A klímaválság alapvetően morális kihívás

Nyár elején nagy visszhangot keltett Gelencsér András vegyészlégkörkutató, amikor egy hírportálnak úgy fogalmazott: elkéstünk, a túlfogyasztás elkerülhetetlenné teszi civilizációnk összeomlását. A Gelencsér András-féle éghajlatváltozást kutató nemzeti labor társadalomtudományi alprojektjének vezetője, András Ferenc filozófus most más – erkölcsi – szemszögből világítja meg a kérdést.

A veszprémi András Ferenc fő kutatási területe a hitelesség kérdésköre, ám a napjainkat meghatározó klímahelyzet miatt a hitelesség problémáját összeköti a klímaválsággal. Vagyis azt vizsgálja, mi alapján adunk hitelt bizonyos klímával kapcsolatos információknak – és mit veszítünk, ha hiteltelen forrásokból tájékozódunk.

A lesújtó hírek, az idei aszályos nyár egyre több fogódzót nyújt az átlagember számára is a klímahelyzet megítéléséhez. De vajon tényleg ilyen rossz a helyzet?

– Amit nemrégiben Gelencsér professzor különféle médiafórumokon elmondott, valamint az idei nyár súlyos aszállyal, időjárási szélsőségekkel jelentkező hatásai most egyértelműen azt az érzetet kelthetik bennünk, hogy bizony ránk rúgták az ajtót. Nem, nem a természet, és nem is az új, váratlan hírek rontottak ránk. Morálisan rúgták ránk az ajtót – fogalmaz a filozófus. – A klímakutatás régi tézise, hogy a klímaválság alapvetően morális kihívás. Mert akár a természet-, akár a társadalomtudomány oldaláról, vagy a nem tudományos mindennapi élet felől közelítünk, az alapkérdés ez: mit tegyünk? Márpedig ez morális kérdés. Ebben most szintet léptünk. A klímaváltozással kapcsolatos hírek korántsem újszerűek, a szakértők régóta mondják, hogy baj van, de ezt az ember akkor fogja fel igazán, amikor már a saját bőrén tapasztalja, véli András Ferenc. 

• Régi elv: csak a saját szemünknek hiszünk.
• Kire bízható a jövő?
• Milyen felelőssége van mondjuk a szelektív hulladékgyűjtésen túl az egyénnek?