nincs a harmincéves hideg polgárháború (ez utóbbiban persze nem csak a Fidesz szerzett elévülhetetlen érdemeket), akkor talán Szájer József lehetett volna az első magyar, sőt, talán az első kelet-európai vezető politikus, aki nyíltan felvállalja az identitását. Lehetett volna ő a káeurópai wonder boy, a Fidesz pedig lehetett volna a progresszíven konzervatív, menő közép-európai mérsékelt jobbközép párt. Persze, tudom, ez lett volna a göröngyösebb, és az vesse rá az első követ…
A Fidesz inkább Kádár Magyarországát választotta a polgári Magyarország helyett, és hogy szavazatot maximalizáljanak, mindezt széljobbos retorikával megspékelve. Ez volt a könnyebb út.
Ez hozta azonnal a népszerűséget, és főleg: ez tartotta meg az olyan nagyon imádott aranyborjút, a hatalmat és a pénzt. Pedig a másik út is nyitva állt volna, sőt, még az is lehet, hogy működött is volna. Lassabb építkezéssel, több buktatóval és sokkal nehezebb és sokrétűbb politikai munkával járt volna felépíteni a polgári Magyarországot.
A lehetőség bennünk volt, a rendszerváltáskor még mi voltunk a térség mintaországa, 1956 és a határnyitás miatt olyan erkölcsi tőkével, amellyel szinte bármi sikerülhetett volna. De nekünk már 1994-ben is Kádár Magyarországa kellett, és később, a 2000-es években pedig kitermeltük a szélsőjobbos „kádármagyarországa” Fideszt. Mert ez tűnt a könnyebb, az egyszerűbb, a gyorsabb útnak. 2020-ra már látszik, hova vezetett ez, és még mindig nem vagyunk a pokoljárásunk végén, még mindig van-lesz lejjebb.
Ahogy a Fidesz vállalta a Kádár Magyarországa iránti vágy kiszolgálását, úgy Szájer József is inkább azt vállalta, hogy Borkai Zsolthoz és Kaleta Gáborhoz hasonlóan eljátssza a keresztény családapa szerepét, feleséggel és családdal, és persze apa-férfi, nő-anya alaptörvénnyel.
Szájer József is a látszólag könnyebb utat vállalta, amely persze, mint most kiderült, a nagyon is nehezebb útnak bizonyult. Jó egy évvel ezelőtt mondta nekem egy háttérbeszélgetésen egy valaha nagy hatalmú fideszes vezető, aki mára már partvonalra került, hogy hát a Szájer „tudod, amiatt” nem lehetett sem miniszter, sem EU-biztos. Akkor alig hittem a fülemnek, egyrészt azért, mert addig csak a pletyka szintjén hallottam róla, hogy mi az az „amiatt”, másrészt meg azért, mert nem gondoltam volna, hogy az „amiatt” miatt valaki kispadra kerülhet egy európai ország pártjában.
Miért fogadja el a kispadot valaki, aki egyébként „ragyogó elme és kiváló jogász”? Hogy lehet egy életet 59 évesen egy ilyen botrány után újraépíteni? Ezt akartam volna körüljárni a heti szokásos írásomban, kicsit moralizálva, kicsit megdöbbenve, kicsit még talán meg is sajnálva Szájert. Ám ekkor szembesültem azzal, hogy több olyan magyar véleményformáló, akire oda szoktam figyelni, mert érdemes odafigyelni, szóval Tamás Gáspár Miklós és Balavány György is azt mondja, írja, hogy Szájer ügye magánügy. És én ezzel nem is tudnék jobban nem egyetérteni.
Az az egy tény, hogy most a botrányban mellékesen kiderült szexuális orientáció, azaz az, hogy Szájer meleg, nem tartozik a nyilvánosságra. Csakhogy a botrány nem azért botrány, mert ez mellesleg napvilágra került, hanem a sok egyéb botrányos körülmény miatt, ami viszont nagyon is ránk tartozik. Ha Szájer heteró volna, akkor is a világ botránya, hogy egy magának keresztény elveket hazudó, de főleg: azokat másokra ráoktrojálni igyekvő párt politikusa 24 személyes dekadens orgián vesz részt. Ha Szájer „Jóska” heteró orgián vett volna részt, akkor is buknia kellene, ha ezt egy keresztény párt színeiben teszi. Botrány, hogy mindezt a járvány közepén, a járványszabályok megszegésével teszi, miközben minden csatornán azt hangsúlyozza a kormánykommunikáció, hogy az átlagpolgárok tartsák be az óvintézkedéseket, kijárási korlátozásostul.
Botrány, hogy a lemondásakor hazudott, úgy állítva be, mintha hosszas gondolkodás után azért mondana le, mert megfáradt a brüsszeli harcokban. Aztán botrány, hogy egy képviselő megpróbál megszökni a rendőrségi intézkedés elől. Egyébként ha a szökési kísérlet csupán azért volt, mert nem akarta, hogy 250 eurót kelljen fizetnie a járványszabályok megsértéséét (a rendőrök ezért és ennyire büntették meg Szájer orgiapartnereit – így hívják ezt?), és nem a drog miatt menekült, akkor miért volt szükség a Rippel fivéreket megszégyenítő mutatványra azon a bizonyos ereszcsatornán? És persze végül botrány a nála talált drog. A felsoroltak egyike sem magánügy egy képviselő esetében, és bármelyike elég kellene legyen, hogy bukjon az illető.
Publicisztikai munkásságom legalább fele annak bizonygatásával telt, hogy a Fidesz nem az, aminek mondja magát. Nem keresztényi, nem konzervatív, nem polgári és még csak nem is jobboldali. Egy érdekelvű közösség, egy bűnbanda, amely a magyarok érzelmeire kíván hatni annak érdekében, hogy számukra a két legfontosabb, a hatalom és a pénz megmaradjon.
Kaleta, Borkai és Szájer után még hány napnál-is-világosabb példának kell jönnie, hogy a szavazóik is felismerjék ezt a nem bonyolult képletet?
Olvasna még Gulyás Balázstól? Kattintson!
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/50. számában jelent meg december 11-én.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában! És hogy mit talál még a 2020/50. számban? Itt megnézheti!
