Rimócon járva két „demarkációs vonalon” is áthaladtam. Az 1600 fős nógrádi településen ugyanis a dombtetőn egyfajta sajátos körútban összeérő két utcában is van egy-egy pont, amit elhagyva a csendes, takaros falu egyszer csak düledező, de nyüzsgő szegregátummá válik. Rimócot körülölelő, hullámzóan dombos táj és a sokszor már repedező palóc kontyos házak látványa néha eltereli a figyelmet, aztán tekintetünk visszatér a Hunyadi és a Magashegyi utcák valóságába. A „demarkációs vonal” kifejezést az önkormányzati választáson a Mi Hazánk Mozgalom színeiben induló Rubics Lászlótól hallom, aki a voksolások után immár a Rimóc Fejlődésért Egyesület tagjaként szervezett fórumot a településre.
A rendezvényen – amelytől a meghívott, de távol maradó polgármester, Szabó Vilmos előre elhatárolódott – megjelent Dócs Dávid, a radikális párt országgyűlési képviselője és László Attila, a Magyar Önvédelmi Mozgalom vezetője is. Összejövetelükön először Rimóc problémáit sorolták fel a résztvevők: drog, közbiztonsági hiányosság, és a már szinte állandósult égetések. Majd következett egy séta, az összegyűlt 60-70 ember együtt indult meg a szegregátumon keresztül, hogy meglátogassa azt a három-négy zűrös családot, amelyhez a felsorolt gondok kötődnek.
– Részt vettem már több nemzeti érzelmű szervezet vonulásán, ez csak egy séta volt, amiért sokan nagyon hálásak nekünk. Azok az idősebb helyi magyarok, akik 20-30 éve nem mentek fel a hegyre, nem merték átlépni a demarkációs vonalat, de velünk megtették, most is hálásak, hogy ilyen nyugodt a falu – mondja a Magyar Hangnak Rubics László.
• Hogy kerül szóba Rimócon a vörös szőnyeg?
• Miben értenek egyet a radikálisokkal a szegregátum lakói?
• Miként próbál segíteni az ittenieknek a Magyar Máltai Szeretetszolgálat?
Olvassa el a teljes cikket online, Magyar Hang Plusz előfizetéssel! Egy hónap csak 1690 forint!
ElőfizetekMár előfizettem, belépek Beléptem, elolvasom a cikket!
