Nincs mentség

Európa legyengült ellenálló képességét kikezdte a keletről behurcolt fertőzés. Az osztrák újfasiszták és a szélső-populista cseh agrármilliárdos Orbán Viktor markába csaptak. A tengerparti országok radikálisai pedig jobban félnek a bevándorlóktól, mint az oroszoktól, ezért összebútorozkodnak a közép-kelet-európai kollégákkal. Tulajdonképpen csak követik a Kreml ötödik hadoszlopaként működő egykori nyugati kommunista pártok példáját. Putyin legjobb európai tanítványa kiszabadult abból a politikai karanténból, amelybe az orosz és kínai imperializmus céljainak leplezetlen szolgálatáért került. Ami a bécsi találkozón deklarált célokat illeti, az csupa szemenszedett hazugság. Hogy az orbáni szuverenitásvédelem mit jelent, már tudjuk: a szabad sajtó megfélemlítését, ellenfelei üldözését. Ha véd valamit, az Moszkva politikai, Peking gazdasági érdeke. Állítólagos békepolitikájuk Ukrajnát kiszolgáltatná az orosz terjeszkedésnek, Európát védtelenné teszi. A bevándorlás megfékezése népszerű ígéret, de nem hangzik hitelesen a magyar miniszterelnök szájából, aki ázsiai vendégmunkások tömegét telepíti hazánkba. Az egyetlen, amit a szerveződő új jobboldal vezéreinek elhihetünk, az az európai Green Deal környezetvédelmi céljai ellen intézett frontális támadás – ne legyenek kétségeink, nem a farmerek védelmében, hanem a multik és az ipari mezőgazdaság érdekei szerint.

A szélsőségek erősödése világjelenség, a parlamentáris rendszer végét jelzi. A rajtuk fityegő elavult márkajelzés, hogy éppen jobb- vagy baloldaliak, úgyszólván lényegtelen. A képviseleti demokrácia halott, mert nincs kit képviselni. A politikai döntések többé nem stabil, céljaikat artikulálni képes társadalmi csoportok képviselőinek nyilvános vetélkedéséből születnek. Az ipari tömegtársadalmak népe nem „nép” a szó eredeti értelmében, nem létrehozója, csupán fogyasztója a felkínált szolgáltatásoknak, köztük a politikának is. Akarata a médiapiacon uralkodó erőviszonyokat képezi le. A parlamenti pártok szerepét átvette a tudatipar, amely politikai alternatívák helyett a tömegindulatok felcsigázására alkalmas ügyeket tűz napirendre.

Erről is olvashat a cikkben:
• Miért ostobaság, hogy a politikában nincs szükség elvekre?
• Hogy válhatnánk lakosságól ismét nemzetté?
• Miért próbál Orbán kockázatos külpolitikai kalandokba menekülni?

A teljes cikket elolvashatja Plusz előfizetésünkkel, vagy a Magyar Hang hetilap július 18-ig kapható 2024/28. számában. Országjáró riportok, interjúk, elemzések, véleménycikkek, reklámmentes olvasás – ezeket kínálja a Magyar Hang Plusz!