Ma már nem számít különlegességnek, ha nyugaton valaki postán rendelhető DNS-tesztet végeztet magán. A felmérések szerint az utóbbi években több mint 40 millió ember küldte el a postán kapott készlet segítségével levett DNS-mintáját. A legtöbben arra kíváncsiak, hogy genetikailag milyen betegségekre hajlamosak, mások pedig a biológiai származásukról akarnak többet megtudni. E kereskedelmi géntesztek eredményeit rutinszerűen kritizálják a tudományos genetikusok. Részben a pontatlanságukat róják fel e vizsgálatoknak, de még inkább azt nehezményezik, hogy olyan eredményeket közölnek az emberekkel, amelyeket a kontextus ismerete és megfelelő ismeretek nélkül képtelenek a helyükön kezelni. A betegségekre hajlamosító gének ismeretében két dolog szokott történni: az ügyfél vagy indokolatlanul megijed, vagy indokolatlanul megnyugszik – de a kapott információ értelmes felhasználása nagyon ritka.
Az utóbbi időben azonban terjedőben van a DNS-tesztek egy újabb, sokkal céltudatosabb alkalmazása is: egyes emberek a származásuk genetikai bizonyítékait lobogtatva igyekeznek állampolgárságot szerezni egy másik országban. Az ír bevándorlási tisztviselők megerősítették a Guardiannek, hogy egyre többen csatolják a felmenőik etnikai hovatartozásáról szóló DNS-vizsgálati leleteket az állampolgársági kérvényeikhez, „írségüket bizonyítandó”. Egyes britek így próbálnak kettős állampolgársághoz jutni az EU-tagállam Írországban, hogy ily módon visszakerüljenek az unóba a brexit után.
Rengeteg britnek vannak ír ősei, sokszor úgy, hogy a családjuk nem is ír. Régen ugyanis számos egyedülálló ír leányanyát vettek rá, hogy Nagy-Britanniába adja örökbe megszületett gyermekét. A jelenség köré már tévéműsort is építettek. A BBC „DNA Family Secrets” (Családi DNS-titkok) című műsorában például szerepelt egy Richard Sayers nevű férfi, aki DNS-teszt segítségével talált rá egy ír féltestvérére, majd ír apjára. Ezután e bizonyíték segítségével a brit bíróságon megváltoztatta az 54 évvel korábban kiállított születési anyakönyvi kivonatát, majd az új papírok révén sikeresen kérvényezte az ír állampolgárságot. Neki brit anyja volt, aki egész életében hazudott a fiának az apjáról (akivel természetesen nem voltak házasok).
Sarah Claxton korábbi brit gátfutó olimpikon is a DNS-teszt segítségével talált rá soha nem látott amerikai apjára (a genetikai tesz egyezést mutatott a férfi egyik unokájával). Kiderült, hogy amikor anyja megtudta, hogy terhes, az apja már visszatért az Egyesült Államokba. Claxtonról ráadásul kiderült, hogy indián származása is van. Most intézi a születési anyakönyvi kivonata átíratását, ami után amerikai állampolgárságért fog folyamodni. Jogi szakértők szerint, ha e DNS-alapú kérvények hasonló ütemben sokasodnak a jövőben is, várható, hogy az országok speciális eljárásrendet fognak kidolgozni erre az esetre.
