Az erkölcs magasából

Elemzés a miniszterelnök tusnádfürdői beszédéről, amelyet akkor is érdemes komolyan vennünk, ha az előadó számos állításával és gondolatával nem értünk egyet.

Magyarország miniszterelnöke saját műfaji meghatározása szerint szabadegyetemi előadást tartott Tusnádfürdőn. A beszédre adott válaszok többsége az elmúlt évek tapasztalata alapján várhatóan most is a következők valamelyike lesz: jelentőségének eltagadása, pusztán hatalomtechnikai, taktikai indítékok feltételezése, a legszokatlanabb mondatok kiemelése, megbotránkozás bizonyos tabuk megsértése miatt vagy ezek valamilyen kombinációja. Szerintem érdemes lenne komolyan venni a beszédet és komolyan foglalkozni annak tartalmával. Az előadó hosszú évek óta Magyarország miniszterelnöke, a legnagyobb támogatottsággal rendelkező párt elnöke, akinek gondolatai vannak arról, hogy mik a világban zajló legfontosabb folyamatok, veszi a fáradságot a világ helyzetének értékelésére, elemzi a nemzetközi történések Magyarországra való hatását és ebből vezeti le a magyar politika követendő irányvonalát. Ebben a tekintetben az egyetlen komoly politikai gondolkodó Magyarországon.

A miniszterelnök jelenleg Magyarország teljhatalmú ura, és ez a teljhatalom, ahogyan nézeteinek némelyike is, sokaknak nem rokonszenves. Az ellenszenv nem lehet ellenérv a beszéd komolyan vételével szemben, hanem éppen ellenkezőleg, csak aláhúzza a jelentőségét. A beszéd tartalmát négy szempontból vizsgálom. Hol fedezhetők fel hibák, tévedések vagy a valóságnak nem megfelelő állítások az érvelésben. Mi az, ami legitim politikai álláspont, függetlenül attól, hogy egyetértünk-e vele, vagy sem. Hol kell elutasítanunk az érvelésből származtatott politikai következtetéseket. Helyzetértékelésének mely pontjai látszanak helyesnek. Külön figyelmet fogok szentelni az erkölcsiség kérdésének. Erre az egyik okom az, hogy a konzervativizmus, amelyet a miniszterelnök politikai irányzata képviselni kíván, magának gyakran magasabb erkölcsiséget tulajdonít, mint ellenfeleinek. A másik ok, hogy a miniszterelnök beszédében többször számon kéri a Nyugaton annak hiányzó erkölcsi alapját – máskor pedig szemére veti, hogy erkölcsi alapon ítél el más országokat.

A miniszterelnök hasonlóságot vél felfedezni az EU és a kommunizmus között. Egymás mellett beszél Oroszország és Ukrajna igazságáról. Eszerint szabad államok önkéntes szövetsége, amelyben az egyes tagok egyenjogúan és érdemben szólnak bele a szövetség sorsának alakításába, valamint azt bármikor szabadon elhagyhatják, hasonlít a fegyveres hódítással hallgatásra kényszerített vazallusállamok sorsközösségére. Ugyanígy az erőszakos hódító fegyveres támadása és a megtámadott jogszerű védekezése is egy kalap alá esik. Ez az erkölcsi relativizmus csak hibás helyzetértékeléshez vezethet. De az előadó fokozza az erkölcsi relativizmust, amikor taktikai hibaként értékeli, hogy a Nyugat egyszerre kerül szembe két olyan óriással, mint Oroszország és Kína. Az agresszor és az áldozat összemosását pedig még fokozza is, amikor Ukrajnát agresszív követelőzőként értékeli, a hódító háborút indító Oroszország magatartásának értékelésére azonban már nem futja neki.

A teljes cikket elolvashatja Plusz előfizetésünkkel, vagy a Magyar Hang hetilap augusztus 8-ig kapható 2024/31. számában. Országjáró riportok, interjúk, elemzések, véleménycikkek, reklámmentes olvasás – ezeket kínálja a Magyar Hang Plusz!