A jó kifogás

Vagy alibi, mert nevezhetjük így is. Egy jó kifogás megváltoztathatta volna a világrendet, Jézusnak meetingje van a getsemáni elheveredés estéjén, nincs ott, pezsgőzik egy farizeus topmenedzserrel. De az is igaz, hogy hány ilyen kifogásról nem tudhatunk, amely beleszólt a világtörténelembe. Ha nem fáj a nő feje. Ha nem fáradt a férfi. Ha nem késik a Zsuzsát szállító füredi személy, ha Hitler tehetségesebb festő, ha egy másodperccel hamarabb lépsz el, oda, fel, arrébb, hová. A világ nem azért ilyen, mert ilyennek kell lennie, hanem mert ilyenné lett, és abban a vakszerencsét éppoly dicséret illeti, mint ahogyan Isten tétova, bizonytalan ujjait sajnos feddés.

A katonaság alapjában férfi történet, azonban túl azon, hogy a katonaságtól a nők éppúgy annyit szenvedtek, mint a férfiak, hiszen azok hiányoztak, háborúba keveredtek, és nem csak egymást, de nőket is öltek, erőszakoltak, elbüdösödött a lelkük, és aztán a büdösödést életük végéig mesélték, vagy csöndben voltak, ám e frissen vágott, s az elbeszélés karcsú vázájába illesztett történet, jóllehet militáns jellegű, itt és most mégis a nőkről szól. Az anyákról. Nem, anya nem csak egy van.