Mit tesz az EU a nőkért?

A nők helyzetének javításáért folytatott európai küzdelem egyszerre hálás és hálátlan feladat. Hálás, mert rendkívül látványos programokat és elvárásokat lehet megfogalmazni, alátámasztva ijesztő és elgondolkodtató adatokkal, ugyanakkor hálátlan, mert ezen témák nagy része tagállami hatásköröket érint, amibe az EU-nak nincs beleszólása, sőt olyan területeket, amelyek inkább az informális szférához tartoznak, vagyis nehezen követhető és bizonyítható visszaélésekről van szó.

Az európai szándékok kinyilvánítása persze rendkívül fontos annak ellenére is, hogy sok mindenben a tagállamok döntenek, hiszen kijelölhetik azokat az utakat, amelyeken haladni kell, és az ettől való eltérést mindenki figyelemmel tudja követni. Az EU alapjogi kartájában olvasható például a következő mondat: „A nők és férfiak közötti egyenlőséget minden területen, így a foglalkoztatás, a munkavégzés és a díjazás területén is biztosítani kell.”

Az egyenlő díjazás kérdését külön uniós irányelv szabályozza, de az Európai Parlament (EP) már többször is kérte annak felülvizsgálatát, és további, szigorúbb intézkedéseket szorgalmazott. Az EU-ban a nők és férfiak közötti bérszakadék jelentős eltéréseket mutat a tagállamok között, 2020-ban a következő országokban volt a legmagasabb: Lettország (22,3), Észtország (21,1), Ausztria (18,9), Németország (18,3) és Magyarország (17,2 százalék). A legalacsonyabb mutatók 2020-ban Luxemburgban (0,7), Romániában (2,4), Szlovéniában (3,1), Olaszországban (4,2) és Lengyelországban (4,5 százalék) voltak.

• Miért lehet félrevezető ez az összehasonlítás?
• Mik a nemek közötti bérkülönbség okai?
• Milyen ágazatok lehetnek a kitörési pontok a nőknek?
• Milyen szabályok körvonalazódnak, amelyek segíthetik az esélyegyenlőséget?

A teljes cikket a Magyar Hang május 20-án megjelent, 2022/21. számában olvashatja el. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!